„A fürdőhely föllendülése mindenütt ligetet rögtönöz, s benne mindenféle, másföldségi (egzotikus) fa is összekerül. Legszebb a füredi park, készül és csinosodik a keszthelyi, almádi, földvári és siófoki. A partmelléken sok szép urasági kert van” – olvashatjuk Dejtéri Borbás Vince A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei című 1900-ban megjelent művében.
A „Festetics kertek”
Elsőként a magyarországi kertművészet egyik kiemelkedő példáját hozzuk: a keszthelyi Festeticsek történelmi jelentőségű, a magyar kertészet történetében lényeges mecénási tevékenységéről szólunk.
Az első botanikus kertet maga Festetics György alapította meg, a Georgikon épületénél 1812-ben. Ez egy ún. fáskert volt, amelyet elsősorban oktatási céllal létesítettek.
A következő nagyobb kertépítő tevékenység Keszthelyen a XIX. század második harmadában kezdődött, Festetics Tasziló idején, amikor is az angol származású Henry Ernest Milner (1845-1906) korabeli minták alapján ezres nagyságrendben telepített fákat, cserjéket, zöld gyepet. Az 1885 és 1889 között zajló munkálatokról és az eredményről egy korabeli cikk így tudósított:
„Két nagy és gazdagon dekorált, remek vaskapukkal elzárható bejárón a tágas cour d’ honneur-be (díszudvar – K. E.) jutunk. Ehhez foghatót nagyon nehezen találhatnánk; a szemlélő az előtte eltáruló kép nagyszerűségétől el van ragadtatva. Itt van minden szépsége a kastélynak összpontosítva; három oldalról a nagy kiterjedésű kastély, hátul a gyönyörű 10 hold nagyságú angol park környez egy tért, amely szökőkutakkal és virágágyakkal kiváló ízléssel van díszítve. – Építész és kertész együttes művészi munkája alkotta e teret.”
Fotó: Mészáros Annarózsa
Milner nevéhez kötődik az angolpark kivitelezése mellett – Festetics Tasziló felesége Mary Hamilton ösztönzésével – a híres, Keszthely irányába induló feketefenyő fasor, azaz a gyönyörű, 6 kilométer hosszúságú Fenyves Allé létrehozása.
Egész évben varázslatos
Fotó: Mészáros Annarózsa
A Festetics kastély angolparkja 1945 után részben megsemmisült, a valódi kertrekonstrukciós munkákra csak a XXI. században kerülhetett sor. A Georgikon mellett az 1970-es években új agrobotanikai kertet létesítettek, amely elsősorban oktatási célokat szolgál.
Az Esterházy kastély parkja
Szigligeten Talabér Gábor kertész nevéről szükséges megemlékeznünk, aki a korábbi Puteáni, akkoriban Esterházy kastély nagy kertjét rendezte, szép eredményekkel.
A két háború közti időszakban a 12 holdas nagyságú, javarészt fenyőkkel övezett arborétumban Talabér idején üvegházakat és ciszternákat is építettek, valamint tenisz- és krikettpálya is létesült, szép filagórákkal együtt.
Talabér Gábor, aki egyébként a neves, tapolcai, később szepezdi Virius Vince unokahúgát, Virius Franciskát vette feleségül, Esterházy Pál gróf felesége Deym Izabella jóvoltából került a kastély birtokára. Itt is éltek lányukkal együtt és az 1945 utáni államosítást követően maga Talabér eszközölte ki, hogy a kastélypark épségben megmaradhasson. Ő maga 1954-ig gondozhatta az állami kezelésbe került zöld területet.
A park 1958-ban kapott műemléki védettséget, 1954-ben lett természetvédelmi, 1997-ben pedig védett természetvédelmi terület.
Schilán, a földvári főkertész
Balatonföldvárnak volt egy „Schilhán nevű derék főkertésze, aki a földvári pusztát fürdőzésre és nyaralásra kiválóan alkalmasnak ítélvén, ezelőtt 40 évvel engedélyt kért arra, hogy a Balatonnal párhuzamosan elhúzódó meredek löszpart s a déli vasút között elterülő sík terület egy részét alkalmas fákkal beültethesse s ott idővel árnyékot létesíthessen. Fent a magas löszparton már akkor is ritkásabb csererdő volt. Schilhánnak ez előrelátó gondoskodása volt egyik tényezője annak, hogy Földvár mint nyaralóhely figyelembe jöhetett.” – méltatta egy századfordulós tudósítás Schilhan József (1839-1919) uradalmi főkertészt, aki egész Somogy megyében szép kerteket, parkokat álmodott meg.
Balatonföldvár vasútállomás teraszáról Fotó Fortepan / Romák Éva
Tevékeny életében 1874-ben angolparkot telepített a somogyvári kastélykertben, ezzel párhuzamosan pedig a Széchényiek birtokához tartozó Földvárpusztát is valóban esztétikus, parkos üdülőteleppé alakította. 1900-tól Kaposvár főkertészeként tevékenykedett, rendkívül nagy területen (40 holdon, 10.000 db díszfenyővel és más növényfajtákkal).
Kevésbé ismert tény, hogy akad még egy tavi település, ahol szintén közreműködött a zöld terület formálásában: Fonyódon a Szaplonczay sétány zöldítését – juhar-, hársfákkal, fenyőkkel – is ő tervezte meg. Ezen kívül még Somogyban részt vett a mozsgói, a zalai, a mikei kastélypark kertészeti kialakításában. A somogyi térséget egyébként gróf Zichy Béla mintaértékűnek számító lengyeltóti faiskolája és kertészete látta el, Kerka Antal főkertész.
https://likebalaton.hu/wp-content/uploads/2018/08/+otf/1260×490/sSvR572__gWQ3fbNFsYDjaU5PVF9WRVJZX1NFQ1Whr__QVSy+SPfXC2GJVFLri8wIsaKBlHhRbdffCKmCqQbcv2fvUsaBoX8+6vfsFlQ==/13615393101550663855566324386449449679293272n.jpg
Zichy Zsófia, a hazai virágkötészet úttörője és Folly Gyula
A kertészeti szakemberek sorában különleges színfoltot képviselt egy női szereplő, Zichy Zsófia (1858-1915), a neves festő, Zichy Mihály leánya. Zsófia, aki siófoki villájában is sokszor megfordult, nemcsak a hazai virágkötészet egyik élenjáró úttörője lett, hanem a Balatontól nem messze fekvő zalai birtokán egy kísérleti gyümölcstelepet is létrehozott.
Szép almagyűjteményét többször is díjazták a különböző megmérettetéseken.
Zichy Zsófiához hasonlóan egyedi dolgot vitt véghez ebben az időszakban Folly Gyula (1867-1915) is, aki az 1900-as évek elején a badacsonyörsi hegyen, 3,6 hektáros területen fenyőfajokat, cédrusokat, ciprusokat ültetett. Olyan fafajtákat választott – főként külföldi iskolákból rendelve –, amelyek a Balaton klímáján is megélnek. Végül 1907-ben megalapította magán-fenyőmúzeumát.
Fotó: Mihály Szilvia
A XX. század elejétől, amikor a déli parton is megjelentek a fürdőtelepülések, a díszkertek mellett egyre inkább felmerült a haszonkertek fontossága. A kezdeti időszakban azonban a térség híján volt gyümölcs- és zöldségkertészeteknek.
1910-ben még így írt az egyik szakértől A Kert című lapban: „Hisz úgy kell a kertészet a Balaton mentén, mint a mindennapi kenyér. Ezt a vidéket a jó Isten megáldotta mindennel, hát itt ne volna talaja a rohamos fejlődés révén a kertészetnek? Kizárt dolog, csak az a baj, nincs vállalkozó szellem. Az egész Balaton mentén végignézve, egyetlen egy számbavehető nagy kereskedelmi kertészet van Siófokon, de azt annyira igénybe veszik, hogy alig győzi magát a helyi forgalmat lebonyolítani.”
Ugyanebben az évben a siófoki fürdőtelep ellátására a földművelésügyi minisztérium támogatásával bolgárkertészetet létesítettek.
A két háború közti időszakra már Magyarországon és a Balaton vidékén sokrétű kertészeti kultúra alakult ki. Virágoztak a színvonalas kertészetek, a díszkertek mellett sorra jelentek meg a gyümölcsösök, de a kis konyhakertek egyaránt.
Az 1930-as években a szaklapokban rendszeresen olvashatunk cikkeket, melyben a szakemberek felhívták a figyelmet arra, hogy a hivatásos kertészeti munkákat csak szakképzett kertészek végezhessék. Ebben az időszakban rendszeresen tartottak Balaton-szerte virág- és gyümölcsészeti kiállításokat, seregszemléket egyaránt. 1938-ban pedig megalakult a Balatonvidéki Képesített Kertészek Egyesülete, Jordanics József balatonföldvári kertész elnöklete alatt. Alelnöknek a siófoki Gonauer Istvánt, ügyvezető elnöknek Albrecht Ágostont választották Szemesről.
A második világháborút követően a nagy kastélykertek pusztulásnak indultak, a tókörnyéki kis kertészetek javarészt megszűntek. A hazai kertkultúra az 1980-as évekre talált ismét magára, de egyéni és meglehetősen sajátos kezdeményezések akadtak a Balaton vidékén is.
Borsos Miklós és Buba asszony Tihanyban
Nem hagyhatjuk ki összegzésünkből azt a különös hangulatú magánkertet, amelyet Borsos Miklós felesége, Kéri Ilona – azaz Buba asszony – teremtett meg tihanyi otthonukban. A házaspár 1942-ben vásárolta meg a tihanyi nyaralóját, ahol Buba egy gyönyörű, különleges atmoszférájú kertet gondozott nagy szakértelemmel.
Borsos Miklós a tihanyi kertjében dolgozik Fotó: Lechner Központ
Az 500 négyszögöles területen közel háromszázféle növény élt, évszaktól függően: hóvirágok, liliomok, rózsák, nefelejcsek, dísznövények hada, tujákkal, cédrusfával. A kert növényeiről egyik interjújában így vallott Kéri Ilona: „rengeteg takszuszt, tujafélét ültettem el a kert minden részében, hogy minden évszakban egységes zöld hatást keltsen. Szándékosan az örökzöldek kerültek túlsúlyba, ezek mellett virítanak tavasszal a liliomok, a tulipánok, nyáron a rózsák, ősszel pedig a szép bogyós növények és a különböző színű lombok. így például a pirracanta, szép mínium vörös bogyójával, amit elsősorban a jégtollú madarak fogyasztanak telente.”
Borsos MIklós kapuját két kőkutya őrzi Fotó: Balatoni Múzeum
A kertnek nemcsak a virágkoszorú, hanem Borsos Miklós szobrai adtak utánozhatatlan keretet, hangulatot. Így vált ez a botanikai műremek egyben alkotóműhellyé és a művészbarátok legendás találkozóhelyévé.
Illyés Gyula és felesége tihanyi kertje
A másik, szintén Tihanyban fellelhető ikonikus, de merőben más jellegű kert Illyés Gyula és felesége, Kozmutza Flóra közös munkájának eredménye volt, amit Bodosi György író Illyés tihanyi éveiről szóló monográfiájában a következőképpen jellemzett: „Illyésék kertje nem díszkert, tulajdonosaik a legkevésbé annak szánták. Nem is haszonkert. A díszfák és gyümölcsfák fele-fele arányban s egymás mellett állnak békességben… Illyés mindenféle kertmunkát szívesen végzett.… Költőnek való az ilyen kert, ahol az elvégzendő munka soha nem igazán sürgős, mindig megvárja gazdája kedvét.”
Illyés Gyula tihanyi kertjében Fotó:Fortepan / Szalay Zoltán
Valóban: Illyésék kertjében gyümölcsfák, szőlő, zöldség is szépen termett, de díszkerti növények is helyet kaptak benne. S természetesen – miképpen Borsos Miklósék esetében is – Illyés Gyula kertje is szellemi műhellyé, kulturális eszmecserék helyszínévé vált az idők során.
Lényegében Borsosék és Illyésék ezáltal egy új műfajt teremtettek a Balaton vidékén: egyben az elvonulásra alkalmas, másrészről pedig a művészeti diskurzusokra, társasági életre lehetőséget adó sajátos magánkert fogalmát.
Géczi János, a növények rajongója
A kortárs írók közül, Géczi János, Veszprém és Balaton-vidéki író, képzőművész tudományos és irodalmi művei sokaságában foglalkozik a kertek különböző aspektusaival, történetével. Ő maga is a növények nagy rajongója, szépen művelt kertjének gondozója. Művei nagy részében akár csak szimbólumként, akár konkrétumként feltűnnek a különféle kert.
A paloznaki kert című esszé-novellája hűen tükrözi a szerző téma iránti érzékenységét, viszonyulását. A hangulatos írás egy részletével zárjuk balatoni kertészeti barangolásunk: „A vihar nem tett több kárt a kertben, mint amennyit az megengedett neki. Hiszen ezekben az élőlényekben benne van a régi förgetegek, esők és szelek tapasztalata; rég tudják, hogyan vészeljék át, s hogyan fordítsanak minden természeti eseményt a saját hasznukra. Három rózsám másra se figyelmeztet azóta, hogy a kertemben laknak, mint hogy semmi sem fontosabb a hagyományoknál. És arra, hogy mindez a hagyomány kettős meghatározottságú; kialakította a fizikai-földrajzi közeg, és maguk az élőlények. Létezik egy mérték, amelynek megfelelve lehet – és szabad – létezni. Gyökerezni, de csak ha elbírom e munkát. És ha akarom, velük együtt meg lehet tapasztalni minden új napot, június hajnali harmathullást, nyári hernyójárást, téli aszályt vagy bármi mást, s ez, bármekkora az üzenetértéke, mégsem metafora. Ha már a trópusokhoz jutottunk, leginkább metonímiaként viselkednek a kert jelenségei. A kert ezért nem tud hazudni. Nincsenek téves állításai, semmi idegen igény, aminek meg akarna felelni. Nem ismer halaszthatatlan ügyeket, sem pánikot. Nincs semmi, ami meghamisíthatná, és amit vagy akit kiszolgálna. Ha valamelyik részének pusztulnia kell, azt is kötelességként teszi. És amiként képtelen hazudva elenyészni, úgy képtelen a szépség hazudására is; nem ismer kíméletet és elnézést. Még csak erkölcse, etikája sincs – olyannyira elfoglalta a létezés.”
Napjainkra a magyar kertalkotók szebbnél szebb magán- és közkerteket kreálnak, melyből jónéhányat a Balaton vidékén is megcsodálhatunk. Jusson ilyenkor eszünkbe az elődök szép hagyatéka, a tó környékén – ha viszontagságok árán is – megmaradtak mindennek nyomai, emlékei, most már javarészt XXI. századi rekonstrukciókkal.
