– Élvezem a vitorlázást, a versenyzést és ezért csinálom. Ilyen egyszerű – mondta a fiatal sportoló. U17, U19 és U21-es világbajnokként a következő célja, hogy olimpiai érmet nyerjen Magyarországnak. A végtelenül szimpatikus lány nyitottan és barátságosan válaszolt a kérdéseinkre. A Balatonról, ahol minden elkezdődött, a pályafutásáról és még arról is, hogy mit szokott ebédelni, vagy hogy merrefelé bringázik a Balaton körül.

– Merre vagy és mit csinálsz éppen?
– Mallorcán vagyok, itt indul most a szezon. Április 1-jén már kezdődik az idei első versenyem, ez április 6-ig tart és innentől tele van az évem.

– Te voltál a tavalyi év női vitorlázója. Mit jelent ez számodra? Teher? Megtiszteltetés? Nem irigykednek rád az idősebbek, hogy miért te, amikor valaki más talán sokkal jobban megérdemelné?
– Olyan eddig nem fordult elő, hogy bárki is azt mondta volna, hogy nem érdemlem meg ezt a díjat. Olyan helyzetben van a magyar vitorlázás, hogy gyakorlatilag én vagyok az egyetlen versenyzőjük. Én úgy érzem, hogy mindenki támogat, s ha vannak is olyanok, akik nem értenek egyet azzal amit, vagy ahogyan csinálok, ha elmondják, én szívesen meghallgatom őket. Kívülről azonban igazán senki sem láthatja reálisan, hogy mi, vitorlázók, hogyan dolgozunk.

Inkább az szokott előfordulni, hogy ha egy-egy versenyről nem az elvárt eredménnyel térek vissza, akkor nehezen értik meg, hogy a vitorlázás egy ilyen sport. Könnyen lehet, hogy egy világbajnok mondjuk csak a negyedik helyen végez. A vitorlázásában nagyon sok minden múlik azon is, hogy milyen szél fúj, s ezért van az, hogy a világbajnokkal is megesik, hogy az egyik versenyen jobban teljesít, a másik pedig rossz eredményt hoz számára. A szél nagyon sok esetben eltorzítja az eredményeket.

Fotó: www.sonline.hu

– Mit jelent számodra Balaton?
– Budapesten születtem, de laktunk Németországban is. Az általános iskolás éveimtől kezdődően már Tihanyban jártam suliba, s ott is kezdtem el vitorlázni. Később Mezőkövesdre költöztünk, és ott folytattam a pályámat, de továbbra is ezer szállal kötődöm a Balatonhoz. Amikor otthon vagyok, mindig lemegyek a partra. Szeretem aktívan tölteni a szabadidőmet, s ott nagyon jókat lehet biciklizni, futni vagy épp fürödni. Én inkább a csendesebb részét kedvelem, ezért picit beljebb megyek, mondjuk úgy öt kilométerrel, vagy a dombok közé, ahol nyugi van. Persze, szívesen lemegyek a nyüzsgésbe is.

– Vannak kedvenc helyeid a Balatonnál?
– Vászolyt nagyon szeretem, ott is laktunk gyerekkoromban. Arrafelé nagyon sokat lovagoltam. Füredet és Tihanyt is kedvelem.

Fotó: családi fotó

– Vitorlázni nem is szoktál a Balatonon?
– Tavaly elindultam az országos bajnokságon. Az elmúlt években nem tudtam részt venni rajta, mert külföldi versenyeim voltak ezzel egyidőben, de szerintem idén működni fog és hazai vízen is versenyezhetek. Néha persze vitorlázunk. Február végén például kimentünk az edzőmmel. Egyedül mi voltunk az egész Balatonon. Csak mi ketten voltunk kinn a vízen. Nagyon-nagyon jó érzés volt.

– Mi az, ami kikapcsol, hogyan töltődsz fel?
– Az elmúlt öt napban itt voltak velem a testvéreim és végig bicikliztünk. Nagyon jól éreztem magam, és valóban ki tudtam kapcsolni. Akkor vagyok jól, amikor mozgásban vagyok.

– A táplálkozás, mint minden sportban de itt talán kiemelten fontos. Hogyan táplálkozol, hogy így is támogasd az edzéseket és a versenyeket? Vannak, akik tartanak csaló-napokat – neked mi jön be, mi a rendszer?
– Most kezdtünk el dolgozni egy dietetikussal, aki összeállított nekem egy étrendet. Nem könnyű betartani, komoly rendszer van benne: meghatározza, hogy mikor mit egyek. Ez olyankor nagyon nehéz, amikor nem tudjuk, hogy mikor megyünk vízre. A széltől függ minden, az határozza meg a táplálkozást is. Alapvetően megpróbálok egészségesen étkezni és nem enni hülyeségeket (csak nagyon ritkán). Reggelire általában zabpelyhet eszem, magvakkal és szárított gyümölcsökkel, ebédre salátát, teljes kiőrlésű pirítóssal vagy valamilyen szénhidráttal és a vacsora is ilyesmikből áll. Persze előfordul, hogy nem bírom tovább, és megeszek egy fagyit.

– Az úszók gyakorlatilag bármit megehetnek, hiszen rengeteg kalóriát elégetnek. Ti, vitorlázók hogy vagytok ezzel?
– Bár mi is nagyon odafigyelünk a táplálkozásra és sokat eszünk, de azért nálunk vannak határok. Egy gyenge szeles naponFejben nagyon elfáradunk, de nem égetünk annyi kalóriát. Pedig egy ilyen nap után a mentális fáradtság miatt sokkal jobban szeretnék édességet enni, mint egy erősebb edzés után.

Érdi Mári első világkupa érme (Fotó: családi fotó)

– A legtöbb lány a te korodban inkább pasizik, bulizik, s inkább csak hébe-hóba edz. Te mindent a vitorlázásnak szenteltél. Nincs hiányérzeted?
– Nem érzem, hogy hiányérzetem lenne, mondtam is anyukámnak, hogy van, akinek probléma, hogy szombaton nem mehet el bulizni, de én sokkal szívesebben fekszem be az ágyamba, és pihenek. Szeretek a barátaimmal lenni, és néha elmegyek bulizni is, de szerencsés vagyok, hogy nem feltétlenül vágyom ezekre a dolgokra.

– A Balaton közelében nevelkedtél, szinte adott volt, hogy vitorlázz. Sok sportoló mondja, hogy volt egy pillanat az életében, ami ezen az úton elindította. Neked is volt ilyen?
– Azon a versenyen, amikor kvalifikáltam a riói olimpiára – ugye, nagyon későn szereztem meg a kvalifikációt, 2016 áprilisa volt már – egyik este elmentem kocogni, kiültem egy sziklára a tenger mellett és csak néztem a naplementét. Akkor jöttem rá, hogy ha most nem kvalifikálok, akkor négy évet kell várnom. De én nem akartam annyit várni! Beláttam, hogy számomra ez a nagy lehetőség és meg kell ragadnom. Ez egy ilyen döntő mozzanat volt, de a versenyzés nem egy konkrét pillanattal kezdődött. Élvezem, és ezért csinálom. Ilyen egyszerű.

Érdi Mári első VB győzelme (Fotó: családi fotó)

Szöveg: Szaniszló Hajnalka