A farsangi mulatozás Európa szerte elterjedt népszokás. Szorosan kapcsolódik a kereszténységhez, hiszen január 6-án, vízkeresztkor kezdődik és a húsvét időpontja határozza meg a végét, húshagyó keddig tart a mulatozás.
Gyanó Szilvia, a keszthelyi Balatoni Múzeum néprajzkutatója mesélt nekünk a farsangról, a farsangi mulatságokról.
Fontos megemlíteni, hogy másképp farsangoztak az előkelő családok, a polgárok és egészen másképp mulattak a falvak lakói.
Míg a királyi, főúri, hercegi családok a velencei karneválhoz hasonló, elegáns bálokban táncoltak drága maszkokban, addig a polgárság a német szokásokat vette át, és tartott farsangi felvonulásokat a városokban.

A Festetics család a farsangi időszakban bálozott, a legelegánsabb, legszebb ruháikban táncoltak, nagyon szigorú protokoll szerint, ők nem vettek részt a városi és falusi mulatságokon.
Keszthelyen az Amazon Szálló nagyterme volt a fő farsangi bálos helyszín, a korabeli lapok részletesen tudósítanak arról, hogy hányan vettek részt ezeken a bálokon, ki mennyit adományozott. Volt, hogy a gazdászok bálját csütörtökön kellett megtartani, annyira be volt táblázva az Amazon. Itt bálozott a jótékony nőegylet, a leányklub, az ipartestület és a kereskedők is.

A korabeli újságok a falusi farsangokról nem számoltak be. A falvakban nem drága, velencei maszkokat használtak, hanem öregasszonynak, cigány asszonynak, töröknek vagy maszkának öltözve vonultak fel húshagyó kedden a településeken, elcsúfítva, nevetségessé, viccessé téve magukat.

Gyanó Szilvia azt mutatja, hogy férfiak miként öltöztek nőnek, Fotós: Szakony Attila/ Zalai Hírlap

A falvakban a tavaszváró farsangi mulatságok mellett ebben az időszakban zajlottak a disznóvágások, a fonók, tollfosztások, ekkor rendezték meg a lakodalmakat is. Ezek az események is a szórakoztatásról, viccelődésről, maszkírozásról szóltak. Ilyenkor ettek-ittak, tobzódtak, még a jóravaló emberek is kivetkőzhettek önmagukból.
A lakodalmak ne csak azért fontosak, mert összeházasodtak a fiatalok, de itt ismerkedhettek meg egymással a későbbi párok is.
Ha egy zalai vagy somogyi faluban nem volt az adott évben lakodalom, akkor bolondlagzit, rönkhúzást tartottak, ahol a falu legcsúnyább fiatal embere lett a menyasszony, még álpapot is kerítettek, aki összeadja a vicces párt, és megtartották a lakodalmat is, hogy a falu népe ne maradjon lagzi nélkül.

A bolondlakodalom „főszereplői” ; Fotó: Péter Árpád, Zalai Hírlap

Néhány népszokás nem terjedt el az egész országban, illetve nem marad meg a 20. századra, azok a Dunántúlra, Veszprém, Zala és Somogy megyére jellemzőek. Ilyen az asszonyfarsang is, amit a Balaton környékén is megtartottak.

– Mit jelent az asszonyfarsang?
– A Balaton körüli településekről húshagyó kedden a közeli szőlőhegyekre vonultak el az asszonyok, akik ilyenkor, egy évben egyszer, maguk között mulatozhattak, és ihattak alkoholt. Csak házas asszonyok vehettek részt rajta, hajadonok nem.
Vittek magukkal pogácsát, szalonnát, disznótoros ételeket, a hegyen volt bor és pálinka, lehetett mulatozni.
Ez volt az egyetlen nap egész évben, amikor nem szólták meg azt az asszonyt, aki berúgott. Még az is előfordult, hogy pajzán módon mulattak, a feneküket a hordónak ütögetve táncoltak vagy épp meglovagolták azt. Magasra ugráltak tánc közben, hogy magasra nőjön a kender.
Azt mondják, ami ezeken a mulatságokon történt, az titokban maradt, nem mesélték el senkinek. Még ma is él ez a szokás, például Balatongyörökön is tartanak asszonyfarsangot.

– Honnét van tudomásunk ezekről a mulatságokról, ha titokban kellett tartani?
– Egyrészt a papok prédikációiból tudunk ezekről a dorbézolásokról, hiszen ezt ők nagyon elítélték. A katolikus és a protestáns prédikátorok a XV. -XVI. században szinte versenyeztek, ki tudja jobban szidni a farsangolókat. Azt mondták, ha valaki kihívóan táncolt, azzal bűnre csábított másokat. Az, hogy a nők jól érezték magukat, nagyon nagy bűnnek számított.
Ennek ellenére minden asszony részt vett az asszonyfarsangon, és a farsangi bálon is, az is elment húshagyó kedden mulatozni, aki a legbuzgóbban imádkozott a vasárnapi miséken.
A falusi farsangokról csak akkor számoltak be a korabeli újságok, ha ott valami botrány vagy bűneset történt, ezekről az eseményekről főképp a néprajzi gyűjtések során feljegyzett elbeszélésekből tudunk. Petánovics Katalin és Kerecsényi Edit adattári adatai nagyon sok ilyen elbeszélést tartalmaznak.
Nagyon vicces, hogy az asszonyfarsangokról férfiak elbeszéléseiből is tudunk információkat, pedig ők ezen nem vehettek részt. Ha mégis odatévedt egy férfi a farsangoló asszonyok közé, akkor azt alaposan megtréfálták, a régiek szerint előfordult, hogy anyaszült meztelenre vetkőztették. De ezt olyan férfiak mesélték, akik nem voltak ott – nevet Szilvia.

– Mit jelent a maszkázás szokása?
– Beöltözve, álarcban vonultak fel a farsangolók. Vagy bekormozták az arcukat, vagy készítettek rá papírból egy álarcot. A huszadik században már harisnyát húznak a fejükre, hogy kissé félelmetesek, de viccesek legyenek, az álarchoz a legviseletesebb, avéttos ruháikat vették fel, úgy jártak maszkázni.

– Miért öltöztek be az emberek farsangok, miért öltöttek, öltünk álarcot?
– Általános emberi vonás, hogy amikor beöltözünk, álarcot húzunk, egy állat vagy istenség képét vesszük magunkra, akkor mi is átlényegülünk. Amióta a farsangi szokásokat feljegyzik, azóta az álarcok vicces volta, a szórakoztatás kerül előtérbe.

– Maradtak fent balatoni tárgyi emlékek a farsangi időszakból?
– Kifejezetten farsangi tárgyaik nem nagyon voltak a falusiaknak, néhány álarc maradt fenn, ezeket a nagykanizsai múzeumban őrzik. Azonban minden tárgy lehetett farsangi tárgy, amit a mulatozás közben kézbe vettek. Nincs külön farsangi fakanál, bármelyik fakanál lehetett farsangi.
Ilyen boros kancsók és pálinkás butellák biztosan részesei voltak az asszonyfarsangnak is, ezekbe a kancsókba 5-10 liter bort is tölthettek, biztosan jó volt a hangulat, miután ezt elfogyasztották.

Fotó: Mihály Szilvia

Mivel ebben az időben voltak a disznóvágások, az ehhez kapcsolódó tárgyak is lehetnek farsangiak. A nagyböjtben már nem lehetett megenni a disznótoros ételt, sőt, még az edényeket is el kellett mosni, nehogy zsír maradjon bennük. Ha valaki tehetősebb volt, külön edényei voltak a farsangi és a böjti időszakra.
Itt vannak tarkedli sütő formák is, melyek a közeli sümegi és keszthelyi fazekasoknál készültek, ezek is kötődnek a farsangi időszakhoz.

Fotó: Mihály Szilvia

– Mi az a tarkedli?
– Ez is egy farsangi fánk, amit nem forró zsírban, hanem speciális, zsírral kikent mázas kerámiaformában szabad tűzön, kemencében vagy sparheltban sütöttek. A XIX. században Csehországból terjedt el ez a fánk, elnevezése a cseh mélyedés szóból ered. Azt mondják, annyi mélyedés volt a sütőtálban, ahány gyerek a családban. Van olyan sütő, aminek lába is van, és vannak falra tehető formák is.
Nézd itt, van egy szőlőre hasonlító forma is, ezt egy keszthelyi fazekas készítette. Ez a tárgy a hónap műtárgya címet is megkapta a Balatoni Múzeumban.

– Hogy lett a fánk a farsang egyik jelképe?
– A XIX. századtól vannak csak feljegyzéseink a fánkról, de több szempontból is kapcsolódik a szalagos lyukas fánk tészta ehhez az időszakhoz.
Mivel zsírban sült étel, a böjti időszakban nem készítették, csak farsang idején sütöttek.

Fotó: Mihály Szilvia

A Balaton környékén a szalagos fánk mellett Zalában és Somogyban is készült, készül csöröge fánk, vagy más néven forgács fánk is. Ez egy roppanósabb tészta, de ezt bőséges zsírban sütik, és porcukorral kínálják.
A zsír mellett, ami a sütéséhez kell, a fánkok tésztájába pálinka is kerül, ez is a farsangi mulatozás egyik fő hozzávalója.
A fánk esetében a termékenység varázslásra egyértelmű utalások vannak, hiszen húshagyó kedden az alakjának köszönhetően a középen lyukas tésztát fakanálra húzták.
Amikor a maszkázók mentek házról házra, akkor nem csak nagyokat kellett ugrani, hogy bőséges legyen a termés, de a fánkot is össze kellett gyűjteniük a faluban. Vittek magukkal egy hosszú fakanalat, vagy botot, amire a házaknál kapott szalagos fánkokat feltűzték, ez is egyértelmű szexuális utalás.
A farsangi fánk evése jólét varázslás is, a fánkot a farsangi bálban közösen fogyasztották el. A porcukros, lekváros, bő zsírban kisült édesség a bőség jelképe volt.
Ugyanilyen termékenységi jelkép a zalai cukor perec, amit lakodalmakra sütöttek és boros üveg nyakára húztak. Ezt az édességet a mai napig készítik a Kis-Balatonnál is.

Fotó: Keszey Ágnes

– A bujálkodás, a termékenység az egész farsangot jellemzi. Hogy fért meg ez a viselkedés az akkori szigorú erkölcsi szabályokkal?
– A farsang idején lazultak ezek a szabályok. Talán ezért is viseltek álarcot az emberek, hogy más bőrébe bújva kissé szabadabban viselkedjenek. Ilyenkor nem volt sértés, ha valakinek megpaskolták a fenekét, vagy elcsattant egy-egy titkos csók. Baj csak akkor volt, ha szerelemféltésből vagy a túlzott alkoholfogyasztásból verekedés, vagy akár gyilkosság történt.
A farsangi mulatozás, dorbézolás, bolondozás egyfajta agrármágia is volt. Zalában maradt fent az a szokás, hogy a farsangi időszakban meg kell fenyegetni a gyümölcsfákat, hogy azok jól teremjenek. Ilyenkor az egész közösség jólétét szolgálták a mulatságok, a magasba ugró tánclépések, a közös lakomák.

Emlékszel a karneváli szánokra? Kattints ide, és tudj meg mindent ezekről a különleges farsangi járművekről!

Itt találod az idei balatoni farsangok programját!

Nyitókép: pixabay