1901 és 1903 januárjának végén ugyanis báró Eötvös Loránd (1848-1919), a világhírű fizikaprofesszor rendszeres gravitációs méréseket folytatott a Balatonnál. Ezek a mérések a későbbiek során nagyban előremozdították a Balaton tudományos kutatásait is. A föld mélyének titkaira a nehézségi erő változásaiból következtető Eötvös-inga első példánya 1891-ben készült el, s 1900-ban már elnyerte a Párizsi Világkiállítás Nagydíját. Az első kísérletek Budapesten, a Gellért-hegy tövében és Pestlőrincen zajlottak, a következő állomás a Ság hegy, majd a Balaton lett.
Eötvös a tükörsima jégfelület miatt választotta a Balatont kísérleti helyszínül. A torziós ingát ismerték már Eötvös előtt is: egy torziós fonálon vízszintes pálca függött, két végén azonos tömegű testtel. Ez az inga a nehézségi erőtér irányába állt be a kísérletek során. Azonban nem mutatott pontos mérési eredményeket.
Ezt a szerkezetet tökéletesítette Eötvös, a Föld mélyében levő anyagok tömeg eloszlásában mutatkozó egyenetlenségeknek megfelelően. Ezért kellett olyan helyszín, ahol a földfelszínhez közel nincsenek egyenletlenségek. Így esett a választása a téli, befagyott Balatonra.
Az előre megtervezett és összehangolt expedícióban, melyet 1901-ben kezdett meg, több, kiváló, nagynevű segítője is akadt: Cholnoky Jenő, földrajztudós, Kövesligethy Radó és B. Harkányi Béla, csillagászok is vele tartottak. 1903-ban – amikor már 40 ponton végeztek méréseket – Pékár Dezső és Steiner Lajos, geofizikusok kísérték el útjára.
A tudósok két kis faházikót szállítottak szántalpakon a jégre, általában helyi halászok segítségével. Az egyik házban állt a torziós inga, a másikban olykor-olykor megpihentek.
A nappali hőmérsékleti ingadozások miatt a legpontosabb méréseket éjszaka tudták elvégezni, így emlékezett erre a nehéz feladatra Cholnoky Jenő:
„Nehéz, fáradságos munka volt, -20, -25 fok hidegben meleg ágyból kiugrani, a műszert leolvasni és átállítani, azután megint visszafeküdni, s tovább aludni. A sátor belsejét kis petróleumkályhával fűtöttük… fenn, a sátor tetejének közelében a szalonna megolvadt, lenn, a padozaton, a kannában megfagyott a víz…”
Másutt pedig ekképpen írt Eötvössel közös nagy munkájukról:
„…két télen át valósággal a jégen laktam. Eötvös csak szombaton és vasárnap váltott föl, akkor felmehettem Budapestre dolgaimat végezni, de hétfőn már megint siettem le. A méréseket csak éjjel lehetett végezni, nappal a napsütés zavarokat okozott. Pénteken délután jött le a báró és együtt vacsoráztunk a jégen s én az éjjeli vonattal Pestre utaztam. Néha maradhatott egy-egy napra s akkor ő a siófoki vendéglőben aludt, én meg künn a deszkasátorban, mint mindig.”
A Lóczy Lajos földrajztudós által újtára indított 32 kötetes Balaton nagymonográfiának I. kötetében összegezték Eötvös megfigyeléseit, elsősorban azt a felfedezést, hogy a tó tengelyével párhuzamosan egy tektonikai vonal húzódik. Ez lett egyébként az Eötvös-inga használata által megszületett első földtani eredmény.
A módszer igazi sikerét az 1916-os morvamezői mérések hozták meg, segítségével kőolaj- és földgázlelőhelyeket találták. Így vált az Eötvös-féle balatoni inga a nyersanyagkutatás kiemelt eszközévé. De az inga mérései Albert Einstein relativitáselméletének egyik alapelvét is igazolták, ezért nevezte Einstein Eötvöst a klasszikus fizika fejedelmének.
Antiklinális szerkezet (felboltozódás) felett kialakuló gravitációs anomália: a felboltozódás miatt a nagyobb sűrűségű rétegek közelebb kerülnek a felszínhez, és ez pozitív gravitációs anomáliát okoz
A Balaton mellett a füredi Panteon fehér márvány emléktáblája – melyet 1959-ben a Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat állíttatott – emlékezteti a látogatókat a fizikus báró nagy tettére.
Zárásképp – a tó szépségeit is szerető és elismerő – Eötvös beszédéből idézünk, amely tavi, később az egész világon elterjedt módszerét ismerteti, egyúttal érzékeltetve a neves kutató elhivatott munkaszeretetét is:
„A múlt télen a befagyott Balatonon volt erre először alkalmam. Ott több mint harminc különböző állomáson végzett mérésekből meg tudtam állapítani, merre görbül erősebben, merre kevésbé a nyugvó vizek szintje, merre és mennyivel nagyobbodik a nehézség s mindezek alapján a jég és víz és a fenék homokja alatt egy Kenésétől majdnem Tihanyig elhúzódó tömeg-fölhalmozódást, mondjuk, egy hegygerincet fedeztem föl. Azzal a kíváncsisággal, mellyel az utazó ismeretlen vidékekbe jutván, annak hegyeit és völgyeit kutatja, jártam én is a Balatonon. Az én ismeretlen vidékem ott feküdt mélyen a jég sima tükre alatt; nem láttam s nem is fogom látni soha, csak eszközöm érezte meg…”
Szerző: Kovács Emőke
