A VeszprémFest második estéjén az időjárás megkönyörült rajtunk, kivételesen szép színekkel és vállalható hőmérséklettel járult hozzá a romantikus mestermű hangversenyszerű előadásához. Azért ahogy lement a nap, jól jött a meleg takaró-kölcsönzési lehetőség, így az opera vége felé már a közönség nagyobbik része pokrócba csomagolva ücsörgött.
A História kert tökéletes helyszíne volt a Victor Hugo-drámából készült dalműnek. Akinek a tekintete elkalandozott, gyönyörűen megvilágított épületeket és zöldellő fákat nézegethetett. De annak ellenére, hogy nem volt se díszlet, se jelmez, érdemes volt figyelni, mert az énekesek minimális mozgással maximális színészi teljesítményt nyújtottak. A színpadtól kétoldalt elhelyezett két darab óriási kivetítő több kamera képét adta felváltva, így láthattuk közelről az énekeseket, távolabbról a teljes színpadképet, és a modern technika egyik legaranyosabb vívmányának, egy drónnak köszönhetően madártávlatból az egész helyszínt.
A Magyar Állami Operaház Zenekarát Medveczky Ádám dirigálta, aki magabiztosan tartotta kézben az estét. A zenekar szépen, összeszokottan játszott. Az opera főszereplője, Rigoletto Paolo Gavanelli volt, akinek komoly veszprémi múltja van. Tizennégy évvel ezelőtt, az akkor még Veszprémi Ünnepi Játékoknak nevezett rendezvénysorozaton Verdi Rigolettója volt műsoron, és a felkért bariton megbetegedett, Gavanelli pedig parádés beugrással megmentette az előadást. Ezt Mészáros Zoltán mesélte el üdvözlő beszédében, hozzátéve, hogy ezért, amikor a mostani előadáshoz válogatták a szereplőket, egyértelmű volt, hogy Paolo Gavanellit hívják meg. Teljes joggal egyébként, hiszen nem is kérdés, hogy az olasz bariton volt az este sztárja. Hangja, szakmai tudása és színpadi jelenléte mindenkit lenyűgözött.
Lányát, Gildát a cseh koloratúrszoprán, Zuzana Marková alakította magabiztosan és gyönyörűen. Az opera másik férfi főhőse, a mantovai herceg szerepében René Barberát hallottuk, természetesen, simulékonyan énekelte a szerepet, professzionálisan bánt a hangjával és a játékával egyaránt. A híres La donna è mobile áriát hatalmas tapssal jutalmazta a közönség.
A többi szereplőt hazai művészek alakították (Szvétek László, Szántó Andrea, Palerdi András, Káldi Kiss András, Kiss Péter, Szüle Tamás, Megyimórecz Ildikó, Bakos Kornélia, Nagy Zsófia, Kristóf István), mindannyian a külföldi pályatársakhoz méltó teljesítményt nyújtottak.
Tegnap este ismét bebizonyosodott, hogy az opera nem feltétlenül csak zárt térben, köldökig sminkelve, díszletek között képes érvényesülni. Jó szervezésben, jó előadásban ugyanolyan hatalmas élmény szabadtéren is. Izgatottan várom, hogy mi lesz jövőre…
Szöveg, videó: Szalai Mariann, fotó: Balogh Ákos
