– Hadd kezdjem egy személyes emlékkel. 2011 táján készítettem veled interjút, s az üdvözlésnél nagyon megdöbbentem, hogy mennyire erős a kézfogásod, erre azóta is emlékszem.
– Nem te vagy az egyetlen sajnos! (nevet) Egyszer Kasza Tibivel fogtam kezet valahol, ahol együtt dolgoztunk, és ő is ugyanezt mondta. Utána is fájt a keze. Azóta különösen figyelek erre, hogy ne legyen kellemetlen vagy fájdalmas a kézfogás senki számára.
– Hogy vagy most? A közelmúltban volt a születésnapod, rádiózol, sportolsz… nagyon jó formában vagy.
– Köszönöm jól! Igyekszem a mostani „pangó” időszakot a legjobban kihasználni. Míg tavaly minden hétvégén koncerteztünk, idén nyáron a sport került előtérbe. Hetente többször jégkorongozom, kerékpározom, szaunázom. Igyekszem egészségesen étkezni. Nem mindig sikerül, mert imádok enni, de igyekszem fitt maradni.
Kiki, az Emelet énekese – Fotó: Kiki archív
– A Petőfi Rádióban a Dalra magyar műsorvezetője vagy, de korábban is rádióztál, sőt, tévéztél is. A jelenlegi projekt célja egyfajta múltidézés, jól sejtem? Szereted csinálni?
– Igen, a Petőfiben az idősebb generációval készítek interjúkat. Sokat segít, hogy mindenkit személyesen ismerek, mondhatom, hogy barátokkal beszélgetek, nagyon közvetlen az egész. Az, hogy a járvány miatt csak telefonos formában, nem a legideálisabb, de így is nagyon színes a műsor. Itt egyébként kifejezetten az a cél, hogy az úgynevezett, „múltszázadi” generáció is helyet kapjon a rádióban és én ebben a szerepben jól érzem magam.
Kiki, Első Emelet zenekar, 1988, Fotó: zenekari archív
– Amellett, hogy a Petőfin nosztalgiázol a zenésztársakkal, a zenekaroddal, az Emelettel koncertezel. A dalokat felfrissített retróként aposztrofáltad. Az Első Emelet dalokat így is szereti a közönség. Milyen most egy Emelet koncert és régen mennyiben volt más a fellépések hangulata?
– A mai kornak megfelelően újrahangszereltük a dalokat. Nagyon jól működnek koncerten. Azok is jól érzik magukat, akik régen nem ismerték ezeket a dalokat. Az Első Emeletre jellemző volt, hogy az akkori legmodernebb és legjobb cuccokon játszott. Ennek megfelelően, ma is arra törekszünk, hogy tartsuk a lépést a technikával. Annyiban különbözik a mai kor, hogy régen minden nyáron hetekre leköltöztünk a Balatonhoz, és körbekoncerteztük a tavat. Ma már nincsenek balatoni turnék.
Első Emelet zenekar, 1987, Fotó: zenekari archív
– Van nagyon meghatározó Balatoni emléked az Első Emelethez kapcsolódóan?
– Rengeteg, de talán a legemlékezetesebb, hogy ott raktuk össze az első lemezünket. Leköltöztünk Berkes Gabiék nyaralójába, és egy kazettásmagnóra rögzítettük az ötleteinket, majd csináltunk belőlük dalokat. Meghallgattuk, javítgattuk őket, majd amikor úgy éreztük, hogy elkészültünk vele, bevonultunk a törökbálinti stúdióba, és felvettük a dalokat.
– Mostanában jársz még a Balatonhoz nyaralni?
– Maximum 1-2 napra megyünk le a barátainkhoz. Olyankor vitorlázunk, jókat eszünk és beszélgetünk. Szeretem ezeket a találkozókat.
– Van gyerekkori emléked a Balatonnal kapcsolatban?
– 10-12 éves lehettem, amikor az ismerőseinkkel közösen elindultunk a tóhoz. Öten ültünk egy Wartburgban. Akkor még nem volt sztráda, de mi hat óra alatt körbeautóztuk a Balatont. Emlékszem, hogy apám megkérdezte, hogy nem szédülök-e, amikor 100-al ment az autó. Így utólag vicces ezt kimondani, de akkor nagy dolog volt.
– Milyen volt akkor a Balaton, mennyiben volt más, mint most?
– Gyerekként nagy élmény volt. A Balatonnak egész más arca volt akkor, mint most. Volt nyüzsgés, de nem úgy, mint ma. Alig voltak éttermek, ha meg is álltunk ebédelni, akkor is eléggé „retrós” volt a hely, nem volt ennyire szép a part, mint ma. Kivéve persze a SZOT-üdülők környékén.
– Milyen érzések, illatok, hangulatok jutnak eszedbe, mit jelent számodra most a Balaton?
– Leginkább a zenekaros emlékek jutnak eszembe, a koncertek és az ott töltött idő nagyon meghatározóak. Az, hogy hetekig szállodában laktunk, minden nap játszottunk, még hétköznap is, folyamatosan… Jó dolog volt nagyon. 1-1,5 hónapon keresztül mentünk, és minden balatoni településen játszottunk. Most – bár ritkábban jutunk el koncertezni – jó látni, hogy milyen szép lett az egész, ma már nem „retrósak” az éttermek. Hacsak nem direkt csinálják olyanra.
Reméljük, hogy jövőre több lehetőségünk is lesz az Emelettel a Balatonon zenélni.
Az Emelet zenekar Siófokon, Fotó: Emelet hivatalos sajtófotó
Nyitókép: Első Emelet zenekar, 1987. Fotó: zenekari archív
