A szerepvállalás tudatos, mint Jordán Ferenc igazgató mondja, próbálnak intenzíven beszélgetni a társadalommal, mindenkit megszólítani a kommunikáció adekvát csatornáin, a Balaton (és általában az ökológia) pedig ontja a témát. Ahhoz, hogy az intézet a világszínvonalú kutatóhelyek közé emelkedhessen, az adottságok szellemi és fizikai síkon is megvannak. Egyre több fiatal érkezik ide, és vesz részt különféle nemzetközi kutatási projektekben, amihez kiváló hátteret biztosít például a tihanyi intézet parkjában épített kísérleti mezokozmosz rendszer.
— Nincs könnyű helyzetben az intézet, de a Balaton sincs könnyű helyzetben. Az intézet pedig a Balatont szolgálja, tehát megvan a harmónia. Nekünk két feladatunk van: egyrészt, hogy világszínvonalú tudományos kutatásokat végezzünk, másrészt, hogy a Balatont megértsük. Ha a tóval, főleg persze annak élővilágával kapcsolatban felmerül valamilyen kérdés, nekünk arra választ kell adnunk. A Balaton kutatásához, a folyamatos monitoringhoz itthon, hazai forrásokért kell küzdenünk, a nagyszabású külföldi pályázatok elnyeréséért pedig a nemzetközi porondon kell harcolnunk — nyilatkozta a Naplónak Jordán Ferenc, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet igazgatója.
Jordán Ferenc (Fotó: Nagy Lajos/Napló)
A Balaton-monitoring, a tó változásainak nyomon követése létszükséglet. Létre kell hozni azokat a folyamatos, megbízható minőségű, több évtizedes adatsorokat, melyeket elemezve meg lehet érteni, mi történik a tavi ökoszisztémával. Ehhez viszont évtizedeken keresztül méréseket kell végezni, ha kell, hétről hétre. Az igazgató szerint egy világszínvonalú Balaton-monitoringra évente akár 100–150 millió forint sem lenne túlzás, azonban csupán öt–hatmillió jut rá.
— Ebből is ki lehet hozni valamit, de nem azt, amit szeretnénk. Minél kevesebb a forrás, annál kevesebb felmerülő kérdésre tudunk okosan válaszolni. A tudáshoz kutatni kell, ahhoz pedig pénzre van szükség. Persze kitalálhatnának a kutatóink saját bölcsességeket is, de ezekre senki sem kíváncsi: tudományos intézet vagyunk, nem önképzőkör — jegyezte meg az intézet vezetője.
— A Balatonra rengeteg intézmény figyel. A Georgikon kartól a Műegyetemig, a Pannon Egyetemtől a vízügyig, a meteorológiai szolgálattól a part menti települések polgármestereiig nagyon sokan figyelünk különféle adatokat. Bár kicsi intézet vagyunk, mégis mi szeretnénk a mértékadó hang lenni. Szakmailag talán mi vagyunk a legsokoldalúbbak, mi látunk a legmesszebbre, mi vagyunk leginkább alkalmasak a tudás integrálására. Azt szeretnénk, hogy a megszólalásainknak legyen nagyobb súlyuk. Ezt azzal próbáljuk elérni, hogy nemzetközileg is egyre láthatóbbak vagyunk, egyre többen figyelnek a kutatásainkra. A Balatonnal kapcsolatban mi szeretnénk lenni a józan hang, ami nem túloz, nem kelt hisztériát, de amit mond, azt el lehet hinni. Ez nem jelent sem versenyt, sem kizárólagosságot.
(Fotó: Szücs Ildikó)
—Részünkről a kooperáció az alapstratégia, és örülünk, ha ez más partnerek részéről is működik. Talán minden az adatok megosztásával kezdődik, és most épp azon dolgozunk, hogyan tudunk ezen a téren kezdeményező szerepet játszani — fűzte hozzá Jordán Ferenc.
Az igazgató szerint most leginkább egy körbebetonozott horgásztóra kezd hasonlítani a Balaton. A folyamat ugyan nem most kezdődött, azonban napról napra romlik a helyzet.
— Esztelenül irtjuk például a nádat, nem fogjuk fel, hogy mennyire fontos. A telkekkel felparcellázzuk a tópartot, a tónál nyaralók pedig időnként fékevesztett módon viselkednek és töltik pihenésüket. Nyaranta az ember a saját hangját sem hallja a folyamatosan bömbölő motoroktól, a jachtok szinte súrolják a bójákat, a hangos zene pedig az éjszaka közepéig hirdeti, egyeseknek mit jelent a jól megérdemelt pihenés. Miután évtizedekig dolgoztunk a tápanyagterhelés csökkentésén (Kis-Balaton, szennyvízülepítés), most tonnaszámra dől vissza a tápanyag a tóba horgászcsali formájában. Azt sem tudjuk biztosan állítani, hogy a tavaly tapasztalt algavirágzás nincs-e összefüggésben ezzel.
A kedvezőtlen folyamatok nemcsak a vízparton észrevehetők, de a Balaton-felvidéken is, ahol évről évre nézzük, hogy csökken a hagyományosan művelt földek aránya. Előbb-utóbb az egész gyönyörű vidék elveszti a varázsát vagy a vízminőség, vagy környezet megváltozása miatt. Ezt a térséget két dolog határozza talán meg: a szőlő és a víz. Ha a Balaton helyén egy zöld, bealgásodott posvány lesz, a szőlők helyén pedig úszómedencék, akkor nem lesz érdemes idejönni. Lehet, hogy száz emberből kilencvenkilenc mindebben egyetért velem, de nagyon fontos lenne, hogy a századik, akinél a döntés és a pénz van, szintén egyetértsen. Ettől ma messze vagyunk, a tó körüli események a legkevésbé sem tükrözik a helyi emberek értékrendjét — fogalmazott Jordán Ferenc.
Jordán Ferenc, a tihanyi limnológiai intézet igazgatója félti a Balatont (Fotó: Nagy Lajos/Napló)
Mint mondta, hogy a környezet pusztításának jelentősége mindenki számára érthető legyen, kiszámolták már, hogy hány milliárd dollárt ér a méhek beporzó tevékenysége, mennyit, hogy a nád megszűri a vizet, mennyit, hogy az erdő megfogja a földcsuszamlást. Ennek ellenére, aki házat épít, a legmagasabbat akarja, aki szállodát akar, az a teraszáról kettőt akar lépni a vízig.
— Régen az összes falu négy-öt kilométerre volt a víztől, mert senki sem akart a szúnyogok közé menni. Most odamegyünk, és azt mondjuk, hogy valaki jöjjön irtani, mert túl sok a szúnyog. Én nem azt mondom, hogy ne lehessen építkezni például, csak ne zöldterületet építsenek be, építkezzenek oda, ahol már beton van. Bontsák le a régit, és építsenek újat, vagy újítsanak föl. Legyen tizenöt vagy ötvenemeletes szálloda, de legalább újabb zöldterületeket ne vegyenek el, újabb nádasokat ne irtsanak ki. Lehet kompromisszumokban gondolkodni.
Olvasói fotó: Gálné Szabó Otilia
—Lehetne például nyáron két hónapig állandó a vízszint, hogy a jachtok közlekedhessenek, és utána tíz hónapig ingadozzon, mert a nádnak arra van szüksége. Legyen kőkeményen betartatva a csendháborítás, tehát ne legyen éjjel háromkor üvöltő zene sehol, ne húzzanak a motorok, vagy legalább jelöljenek ki zajmentes zónákat, ahol az élővilág megpihenhet. Nem a fesztiválokra gondolok, két-három napot kibírunk, a folyamatos terheléssel van a baj. Mi sem vagyunk sötétzöldek, nem mondjuk, hogy az emberek hagyják el a Balatont, hiszen ebből él a térség, de rengeteg okos dolgot lehetne kis energiával ingyen csinálni. Olyan dolgokat, melyek a Balaton hosszú távú érdekeit szolgálnák — zárta gondolatait Jordán Ferenc.
Forrás: Veol.hu
Nyitókép: Szücs Ildikó
