A kerti hulladék és a lombok égetése szennyezi a levegőt és károsíthatja az egészséget. Az avarégetést emellett több szabály is korlátozza.
Őszi délután sétálva vagy utazáskor gyakorta láthatjuk, hogy a kertek végében nagy füsttel ég a kerti hulladék és az avar. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy ez káros a környezetre és veszélyes az egészségre is – közölte kérdésünkre a VKSZ Zrt. egyik környezetmérnöke.
A kerti tűznél az égés nem tökéletes, az avar nedves lehet, és vegyszermaradványok is eléghetnek, valamint belekeveredhet más anyag is. Egy átlagos kerti tűzgyújtáskor nemcsak szén-dioxidot juttatunk a légkörbe, hanem szén-monoxidot, rákkeltő részecskéket és szén-hidrogéneket, tüdőkárosító nitrogén-oxidokat és egyéb mérgező, rákkeltő anyagokat (metil-etil-keton, etil-benzol, sztirén, fenol, dibenzo-furán, benz-a-pirén). Ezeknek az anyagoknak a belélegzése akár hörgőhurutot, asztmás rohamot, légúti irritációt, szív- és érrendszeri zavarokat, tüdőgyulladást, tüdővizenyőt is okozhat – írja a veol.hu.
A szakemberek ezért azt tanácsolják, ahol van zöldhulladékgyűjtés, vegye igénybe a lakosság. Ha pedig megtehetjük, komposztáljuk az avart és a kerti hulladékot. Ezzel elkerüljük a légszennyezést, és értékes növényi trágyához jutunk.
Veszprémben a levegő tisztaságának védelméről szóló önkormányzati rendelet szabályozza az avarégetést. Eszerint az avart komposztálni kell, ahol erre nincs lehetőség, ott az avart és a kerti hulladékot a kommunális szemetesbe kell dobni.
Ha sem komposztálni nem tud valaki, és kommunális hulladékgyűjtőben sem tudja elhelyezni ezt a hulladéktípust, akkor október 15. és április 15. között – kivéve a munkaszüneti napokat és a vasárnapot – lehet elégetni 10 és 16 óra között. A rendelet több kritériumot is előír még, a legfontosabb talán, hogy a belvárosban, a közterületeken, az intézmények százméteres körzetében és a garázstelepeken egyaránt egész évben tilos az avar égetése. A szabályok ellen vétőkre az illetékes járási környezetvédelmi hatóság szabhat ki bírságot.
Hogyan kell komposztálni?
Mészáros Csaba a veol.hu-nak elmondta, a zöldhulladék hasznosítása otthoni körülmények között nem túl eszközigényes: alapvetően egy (vagy akár több) komposztálóládára van csak szükségünk. Ez készülhet műanyagból vagy fából. De az sem okoz túl nagy gondot, ha nincs a célnak megfelelő ládánk, ami leginkább abból a szempontból jelent előnyt, hogy kisebb helyre koncentrálja a hulladékot.
– A komposztálóládák egyenként nem foglalnak el nagyobb helyet egy-egy négyzetméternél. Az elhelyezésüket tekintve pedig ideális lehet az udvar vagy a kert egyik hátsó sarka, ahol biztosan nem lesz útban a láda. A komposztálás során nem kell különösebb bűzhatástól tartani.
A különféle növényi hulladék mind-mind gazdagíthatja a komposztot. Ilyen a lehullott lomb, ami az őszi időszakban nagy mennyiségben összegyűjthető, de ide sorolható a fűnyesedék, a bokrok és a virágok nyesedéke, illetve a konyhából származó zöldhulladék, mint például a zöldségek héja.
– Ha mindenféle vegyszer és önbontó organizmus hozzáadása nélkül komposztáljuk a kerti hulladékot, akkor nagyjából két évet vesz igénybe a folyamat. Ennyi idő elteltével már morzsalékos, talajszerű anyagot nyerhetünk. Ezért célszerű nem egy, hanem két komposztálóládával dolgozni – magyarázta Mészáros Csaba.
Ha elértük a megfelelő végeredményt, ajánlott átrostálni a komposztot, mert előfordulhatnak nagyobb méretű szemcsék is. Ezt követően már a talajba gereblyézhetjük, hogy szebb legyen a gyep vagy a kerti ágyások, és a veteményes földjét is dúsíthatjuk ilyen módon tápanyagokkal. Emellett nyugodtan keverhetünk komposztot a virágföldhöz, hiszen utóbbi egyébként is ipari körülmények között végzett komposztálásból származó anyagokat tartalmaz. Ha azonban nem szeretnénk utólag a komposzt átrostálásával foglalkozni, akkor előre is felapríthatjuk a zöldhulladékot, sőt, már kifejezetten komposztaprító berendezést is lehet kapni. Ez jól jöhet például akkor, ha levágott gallyakat aprítanánk a komposztálóládába.
– Tegyük fel, hogy miután lenyírom a füvet, összegyűjtöm és kiteszem az utcára, ha olyan településen élek, ahol működik házhoz menő rendszerű zöldhulladékgyűjtés. Az utcán valaki összeszedi, elszállítja több tíz kilométer távolságba, ahol valaki komposztálja. Ezt követően beülök az autómba, és elmegyek műtrágyát vásárolni, amit hatalmas energiabefektetéssel állított elő egy vegyipari gyár. Majd a műtrágyát autóval hazaszállítom, hogy a kertemben szétszórhassam – szemléltette a negatív példát a szakember.
Mészáros Csaba rámutatott, noha hazánkban még nem alakult ki a gyakorlata, de vannak olyan országok, ahol a falvak közösségi komposztálótelepet létesítenek. Ebben az esetben is el kell szállítani a zöldhulladékot, igaz, csak néhány kilométerre. A legegyszerűbb megoldás viszont még mindig az, ha otthon komposztálunk.
Itt olvashatsz az avar égetésének a szabályozásáról.
