Mihályi Jeromos atya gondolatai advent második vasárnapjára
A keresztény hívek négy vasárnappal készülnek Jézus születésének ünnepére. Az elmúlt héten lelkiekben elindultunk a három mágus útján, amely őket a betlehemi istállóhoz, az Istennel való találkozáshoz vezette. Elindulni, felismerni azt, ami vezet bennünket, megmaradni az úton, és végül megérkezni. Ezek a gondolatok kísérnek bennünket az advent hűvös, sötét, de mégis meghitt heteiben.
A gondolatok a galéria után folytatódnak.
A három bölcs napkeletről érkezik. Onnan, ahol felkel a nap. Milyen sokszor csodálkozunk rá, a Balaton horizontja alól felbukkanó napra.
A Tihanyi Bencés Apátság altemplomát, ahol I. András árpád-házi királyunk nyugszik, a középkori templomokhoz hasonlóan úgy építették, hogy szentélye kelet felé nézzen. Különös érzés fog el bennünket, amikor különleges alkalmakkor a sötét altemplomban virrasztunk, és várjuk a hajnalt. Érzékszerveink cserbenhagynak bennünket. Csak a hangok és a tapintások által tudunk tájékozódni. Aztán lassan megjelennek a lassan ezeréves oszlopok kontúrjai, a kereszt árnyéka. Ahogy felkel a nap, a három kis középkori ablakon az aranysárga fényesség betölti, a magyar történelemmel áthatott és betöltött ősi szentélyt. A sötétség bizonytalan és rejtelmes ideje és érzése után a nap ragyogása megajándékoz bennünket a biztos tájékozódás, a tisztánlátás és a szépségre való rácsodálkozás lehetőségével.
Gyakran érezzük mi is, akik életünk vándorútját járjuk, hogy a sötétség eluralkodik az életünkben. Elveszítjük a tájékozódás képességét, nem látjuk a biztonságot adó korlátokat, útjelző táblákat vagy az úton elhelyezett, mások által otthagyott akadályokat, göröngyöket. Sietünk, amikor nem lenne rá szükség és így tekintetet sem vetünk olyan értékes és szép dolgokra, amik szembe jönnek velünk. A rohanásunk és kapkodásunk során milyen sok embertársunk mellett megyünk el némán és érdektelenül, pedig csak egy egymásra pillantás, egy szó, egy kézfogás már gazdagabbá tenne bennünket. Milyen sokszor keressük az életünk kontúrjait és milyen gyakran szeretnénk színesebben és fényesebben érzékelni a világ teremtett szépségeit.
Olvasd el a többi adventi gondolatot is.
Nyitókép: Dr. Korzenszky Richárd atya
Összeállította: Szaniszló Hajnalka
