Keszey Ágnes | 2020.08.13. 06:00
Golyó(val) körbegurult a tó körül- avagy az első Balaton-kerülő macska története
Golyóval tekerte körbe a Magyar Tengert az egyébként pápai, de gyakran Vonyarcvashegyen nyaraló Németh Andrea. A Balaton-kerülés különlegessége nem csak az, hogy minden bizonnyal Golyó az első cica, aki bicajon ment körbe a tó körül, hanem az is, hogy gazdája egy nap alatt teljesítette a több mint kétszáz kilométeres távot.

Mindig is izgő-mozgó ember voltam, mondja magáról Németh Andrea, de igazán sportosan néhány évvel ezelőtt kezdett el élni. Teljesítménytúrákon vesz részt, átúszta a Balatont és akadélyversenyeken is rendszeresen megméretteti magát. Mivel ezekre komolyan készülni kell, fut és súlyzós gyakorlatokat is végez. A bicikli mindig is hű társa volt, hiszen városon belül gyakran két keréken közlekedik, de eddig a leghosszabb táv, amit letekert, az 50-60 kilométer volt. Egy szép napon, egészen pontosan hajnalban aztán felült a biciklire Vonyarcvashegyen, hogy körbetekerje a Balatont – egy nap alatt. A kihívást és az élményt nem egyedül élte át: a bicajon vele utazott Golyó.

Golyó, a tókerülő macska és Németh Andrea
Fotó: Németh Andrea

 

Sokszor dorombolt Golyó, s lustálkodva élvezte, míg gazdája teker

— Hála az akadályversenyzésnek is, ismerem a határaimat és a képességeimet. Tudtam, hogy fizikálisan nem lesz probléma. Néhány éve már felmerült a gondolat, hogy egy jóbarátommal körbetekerem a Balatont, de akkor nem sikerült megvalósítani. Idén már úgy voltam vele, hogy semmiképpen nem fogom halogatni. Teljesen spontán jött az ötlet, hogy ne mehetnék Golyóval? Azt kell mondjam, ez sem volt annyira vad gondolat a részemről, hiszen évek óta rendszeresen viszem magammal kirándulni, túrázni. Először értelemszerűen egy-két órás programokra indultunk, később már egész naposakra is. Teljesen jól viseli az utazásokat. Kicsit lustább alkat, nem olyan, hogy mocorogna közben, sétálni vagy szaglászni akarna. Inkább csendesen nézelődik a a hordozóból, pihen közben. Viszont rengetegszer dorombolt, és elégedett volt. Ő egy lány cica és lassan 16 éves. Az út során azért rendszeresen megálltam. Megnéztem, hogy minden rendben van-e vele, inni adtam neki és rengeteg fotót készítettem.

Golyó, a tókerülő macska és Németh Andrea
Fotó: Németh Andrea

Hajnali négykor indult Pápáról Vonyarcvashegyre, ahonnan fél hat után néhány perccel ült fel a nyeregbe, s indult útnak. Előtte természetesen kényelmessé tette a cicának a kosarat, gondoskodott árnyékről és hűtésről is.

—Ez az a helyszín, ahova kiskorom óta nyaralni jártunk a családdal. Én imádom ezt a települést és jól ismerem a környéket. Ezért biztos pontnak találtam, hogy ez legyen az indulás helyszíne és a cél. Az, hogy az északi parttal kezdjem, az internetről olvasott javaslatok alapján döntöttem el. Azért érdemes ezzel kezdeni, mert itt több a szintemelkedés.

Balatongyöröki napfelkelte.
Fotó: Németh Andrea

Kellett egy imbuszkulcs, egy építkezésen kapott

Az első nehézséggel igazából akkor találkoztam, amikor a macskahordozóm kicsit kezdett lefele fordulni. Bár erősen rögzítettük és tekertem már úgy korábban, hogy benne ült a cica, de most nehezebb volt, hiszen a macska párnája alatt ott voltak a jégakkuk is, nehogy melege legyen. Ez Balatonszepezdnél történt, ahol láttam egy építkezést. Bementem, és megkérdeztem az ott dolgozóktól, hogy van-e egy imbuszkulcsuk, hogy erősebben rögzíthessem a kosarat. Nagyon rendesek, nagyon kedvesek voltak, oda is adták, vigyem magammal, ha útközben még szükségem lenne rá.

Csupa fontos dolog volt a hátizsákban, de nehézséget okozott

Az első problémám ötven kilométer tájékán adódott: elkezdte feltörni a fenekemet a bicikli. Ugye volt nálam egy hátizsák, ami 7-8 kilós volt. Vittem 3 liter innivalót, hiszen nem tudtam, hogy a cicával hol tudok biztonsággal megállni. Neki is raktam el majdnem egy liter innivalót. Ezen kívül müzliszeletekkel, energiaszeletekkel, csokival és két pékáruval készültem az útra. Elvittem a fényképezőgépemet is, azért az is nehezítette. Ezek adták ki a súlyt. Úgy gondoltam, háttal biztosan fogom bírni, nem lesz vele gond. De nem számoltam azzal, hogy sok zötykölődéstől ez a súly folyamatosan belenyom a nyeregbe. Nem gondoltam, hogy probléma lesz az is, hogy hogyan üljek. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy mit csináljak a hátizsákkal, mert így a hátralévő táv biztosan nem fog menni. Több kilométeren át meg-megmegálltam, igazgattam a táskán, míg végül sikerült úgy felszerelnem a kormányra, hogy ott is maradjon. Igen ám, de így meg a bicikli eleje lett nehéz, és akkora már arra is figyelnem kellett, hogyan ülök, mert fájt a fenekem. Azt gondoltam, csak Siófokra érjek el, utána már biztosan nem lesz gond. Ráadásul a balatonakarattyai Magaspart felé vezető út sokkal nehezebb volt, mint az északi part összességében: nagyon emelkedős. Viszont gyönyörű volt a kilátás. Itt álltam meg a leghosszabb időre nézelődni, fotózni.

Golyó, a tókerülő macska és Németh Andrea
Fotó: Németh Andrea

Aztán Siófok felé közeledve nem voltam benne biztos, hogy végig tudom ülni az utat a biciklin. Tüdővel, lábbal jól bírtam, az nem is volt kérdés, hogy menne végig az út.

Golyó, a tókerülő macska
Fotó: Németh Andrea

Kételyek és új erő

Csak nehezen tudtam elképzelni, hogy még 85 kilométernyi távon meg bírok ülni. Aztán fejben összeszedtem magamat. Átgondoltam, miért is jöttem, mennyire élvezem, nagyon tetszik és tudatosítottam magamban, hogy szeretném befejezni. Teljesen átálltam agyban és azt mondtam, biztosan végig fogom csinálni, mert ez tényleg jó vállalkozás és régóta halogatott terv volt. A déli part emiatt volt kicsit nehézkesebb szakasz, de haladtam szépen a célom felé.

Golyó, a tókerülő macska
Fotó: Németh Andrea

S eljött az este…

Aztán Balatonmáriafürdő után teljesen rám esteledett. Úgy gondoltam, nem lesz problémám, mert vittem magammal biciklis lámpát, erre felkészültem. De miközben beszéltem telefonon a barátommal, ő azt mondta, szerinte nem fognak elég fényt adni a lámpáim. S bár városon belül eddig is használtam a lámpákat, itt kiderült, hogy ez tényleg probléma. A település után mintha egy sötét függönyt húztak volna le, gyakorlatilag az égvilágon semmit nem láttam. És még hátra volt körülbelül 18 kilométer, miközben Keszthelyig csak Balatonberény területe a kivilágított szakasz. Ott azért óvatosabban tekertem, nehogy belemenjek valamilyen buckába, és nehogy felboruljunk. Ez adott még egy kis plusz izgalmat a végére. Szerencsére a barátom elénk jött, hogy lássunk is az úton. Az az ötletem támadt, hogy kimegyünk a főútra ő pedig mögöttem jön, és így világítja előttem az utat. Így kísért be Keszthelyre, ott elváltunk, ő hazament, mert másnap korán indult dolgozni. A macska és a táska is maradt a biciklin. Semmit nem szerettem volna odaadni neki, hogy ketten, Golyóval – úgy érjünk célba ahogy elindultunk.

A napnak 11 órakor lett vége, illetve ez így nem egészen pontos, hiszen csak a kerékpározás fejeződött be ekkor. Andrea és az ugyancsak élményekkel feltöltődött tókerülő cica még Vonyarcvashegyről hazaautózott Pápára.

Golyó, a tókerülő macska és Németh Andrea- célba érve
Fotó: Németh Andrea

 

Utazni szeret, de utálja, ha fotózzák

Itt véget is ér a történet, de azért mégsem. Hiszen Golyóról, az első tőkerülő macskáról, a nap másik főszereplőjéről még kevés szó esett.

— A közösségi oldalra tettem fel képeket és mindenki megjegyezte, hogy milyen fejet vág. De ő a képek többségén ilyen: egyáltalán nem szeret szerepelni és nem szereti, ha fotózom. Én nagyon szeretem a fotókat és szeretnék róla is mindig minél többet készíteni, de sokszor egyszerűen elfordítja a fejét. Ha pedig kép készül róla, akkor általában ilyen fejet vág. Az út elején még nézelődött, élénkebben érdeklődött, figyelt. Aztán fél óra után elfeküdt a kis kosárban. Akárhányszor szóltam neki vagy a nevén szólítottam, mindig felemelte a fejét, nyávogott. Ugyanúgy viselkedett, mint a rövidebb kirándulások alatt. Ebből tudtam, hogy élvezi és nincsen semmi gond. Többször, mikor szólítgattam, álmos fejjel nézett rám vissza. Szerintem ő többször bebólintott útközben. Melege biztosan nem volt, mert olyankor kitátja a száját és úgy veszi a levegőt. Ezt útközben egyetlen egyszer sem láttam rajta. Amikor megálltunk, kivettem a kosárból, simogattam, dorombolt, élénken érdeklődött, hogy hol vagyunk.

Golyó, a tókerülő macska és Németh Andrea
Fotó: Németh Andrea

A nap végére megint kicsit aktívabb lett, megint többször nézelődött, nyávogott. Enni-, innivalót vittem neki az útra és semmi gond nem volt vele. Az évek alatt nagyon ragaszkodó lett, csak amikor elmegyek otthonról, azt nem szereti. Most láttam rajta, hogy örül neki, hogy együtt vagyunk, este, hazafelé is dorombolt.

Golyó, a tókerülő macska
Fotó: Németh Andrea

Golyó biztosan ismét útra kel

Andrea elárulta: ez volt az első tókerülése, de biztosan megismétli többször is. Akár újra Golyóval együtt.

 

 

 

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva