Kovács Emőke | 2019.04.02. 14:00

Festetics György éltető öröksége Keszthelyen és vidékén

200 esztendeje annak, hogy egy nagyformátumú történelmi személyiség, Festetics György (1755-1819) távozott az élők sorából. Szellemi hagyatéka, s mindaz, aminek alapjait Keszthelyen és vidéken lerakta, a mai napig éltető örökségként van jelen e vidéken.

Festetics György életútja kalandos és elgondolkodtató, valamint sok-sok áldozattal teli. A gróf Festetics Pál és Bossányi Julianna házasságából született, gyermekéveit Keszthelyen töltötte. Mint az arisztokrata családok sarjai, kiváló nevelést kapott: házi tanára, Nagy Jeromos piarista szerzetes oktatta a korszak tudományaira.

Ifjúként, 13 esztendősen került a rangos bécsi Collegium Theresianumba, ahol kiemelkedő tehetségként tartották számon. A collegiumi évek mellett rajzot, valamint jogot is tanult, mindegyikben jól képzettnek számított. Számos idegen nyelvet ismert és beszélt: latin, német, francia, angol és olasz nyelvekben jeleskedett.

A császárvárosban töltött tanulóévek idején ismerkedett meg az akkoriban már kibontakozó felvilágosodás korabeli eszmékkel, melyek eszmerendszerének alapjává is váltak. Pályája a korban elvárt szokásrendszernek megfelelően alakult: kamarai gyakornoki, majd tanácsosi munkáját követően 1778-ban a katonai hivatást választotta, szolgált a bajor örökösödési háborúban, Galíciában, a híres Graeven huszárezredben, a törökellenes harcokban. Egészen az alezredesi rangig vitte, azonban – a felvilágosodás és a nemzeti eszmék hatására – összetűzésbe került a Habsburg udvarral.

Magyar katonatársaival együtt szerette volna elérni, hogy a magyar legyen a szolgálati nyelv, a magyar katonák a Magyar Királyság területén állomásozhassanak, hozzanak létre magyar katonatisztképző iskolát. A Habsburg udvar azonnal felismerte a veszélyeket Festeticsék követelésében és a grófot bécsi fogságba vetette, majd szülőföldjétől távol, Belgiumban és Itáliában állomásoztatta.

Festetics ezt követően ki is lépett a seregből és visszavonult az akkor adóssággal terhelt és gazdaságilag stagnáló zalai birtokára. Ekkoriban már házas volt, 1783-ban vette feleségül Sallér Juditot, négy gyermekük született, azonban házasságuk hamar zátonyra futott és 1805-ben elváltak, bár a korszakban ez egyáltalán nem volt bevett szokás.

Festetics az 1800-as évek elején ismét összetűzésbe került a Habsburgokkal, amikor is Zala megye megtagadta az ún. insurrectiot, a nemesi hadkötelezettséget, ekkor megfosztották kamarási rangjától és az udvarból is kitiltották. Nem maradt más hátra, mint a keszthelyi uradalom és vidékének intenzív fejlesztése, amely a kezdeti nehézségek ellenére igazi sikertörténetté vált.

Elsőként a birtok adósságainak rendezését kezdte meg, majd a birtoktest nagyságát is gyarapította. Gazdálkodásának pénzügyi alapját a juhtenyésztés és a gyapjúkereskedelem adta. Mindehhez hozzájárult az is, hogy kiváló szakemberekkel vette körül magát. Nagyváthy János, uradalmainak jószágigazgatója a korszak legnagyobb tudású mezőgazdasági szakemberének számított. A gróf hamar felismerte azonban, hogy megfelelő képzésre lenne szükség ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlődhessen, ezért alapította meg 1797-ben a Georgikont, Európa első felsőfokú agrároktatási központját, ahol számos, rangos képzés zajlott (pl. gazdatisztek, uradalmi ügyvédek, erdészek, mérnökök, vincellérek, ménesmesterek, geodéták oktatása).

Mezőgazdasági reformtevékenysége mellett Festetics mecénási vállalásai szintén igen kiemelkedők: 1795-től megnyitotta kapuit az általa létrehozott csurgói református gimnázium, 1800-ban pedig Keszthelyen már hét iskola működött a gróf jóvoltából. Mindemellett két legnagyobb vállalása a Magyar Minerva sorozat kiadásának támogatása és a napjainkban is minden évben megrendezésre kerülő helikoni ünnepség bizonyult.

Amikor már úgy gondolnánk, hogy nem lehet tovább sorolni Festetics György tevékenységének főbb állomásait, még mindig nem állhatunk meg. A Balaton első hajóflottáját is ő alapította, a fenékpusztai műhelyben készülő vitorlás- és komphajók (pl. Bori Antal, Pali, Fecske, László, Juditta, Stella) közül kiemelkedett a Phoenix, amely az egyik leghíresebb lett a magyar hajózástörténetben, hiszen a Phoenix már menetrendszerűen szelte a habokat, a személyszállítás mellett fontos szerepet töltve be a bor- és a sókereskedelemben is.

A Keszthelyhez közel fekvő Fenékpusztán nemcsak a hajóépítő műhely vált országos hírűvé, hanem a Festetics-ménes és az itt rendezett lóversenyek. Festetics György nemcsak Keszthelyt virágoztatta fel, hanem a hévízi tó felfutása is neki köszönhető. Az addig elhanyagolt, de igen értékes vizű gyógytavat útépítésekkel, fürdőház létesítésével, a mocsaras területek feltöltésével, vendégfogadó megnyitásával felvirágoztatta. Ekkoriban már fürdőorvos is szolgálta az ismertté vált tónál a betegek gyógyulását.

Ezen sikersorozatba illeszthetők a helikoni ünnepségek (1817-től), melyet a kor neves íróival, költőivel – évente kétszer rendeztek meg. Az elsőt mindig februárban, a császár születésnapján tartották, míg a másodikat májusban a georgikoni vizsgák idejére szervezték. A 1800-as évek elejére Festetics és a Habsburg udvar rossz viszonya is oldódni kezdett, majd az uralkodó visszafogadta kegyeibe és kamarási rangját is visszakaphatta.

Festetics nemes és korszakalkotói tettei még hosszan sorolhatók. Könyvgyűjteménye európai szinten is unikálisnak számított, Keszthelyen nyomdát alapított, a göttingeni királyi akadémia és a badeni gazdasági egyesület tagjává választották. Jó kapcsolatot ápolt a korszak közéleti és írószemélyiségeivel, számos dicsőítő vers született róla – a legismertebb Berzsenyi Dániel alkotása – a helikoni ünnepségek alkalmából. Keszthelyen ma a neves Helikon kastélymúzeum mellett sok-sok emlék őrzi a haladó szellemű gróf emlékét és nemrégiben készült el életéről, Cséby Géza irodalomtörténész tollából az a nagy, összefoglaló monográfia, amely alapos részletességgel tárja fel a „kis magyar Weimar”, azaz Keszthely grófjának, Festetics Györgynek tartalmas és összetett életét, tevékenységét.

Cséby Géza művének kulcsmondata az életmű megértésének kulcsa is lehet: „A kortársak, majd az utókor megítélése a grófról felemás volt, amint a kor is, amelyben élt. A feudális mecénás, aki könyörtelenül behajtotta a neki járó adókat, de aki – ha fontosnak tartotta – a magyar oktatásért és művelődésért, a gazdaság modernizálásáért pénzt áldozott. A nemzet felemelkedésében játszott szerepe miatt mindenképpen előfutára unokaöccsének, gróf Széchenyi Istvánnak.”

Festetics György 1819. április 2-án bekövetkezett halála után fia, Festetics László (1785-1846) folytatta az életművet, méltó maradva az apai elgondolkodásokhoz: fejlesztette a Georgikont, támogatta a magyar kultúrát, mecénásként részt vett a balatonfüredi kőszínház létrehozatalában. Ha időnként meg is szakadt – leghosszabban 1945 és 1990 között – a festeticsi életmű, napjainkban elmondhatjuk: Keszthely méltón ápolja a közjó grófja, Festetics György hagyatékát és fejleszti tovább mindazt, a XXI. század kihívásainak megfelelve.