Mihály Szilvia | 2021.02.10. 06:00
Hihetetlen, rohad a jég a Balatonon!
Turulás, rianás, gyertyásodó és megrohadó jég, hatalmas jégfalak mutatják be a 120 évvel ezelőtti téli Balatont. Öltözz melegen vagy csak kuckózz be a kanapén, és mi elviszünk a meghízott jégre!

A téli, befagyott Balaton különleges látványa mellett hihetetlen hangokat is produkál. A tó mellett élők gyakran hallják a rianás hangját, korcsolyázás közben pedig megismerhetjük a jég morgását is.

Bár a következő napokban sarkvidéki hideg érkezik a tóhoz, nem valószínű, hogy idén sportolásra alkalmas lesz a jég, de ha szerencsénk van, a partról is hallhatjuk a befagyott Balaton szavát. Korabeli feljegyzések segítségével járjuk körbe a jég hasadásának fázisait, ismerjük meg a turulás és a rianás közti különbséget.

A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve 1903-ban dr. Lóczy Lajos írásával így mutatta be a jég torlódásának, hasadásának, olvadásának fázisait.

Mi az a turulás?

„Akiknek alkalmuk volt a jégtorlódás keletkezését közelről látni, ugy irják le azt, hogy a jég előbb boltozatosán földuzzad, azután nagy durranással végighasad; a hasadáson aztán az egyik jégperem a másik alá csúszik. Eleinte nem nagy az összehúzódás látható mértéke; a hasadás mentén azonban folyvást recseg, ropog, egymásra halmozódik a jég és 1-2 m magas jégtorlasz nő fel, ha a verőfény napokig tart.
A felmelegedő jég kiterjedése következtében ekként keletkező jégtorlódást nevezi az uri nép ríanásnak. A Balaton menti halász nyelvén ez a turalás, vagy túrás.

A turalásoknak megvan a rendes helyük, úgy, hogy mindegyik esztendőben, ha a tó egészen befagy, körülbelül ugyanott jelennek meg.

Keletkezésük a derült verőfényes nappalokhoz van kötve. Ködös, felhős időben nem támadnak. És nagyon borult, felhős télen is alig hogy mutatkoznak.
A turalás mentén rendesen hig vizcsík van, mert a lehajló jégtáblát feláztatja a jég alatti 0 foknál melegebb viz és nagyon kemény hideg napoknak kell bekövetkezni, hogy a turalás újra keményen befagyjon. Ha ez megtörténik, akkor verőfényes napokon az uj turalás nem a régi helyén támad, hanem ezzel egyközösen beljebb a tóban.

A régi turalás, ha egyszer keményen megfagyott, az összetorlódott jég miatt vastagabb és ezért szilárdabb az eredeti jégtáblánál.”

Az alsóörsi halászok éppen azzal vesződnek, hogy dr. báró Eötvös Lóránd gravimeteres műszerének és éjjeli tanyájának sátrait keresztül vontassák a turaláson

Hogy keletkezik a rianás?

„Enyhe időben a turalás melletti vizcsíkok mindinkább szélesednek és valóságos nyilt csatornákká válnak, a melyek a turalást majd az egyik, majd a másik oldalán kisérik.
A turalás mellett felázott és könnyen beszakadó jeget és még inkább a nyilt csatornákat nevezik a halászok rianásnak vagy riadásnak.
Mert a jégen járó ember megriad, ha a fejsze foka alatt beszakad a jég, mikor ő az átkelés biztosságát vizsgálván, ütögeti a jeget, és még jobban megriad az 5-6 méternyi széles nyilt víztől, melyet messzire átjáró nélkülinek lát.

A turalásokon való átjárás sokszor vesződséges, sőt veszélyes.

A turalás rögös jégtáblái között többnyire viz csillog, legnagyobb veszélyt pedig az nyújtja, ha a turalás egyik peremének táblája a szemközti helybenmaradt jégtábla alá nyúlik és felette a vizén vékony jégtakaró keletkezik.
Ha az ember ezen beszakad a vizbe és a lehajló jégtábla sima, lenyalt felületére jut, ezen villámgyorsan csúszik a vizén uszó, szemközti jégperem alá és menthetelenül odavész.
A turalásnak és rianásnak ugyanolyan szerepe van a jégen, mint a vasúti sinek között meghagyott 2-3 mm-nyi résnek mely arravaló, hogy a hőmérséklet emelkedésével a sínnek helye legyen a meghosszabbodásra. Ez a rés a hőmérséklet emelkedésével és csökkenésével arányosan szűkül és tágul.”

Megnyílt és részben vékony jéggel elborított rianások

Amikor a jég meggyertyásodik

„Lágy időjárásban a rianás híg csatornája mindjobban tágul; a szél belekapaszkodik a jégtáblába, ha lehet eltolja azt és a hullámcsapással nyaldossa. Vastag jég sokáig ellentáll a melegnek és a szélviharoknak és úgyszólván helyén pusztul el.
Az olvadó jég meggyertyásodik, vagyis függélyesen a viz tükrére irányított apró, alágyujtó fához hasonló hasábokra foszlik.

Annyira megrohad – úgy mondják a Balatonon – a jég, hogy gyertyás felszínébe a fejszenyelét mélyen be lehet nyomni.

Vékony jégtakarót nagy táblákban feltör a vihar és nagy zajlássál üz a partok felé. Ilyenkor néhány óra lefolyása alatt egészen megtisztul a Balaton tükre a jégtől. A szélnek néző partokon azonban emeletesház magasságú jégtorlaszok halmozódnak fel.”
Kattints ide, és nézd meg képeinket a pár évvel ezelőtti balatonszepezdi jégtorlaszokról!

„A partra nyomott jég lenyesi a fákat, eltolja helyéből a faépületeket, a fenékbe levert cölöpöket kirántja a földből és hegyes végüket a jégben fölfelé fordítja. Kömény hidegben acélos a jég, mely a jegelő fejsze csapásai alatt, mint az üveg vagy a kősó, vékony szilánkokban törik, csörren és pattog.
Hogyha hó hull az ilyen kemény, acélos jégre, az száraz marad és durva, szögletes homokhoz hasonlít. Elegendő a középerőssógü szél is ahhoz, hogy néhány óra lefolyása alatt a Balaton acélos jegéről a havat leseperje.
Csak a szélárnyékban fekvő öblök jegén maradnak meg alacsony homokbuckákhoz hasonló hófoltok, mig a szélnek tekintő partokon és pedig rendesen a somogyi partok azok, a viz szélével egyközös dűnékbe halmazódik fel az összefuvott hó.
Beálló lágy időben a hólé 2-3 cm vastag, sőt ennél is vastagabb vizréteggel lepi el a jeget. Esetleg ez is megfagy és felülről öregbiti a jég vastagságát.

Az is megtörtént már 1893-94-ben és 1896-97-ben, hogy a hólé olyan vastagon gyűlt össze a jégen, hogy annak felületén egy második jégpáncél támadt, melyet híg viz választott el a mélyebb régi jégtől.

Tavaszi olvadás idején a megfagyott hólé előbb olvad el, mint a jég és nagy kiterjedésű tócsákkal lepi el a jeget. Abban a különös érzetben gyönyörködhetik ilyenkor az ember, mintha a nyilt Balaton víztükrén sétálna.

A kép 1901. tavasz pusztuló jegét ábrázolja, mely a gravitációt mérő sátor közelében, egy fenyegető lékkel intette az utolsó éjjeli tanyáról távozásra az akkor soros megfigyelőt, dr. Cholnoky Jenőt

1901. márczius 3-án Kenéséről Alsó-Eörs felé gyalogolva a jégen olyan nagy vízterület környezett, melynek nem láttam a határát. A pusztuló jégben likak támadnak, melyekbe a felszín olvadó vize örvényléssel belefolyik és azokat mindjobban tágitja.”

Az idézetek forrása: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve
Nyitókép: Mészáros Annarózsa

 

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva