Veszprémben ősz óta egy új látványosság várja a múlt iránt érdeklődőket. Most már látogatható az egykor romos, mára már újjászületett Fenyves malom. Hamarosan bemutatjuk ezt a hajdani üzemet, de most ismerkedjünk meg Tamás Péter malomrestaurátorral, aki új életre keltette az évtizedekig romos épületet.
„Célom az, hogy minél több régi malmot és gépészeti berendezést menthessek meg és újíthassak fel, hogy a jövő nemzedék számára ezek megtekinthetőek legyenek „– olvasható honlapján.
– Bennünk rögtön megfogalmazódott a kérdés: vajon hogyan lesz valakiből malomrestaurátor?
– Ez egy élet műve – válaszol a fiatal szakember mosolyogva, majd visszatekint a múltba. – Üknagyapám vásárolt Pápán egy vízimalmot. Két generáción ment ez a vonal: dédnagyapámnak adta át, majd közbeszólt az államosítás. Így két generáció tagjai – nagyapám és szüleim – kimaradtak a malmos életből. A család tagjai nem molnárok voltak, hanem malomtulajdonosok. Nálunk valahogy mindig misztikum volt a malom. Gyermekkoromban az épület állt, be-bebújkáltunk, megmaradt egy-két szerkezet, a fogaskerekek. Mindez varázslatos volt.
Elmesélte azt is, hogy nagy hatással volt rá Wöller István malomkutató, aki a Veszprém megyei malmokat tanulmányozta, vizsgálta, fotózta, s több féle módon – leírásokkal, ábrázolásokkal, fotókkal – dokumentálta állapotukat.
– Az ő invitálására elmentem egyszer az örvényesi malomba. S aztán ott, azok a szerkezetek, amelyek működtek, forogtak teljesen megragadtak, s a gyűjteménye is lenyűgözött. A nagyszüleim mellettünk laktak, teli voltak malmos tárgyakkal, s én is elkezdtem gyűjteni ezeket. Aztán elkezdtem malmokat felkeresni, megnézni.
Ezek a hajdani üzemek több mesterség tudását ötvözve épültek meg és kezdték meg működésüket. Tamás Péter is több szakterület ismerője: faipari technikusi végzettsége után faipari műszaki szakoktató képesítést szerzett, majd gépészmérnöki diplomát szerzett.
– Így gyakorlatilag a malomfelújítás teljes vertikumát át tudjuk fogni. Mindegyik területhez vannak ismereteim, s hozzá tudok szólni. Persze nem minden területén én dolgozom, hiszen vannak kollégák és alvállalkozók. Ám a feladatok egy részét én végzem.
A szakember már 22 malmot újított fel munkatársaival. Ma már országszerte ismerik tevékenységét, s ahol pusztuló, megmentendő malmok felújítását tervezi valaki, biztos, hogy megkeresi.
– Ahol malomkerék forog, ahol ma malom működik, szinte mindegyikhez volt valami közünk vagy a tervezésben vagy a kivitelezésben. Szinte mindegyik emlékezetes, mert mindegyik más-más kihívást rejt. Tavaly építettünk egy három kerekes vízimalmot Pásztón. Ez gyönyörű munka volt. De ugyanilyen szívesen emlékszem arra, hogy Tapolcán elkészítettük a nagy kereket a tónál. De mindenhova kötnek jó érzések, mindenhol volt jó társaság, tulajdonos vagy tulajdonosok, akikkel az ember szívesen együtt dolgozik. De igazából az alkotás nagyon fontos nekünk. Megtervezzük, összerakjuk és amikor elkészül, az egy hatalmas, nagyon jó érzés. Főleg, ha még el is tudjuk indítani, tehát hajtja a víz. Ez csodálatos érzés. Ez visz minket mindig előre.
Fotó: Keszey Ágnes
– Ez a térség különösen gazdag malmokban. Veszprémben 15 is működött, s a megyeszerte is rengeteg volt. Sokak számára ismert az örvényesi és csopaki vízimalom, a kapolcsi Falumalom is, s tapolcai malomkereket is említettük, a szomszéd megyében, Zalában pedig nemrégiben újították fel a gyenesdiásit. Beszéljünk egy kicsit a hazai malmok történetéről. Milyen fajták voltak itt jellemzőek, s mely korszakban sokasodtak meg, működtek leginkább?
– Napjainkban a Dunántúl ezen részén és Baranyában van több olyan malom, amely látogatható, s Zalában a Göcseji Falumúzeumban is áll egy. A történelmi Nagy-Magyarországban közel 19 ezer malom volt. Voltak szélmalmok, vízimalmok és szárazmalmok. Ugye Csonka Magyarország területén jelentősen kevesebb malomról beszélhetünk, de mégis hatalmas fejlődés volt jellemző. Az ágazat legnagyobb fellendülése korábban, az 1840-es évek végén történt meg, a gépészet robbanásszerű fejlődésével. Ezzel párhuzamosan kezdtek fejlődi a vízimalmok is. Ez az átalakulás 1948-ig tartott. Az államosítással a malmok 90 százalékát leállították. Részben amiatt, mert úgy gondolták, hogy nem gazdaságos a működésük, nem éri meg a kis malmokat üzemeltetni. Ebben azért van némi igazság, de ne felejtsük el, hogy korábban azért megélhetést biztosított az embereknek. Az emberek a malmokba vitték az őrölni valót, s mivel kisebb volt a malmok teljesítménye, napokat kellett várni, amire valaki sorra került. Főleg, ha nagyon jó minőségű lisztet állítottak elő, akkor ahhoz a molnárhoz nagyon sokan mentek. Az államosítás után a malmokat gazdasági épületekké minősítették át, s jelentőségüket vesztették. A malomágazat teljesen új irány vett: ipari jellegűvé vált. Eltűnt a régi fajta szemlélet, a malmok szeretete, az ehhez kapcsolódó jó érzések. Ipari üzemekké váltak. Az 1920-30-as években, vagy a még korábbi időszakban a malmok közösségi térként is működtek. Ilyenné szeretnénk tenni a mi malmunkat is – utalt Tamás Péter beszélgetésünk helyszínére, a Fenyves-malomra.
A ma már Pékmúzeumként és Herbáriumként működő egykori gyenesdiási vízimalom megújult kereke is Tamás Péter munkája
Fotó: Keszey Ágnes
S miközben itt már folyik a megújítás második üteme: az épület további felújítása és a kiállítás bővítése, új attrakciók előkészítése – melyről egy másik cikkünk szól majd- máshol is új életre kelt malmokat. Csákvárra egy látványkereket készítenek, részt vesznek a lenti melletti Szécsiszigeten lévő Kerka-vízimalom újjáélesztésében, s tatai tervek is vannak idénre.
Ha kíváncsi vagy a Balaton-környéki malmokra, itt sok érdekességet találsz
Fotók: Mészáros Annarózsa
