A szarvasbikák évente elhullajtják az agancsukat. Rendszerint az idősebbek kezdik el a folyamatot, és legkésőbb a fiatal bikák szabadulnak meg a fejdíszüktől, amelynek helyén pár nap után megindul az új szövet fejlődése, és néhány hónap alatt képes az állat a korától függően akár tíz kilogramm feletti agancsot is növeszteni. A bikák a kész trófeákkal próbálnak később előnyt teremteni maguknak a szaporodás folyamatában.

Az elhullajtott agancsok fontos szakmai információkat szolgáltatnak a vadgazdálkodóknak. Az agancs méretéből, kinézetéből következtetni tudnak az állomány minőségére, mennyiségére és korösszetételére. A trófeákat kézbe véve jóval pontosabb információkhoz juthatnak, mint például a bőgések során, amikor esetleg rossz fényviszonyok között figyelték meg a vadat.

Reider Lajos hivatásos vadász egy négy-öt éves gímbika elhullajtott agancsával
Fotó: Molnár Sándor/Napló

Ha sétánk során véletlenül elhullajtott agancsot találunk, akkor hagyjuk ott, vagy próbáljuk meg eljuttatni a helyileg illetékes vadásztársaságnak, mert ha hazavisszük, az lopásnak minősül. A trófeák engedély nélküli gyűjtése, birtoklása, értékesítése bűncselekmény.

Van, ahol írásos engedélyt lehet kérni a gyűjtésre a tulajdonostól, a vadgazdálkodótól, de a megtalált agancsokat akkor sem lehet hazavinni. A kirándulókat arra kérik a vadászok, hogy maradjanak a kijelölt turistaútvonalakon. A gond elsősorban az illegális gyűjtőkkel van, akik az erdőt járva különböző módszerekkel hajtják a vadat, hogy az agancsa beleakadjon valamibe, és menekülés közben az állat elveszítse. Állatkínzást okoznak már azzal is, hogy nem hagyják pihenni a vadat, sőt, veszélyeztetik az állatok testi épségét, melyek súlyos sérüléseket is szenvedhetnek.

Forrás: Veol.hu