Szeptember 9-én ünnepelte volna 87. születésnapját Latinovits Zoltán. A színészkirályként ismert és tisztelt művész nevéhez számtalan film- és színháztörténeti alakítás fűződik, ám korai tragikus halála miatt a nézők már nem ismerhették meg az időskori zsenijét. Testvére, a legendás Frenreisz Károly a borsonline.hu-n emlékezett meg Latinovitsról.

„Nagyon hamar elment, ami a legnagyobb fájdalmunk, hiszen nem csak egy zseni volt, de a testvérem is. Nem csak ilyenkor emlékezünk rá, rengeteg alkalommal vetődik fel egy emlék róla a kollégák és barátok között, ebből is látszik, hogy végérvényesen letette a névjegyét a magyar színjátszásban, nem hiába hívják színészkirálynak” – emlékezett a zenész.

„Tizenöt évvel vagyok fiatalabb nála, szinte felnőtt volt már, mire én megszülettem. Dr. Frenreisz István – a szintén elhunyt Bujtor István testvéremnek is édesapja – nevelte Zoltánt. Szeretetben éltünk együtt, persze testvéri csipkelődések, verekedések voltak, mint minden fiútestvér között. Amikor elindult Zoltán karrierje, akkor eléggé elszakadtunk egymástól, hiszen amikor tizenegy éves voltam, ő már Debrecenbe szerződött, de nyaranta rengeteget vi­torláztunk együtt Balatonszemesen. Rengeteget dolgozott, az idejét a munkája vitte el, de mindig dolgoztunk azon, hogy minél több közös programot tartsunk. Sajnos elég labilis idegrendszere volt, de lehet pont emiatt tudott kijönni a zsenije.”

A színész 1976-ban, tragikus körülmények között hunyt el a balatonszemesi vasúti átjáróban. Frenreisz ebben az időben nem tartózkodott Magyarországon. „Éppen egy lengyelországi turnén kaptam a hírt, hogy öngyilkos lett. Megszakítottam a Skorpió zenekarral a turnénkat és hazarohantunk. Édesapám, aki egy nagyon reális, orvos ember volt, azt mondta, amikor mentünk Balatonszemesre a temetésre: „Egy ilyen élethez, egy ilyen halál tartozik”. Ez sajnos benne volt: a túlpörgetett idegállapota, az állandó menés, tenni akarás, alkotásvágy és kialvatlanság bizonyosan megviselték.

Latinovits Zoltán Emlékmúzeum

Csak úgy sorjáztak az ellentmondásos vélemények vele kapcsolatban. Latinovits a bálványozott zseni, ugyanakkor kibírhatatlan és összeférhetetlen alak, aki egyesek szerint olyan elemi és felkavaró erővel szavalt Adyt és József Attilát, mint még soha senki, mások szerint azonban minden verset egyformán adott elő. Latinovits a megfejthetetlen, Latinovits az ellentmondásos. Az ilyen embert lehet szeretni, lehet gyűlölni, de egyet biztosan nem lehet: szó nélkül elmenni mellette.

A hetvenes évek elejétől Latinovits az amatőr színházi mozgalom hősi figurája. Fesztivál megjelenései, Egyetemi Színpadi fellépései, versestjei zavargásig képesek voltak felajzani és lázba hozni az egyetemista, értelmiségi ifjúságot. Több mint ötven filmben játszott. Egy-egy új lemezét (Ady, József Attila, Illyés Gyula) a kor fiatal művészetbarát közönsége úgy hallgatta, mint ma a rocklemezeket: szeánszokon, félhomállyal, füsttel… Utolsó munkája egy rádiófelvétel volt, ahol a Rákócziinduló című dokumentumjátékban Ady Két kuruc beszélget című versét mondta el, 1976. június 3-án. Másnap meghalt Balatonszemesen, 45 évesen, tragikus körülmények között. Az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum anyagából készült állandó kiállítás Latinovits Zoltánról, a 20. század második felének egyik legnagyobb magyar színészéről, emberi, művészi hitvallásáról, pályájának fájdalmas félbemaradottságáról mutat be pillanatokat a színészkirály írásai, fotói, pályájának dokumentumai segítségével.

Fotó: Balatonszemesi Latinovits Zoltán Emlékmúzeum

Érdekességek

Munkamániás volt
Latinovits eredetileg építészmérnökként diplomázott, 1956-ban került Debrecenbe segédszínésznek. Pályája 20 éve alatt játszott még Miskolcon, majd több fővárosi színházban is. A színházi adattár szerint 75 színpadi szerepe és 3 rendezése mellett 75 filmet is forgatott, többek között a Kárpáthy Zoltán és a Szindbád főszerepét.

Szindbád (1971)

Könyörgött Ruttkai Éva szerelméért
A színész szívét 1960-ban hódította meg a kor legnagyobb dívája, Ruttkai Éva. A két színész sokszor viharos szerelme Miskolcon kezdődött, ahol együtt játszottak. A színész egy előadás után Miskolctól egészen Hatvanig könyörgött a színésznőnek, akivel a következő másfél évtizedben társak voltak.

Címlapfotó: Fortepan/Hunyady József