A Balaton gyermekek egészségére, testi és lelki állapotára gyakorolt kedvező hatásáról szóló orvosi tanulmányok már a XX. század elején napvilágot láttak. Mindezen alapvetések mentén jött létre elsőként 1906-ban a Gyermekvédő Liga kezelésében a közel 200 férőhellyel, majd gyógyító céllal 1912-ben az almádi Zsófia Gyermekszanatórium (200-nál is több férőhellyel), később ezt a sort folytatta a Balatonszabadiban található intézet, amely 1917-ben nyitotta meg kapuit, több mint 600 férőhellyel, ahol elsősorban gyári munkáscsaládok, később hadiárvák töltötték nyaruk egy részét. 1940-ben, a neves Balaton-kutató Lukács Károly, a tóról szóló részletes ismertető könyvében már így összegezte a tavi – gyermeküdültetéssel foglalkozó – fontosabb helyszíneket:
„Fonyódon és Zamárdiban a fővárosnak épültek nagy áldozatokkal berendezett üdülőtelepei szegény gyermekek részére, az utóbbi helyen évenként 1200 leánygyermek kap teljesen ingyenes üdülést orvosi ajánlásra. Fonyódon Pécs városa évente 400 gyermeket nyaraltat 1930-ban épített telepén. Lellén a honvédtiszti gyermekeknek épült szünidei otthona, Bogláron a postások modern stílusú gyermeknyaralója emelkedik közvetlenül a tó partján. Az állami gyermekgondozásnak is megnyílt 1927-ben egész épületcsoportból álló otthona a szántódi rév mellett 300, kivált angolkórban szenvedő gyermek részére. A szárszói dombon a cserkészlányoknak épült táborháza; Szemesen, Szántódon, Tihanyban és Keszthelyen főiskolai hallgatók részére építettek telepeket. Az ábrahámhegyi, fűzfői és fenyvesi Szt. Imre nyaralókat, a szárszói ref. diáküdülőt, a tihanyi leányegyesületi üdülőházat, a MABI-nak számos fürdőhelyen bérelt épületekben elhelyezett leánynyaraltató telepeit és az OTI kenesei és lellei tanonc-üdülőházait kell még megemlítenünk, hogy fogalmat nyújtsunk arról az egyre szélesebb rétegekre kiterjedő, vérpezsdítő, lélekerősítő nyári rekreációról, melyet a Balaton partja kínál a magyar ifjúságnak.”
A felsorolásból is kitűnik, hogy számtalan, kisebb-nagyobb, különböző fenntartású gyermeküdülőtelep létesült a korszakban, melyek közül most a fontosabb helyszíneket, típusokat mutatjuk be részletesen.
Szociális alapú gyermeküdültetés
Szántód – Horthy Miklós magyar királyi állami balatoni gyermeküdülőtelep
1925-ben nyitották meg 200 férőhellyel a később több épületcsoporttal kibővített, Horthy Miklósról elnevezett üdülőtelepet, ahol fővárosi állami gondozott gyermekeket nyaraltattak. Az anémiában, gümőkórban szenvedő kisgyermekek nagy többségét ide küldték, ahol általában három hetet töltöttek. A későbbiek során folyamatosan fejlesztett telep egyre nagyobb befogadóképességűvé vált, akár közel 800 gyermeket is vendégül tudott látni.
Fotó: Hungaricana Közgyűjteményi portál
Fonyód, Bélatelep – Gróf Zichy Béla fiú árvaházi üdülőtelep, leányárvaházi üdülőtelep
Ezen a településen két árvaházi üdülőtelep is működött. Elsőként a gróf Zichy Béla által adományozott 4560 négyszögöl területen épült fel 1924-25-ben, a fővárosi fiú árvaházak testileg gyenge és vérszegény árváinak üdülője. Az épületet 1925. július 1-jén nyitották meg ünnepélyesen. Egy korabeli leírás alapján a következőképp osztották fel:
„Az üdülő telke a fonyódi várhegy aljában, a Dráva-Száva-Adria-vaspálya közelében terül el. Földje futóhomok, bokáig jár benne a gyerek. Déli felében vannak az épületek, északiban a játszóterek, a homokfürdő és Balaton. A főépület homlokzata a vaspályával párhuzamos, a vonatból egész hosszában áttekinthető. Közepén víztorony emelkedik a tető fölé. Előtte kőoszlopba épített zászlórúd, egyiken a nemzeti színű zászlót, a másikon a főváros zászlaját lengeti a szél. Az épületek között levő területeket kerek virágágyak, zöld pázsitok és lombos fák töltik ki. A verandákon mindenütt muskátli virág. A belső udvarban áll a harangláb. Kis harangja minden délben és este megszólal. Imádságos szavára a ház apraja, nagyja összeteszi a kezét és vele együtt imádkozik a gondviselő Istenhez. A telek északi fele egy méterrel mélyebben fekszik. Egyik oldala fenyves, a másik játszótér. Itt van a tennisz-, a kroketpálya, az amerikai kugli és a szertorna.”
A jól felszerelt üdülőben a gyermekek napi ötször étkeztek, friss, egészséges ételeket (tej, méz, gyümölcsök) kaptak. Rendszeres testmozgást is végeztek: szertorna, tenisz, nyilazás, vitorlásverseny, futball, vízipóló, vízparti játékok szerepelt a repertoárban. A fiúárvaházi üdülőtelep mintájára később, 1929 júliusában a leányárvaházi üdülőhely is megnyílhatott, egy 1600 négyszögöles telken, ahol 60 növendéket tudtak egyszerre fogadni.
Balatonmáriafürdő – Molnár László gyermekgondozó
Kevésbé ismert tény, hogy Balatonmárián is működött egy kisebb gyermeküdülőtelep. A városmajori, felső vízivárosi plébános, Molnár László vezetése mellett. Elsőssorban a szegény gyermekeket üdültették itt egy felügyelőnő és három kisegítő munkatárs közreműködésével. Molnár László plébánosnak egyébként nagy tapasztalata volt már a gyermeküdültetés terén, ugyanis ő alapította 1914-ben a Budai Szt. László Gyermekotthont, kisdedotthonnal, óvódával, napközi-otthonnal, gyermekfoglalkoztató műhelyekkel, majd 1928-ban árvaházat létesített 90 bennlakó számára. Balatonmáriafürdőn 160 férőhellyel hozta létre telepét, így nyaranta kb. 800 gyermek részesülhetett kikapcsolódásban. A szép fekvésű intézetnek házikápolnája és egy barlangszerűen elhelyezett Mária-szobra is volt.
Zamárdi – gyermeküdülők
Zamárdit az 1930-as évek elején már a Gyermekek Eldorádójaként emlegették a korabeli híradások. A csendes, szép partszakasszal rendelkező településen többféle gyermeküdülő is létesült a korszakban. Itt nyílt meg a Budapesti Római Katolikus egyházközségek gyermeküdülője, a Népjóléti Minisztérium kezelésében a Horthy Miklós gyermeküdülő és a fővárosi tulajdonú Horthy Miklósné Állami Gyermeküdülő. A legtöbb gyereket Zamárdiban tudták elhelyezni, de a férőhelyek még így is kevésnek bizonyultak. 1935-ben már az alábbiakról számolt be a Fővárosi Közlöny:
„A székesfőváros tulajdonát képező zamárdii Horthy Miklósné gyermeküdülő-telepnek egyemeletes toldaléképülettel való kibővítésére a közgyűlés 58.000 pengőt engedélyezett. Ugyane célra a Főméltóságú Asszony még az 1935. év nyarán tett látogatása alkalmával 5.000 pengőt adományozott azzal, hogy a főváros ezzel az összeggel a telep mellett fekvő telket megvásárolja. A szomszédos 420 négyszögöl nagyságú telek megvétele ezért az összegért meg is történt. A bővítéssel az üdülőtelep férőhelyeinek száma 100-ról 220-ra, illetve tekintettel arra, hogy egy évben öt turnusban (váltásban) lehet nyaraltatni a gyermekeket, az évenként üdültethető gyermekek száma 500-ról 1100-ra emelkedik.”
Fizetős gyermeküdültetés
Természetesen több helyütt működtek még a tónál kisebb-nagyobb üdülőtelepek, akár állami, akár egyházi fenntartásúak (ld. Szárszó – Protestáns Árvaházak Üdülőtelepe, balatonberényi üdülőtelep). Ezzel párhuzamosan, a szociális üdültetés mellett nyaranta bevett szokásként zajlott fizetés fejében, a magánházaknál történő nyaraltatás. Általában hirdetések útján találhattak a nagyobb városokban (Budapesten, Veszprémben, Kaposváron, Pécsen) lakó családok gyermekeik számára megfelelő nyári, balatoni ellátást. 1934-ben így szólt egy korabeli hirdetés részlete:
„Gyermeküdülő Balatonszárszón, (5-16 évig) folyóvizes villában. Pompás homokstrand. Hízó-, lég-, diétáskúrák.”
De a magánüdültetés mellett az egyházak, felekezetek általi kedvezményes üdültetés is jelen volt. Többek között egy 1929-es újsághirdetés is tanúskodik erről, melyből a nyaralás minden részletéről információt kaphatunk:
„Olcsó üdülés fiúk részére a Balaton partján. 12 évet betöltött fiúk részére 17 évig bezárólag felekezeti különbség nélkül üdülőtábort rendez a Keresztény Ifjúsági Egyesületek Szövetsége Balatonszárszón. A részvételi díj 11 pengő, amelyben benne van 4 napi étkezés, szállás díj, jelentkezés díja. A résztvevők úgy a MÁV, mint a Déli vasúton féláru jeggyel utazhatnak. A táborban naponként háromszor van étkezés. A fiúkat villanyvilágítással ellátott kényelmes barakkokban helyezik el és érdekes program gondoskodik a szórakozásukról.”
Levente és cserkészüdültetés
A korszakban több ifjúsági szervezet is tevékenykedett, akik szünidejük egy részét szintén a Balatonnál, az állam által létesített üdülőhelyeken töltötték. 1930-ban készült el a főváros jóvoltából Siófokon a 40 férőhelyes levente-üdülőház, de Kenesén, Aligán, Szárszón, Fonyódon és Fonyódligeten is táboroztattak kb. 70-100 fős létszámmal leventéket.
A cserkészeket – magyarokat és külföldieket egyaránt – több helyen üdültették. Az egyik legnevesebb alkalom 1928-ban Tihanyban zajlott, ahol a III. Nemzetközi Vízicserkész Találkozó keretén belül számos program, verseny zajlott. A magyar cserkészek Balatonakarattyán pedig vízi bázissal rendelkeztek.
A dunapataji leventék tábora Balatonaligán, 1937. (Fortepan 121168)
A második világháborút követően a gyermeküdültetés más irányt vett Magyarországban. A cikkben szereplő szép fekvésű, javarészt vízparti, általában jól felszerelt üdülőtelepeket legkésőbb 1950-ben államosították. Megmaradtak róluk a levelezőlapok, megsárgult fotográfiák, híradások és az értékes visszaemlékezések, memoárok. Történetük fontos részét képezi a Balaton üdüléstörténetének.
Nyitókép: Fortepan / Magyar Rendőr
