Az 1729-ben épült Gyöngyösi betyárcsárda urasági kocsma volt Rezi Almástető nevű dombja tövében, az 1800-as évek elején a a Festetics-uradalom vadászháza lett, később kocsmaként, csárdaként üzemelt.
A Karmacsról Hévízre és Keszthelyre vezető út menti csárda a bakonyi és a zalai betyárok kedvelt tartózkodási helye volt, ezért nem lehetett egyszerű dolga a kocsmárosnak. Ha a tulajdonos törvénytisztelő volt, akkor a betyárok támadták meg, ha a betyárokkal tartott, akkor a pandúrok ütöttek rajtuk.
„Zsindelyezett a gyöngyösi csárda,
Rezgő pohár, víg muzsika járja,
Jó bor mellett, cigány mellett,
Betyárok közt énekelget
Kocsmárosné kökényszemű lánya” – kezdődik a csárda történetét bemutató kiadvány.
Kép: Fortepan
– Az eredeti csárda létjogosultságát a most is használatos út adta – tudtuk meg Varga Pétertől, a csárda tulajdonosától. – Keszthely vásárváros volt, ez az útvonal Sopron, Szombathely irányából vezetett a városba. Akkoriban nem volt kőkerítés, itt pihentek meg a kereskedők, utazók, és ez volt az állatkereskedők utolsó beszállóhelye a vásár előtt, itt itatni is tudtak, hiszen a Gyöngyös-patak itt folyik a csárda közelében. Volt, hogy a kupecek már itt megkezdték a kereskedést, minden üzletre áldomást is ittak, nem panaszkodhatott a bevételre a kocsmáros.
A Gyöngyösi csárda ma is várja a vendégeket, a csárda alaprajza nem változott, az elmúlt 200 évben két ütemben épült hozzá két új szárny.
Fotó: Penzer pix
A csárda kőkerítéssel körülvett, zárt udvarán több építmény látható: az eredeti, régi csárda, a volt istálló épületében kialakított étterem, az újból helyreállított kocsiszín. Az épület minden ajtaját és a vasrácsos ablakokat rezi homokkőből gondosan faragott keret díszíti. A csárda északra néző fala teljesen egybeépített, semmiféle nyílás nincs rajta, így védte a ház lakóit a hideg északi szelektől. Az épület keleti végén volt a kamra, a padlásfeljáró és a féltető alatt a pincelejárat. Az épület ma műemléki védelem alatt áll.
– Mit kell tudnunk a betyárokról?
– Fontos hangsúlyozni, hogy bár a betyárok legendás személyek voltak, de valljuk be, ők az 1848-49-es szabadságharc utáni kor legkeresettebb bűnözőiként lettek ismertek. Rablók, gyilkosok voltak, a nagy romantikus történetek mögött ott a véres valóság. Bár a csárdát ezek a legendák segítik életben tartani és turisztikailag vonzóbbá tenni, de ne felejtsük el, hogy ezek a betyárok, ha valaki esetleg nyomukra vezette a pandúrokat, bárkit képesek voltak megölni, nem csak a gazdag embereket.
Fotó: Penzer pix
A közhiedelem szerint akár százan is lehettek egy-egy betyárseregben, de csak 7-8 fős csapatokba vergődve portyáztak. Lovat lopni már két-három betyár is tudott, egy ház kirablásához viszont már hatan is kellettek.
– Kik voltak a Gyöngyösi csárda híres hírhedt betyárai?
– A csárda viszonylag távol található a lakott területektől, ezért az itt tanyázó betyárok könnyebben megneszelhették, ha a pandúrok a nyomukba eredtek, ezért nagyon sok betyár időzött az épületben. Több újság is beszámolt a legendás betyárokról, a következő történetekről a Természetjárás Turista Magazin is írt 1963-ban.
Turista Magazin 1963
Sobri Jóska a 19. század legendás betyárja sokszor volt szívesen látott vendég a csárdában, Patkó Jancsi, és Patkó Pista somogyi betyárok is gyakran jártak itt.
„Puszta csárda, két oldalán ajtó,
Oda rúgtat pejparipán Patkó:
Szép csárdásné, így adja fel a szót;
Látott-e már egy lovon hét patkót?
Ha nem látott, jöjjön ide, láthat:
Négyet visel ez a nemes állat:
Az ötödik magam vagyok nemde?
Kettő meg a csizmámra van verve.”
A hetyke, de óvatos betyár hírében álló Patkó Jancsit is utólérte a pandúrgolyó. Társai segítségével sebesülten is megszökött ugyan, de mikor látta, hogy sebéből nem gyógyulhat, alvezérével agyonlövette magát. A közeli Fenékpusztán temették el.
Savanyó Jóska az 1880-as évek nagy Bakonyi betyárvezére a legendák szerint nagyon jószívű és igazságos betyár volt. Ha igaz a mendemonda, a Gyöngyösi csárda mellett egy Hévízre tartó fogatot nem rabolt ki, mert abban egy korábbi jótevője utazott. Még bocsánatot is kért az alkalmatlankodásért, és kísérőket is adott a kocsi mellé.
Fotó: Gyöngyösi Betyárcsárda
Itt a környéken garázdálkodott Vak Illés és Kőkes Pista, síremlékük az épülettől nem messze, közvetlenül a kék túra útvonal mellett egy szomorúfűz alatt látható. A kövekkel körberakott nyárfa keresztek és nevükkel faragott kőtábla őrzi a legendájukat.
Fotó: Mihály Szilvia
– Mit tudunk róluk?
– Vak Illés és Kőkes Pista eleinte Győr, Sopron és Veszprém megyék területén garázdálkodtak. Miután a Bakony erdeiből menekülniük kellett, átjöttek Zalába, ahol hamar hírhedt betyárokká váltak. Úgy tudjuk, hogy a közeli Lamperter pincében a pandúrok tűzharcban lelőtték Vak Illést és Kőkes Pistát. A pandúrok árulás révén jutottak nyomukra. Körülvették a pincét, ahol a betyárok rejtőzködtek, és megadásra szólították fel őket, de azok bezárkóztak és lövöldözni kezdtek. A pandúrok rájuk gyújtották a pincét, és mikor égő ruhával kitörtek, lelőtték őket. A csárda mögötti mező lett a temetőjük, ahol ma is nyugszanak. Arról is beszélnek, hogy az árulón Vak Illés társai szörnyű bosszút álltak. Elfogták, a sírhoz cipelték, és azon agyonlőtték.
A következő cikkünkből megtudhatod, mi lett a betyárcsárda sorsa, hogy milyen élet volt itt a ’90-es években, és azt is, ma mi vár rád, ha meglátogatod a Hévízhez közeli éttermet!
