Megmutatjuk, hogyan nyaraltak a szülők, nagyszülők a vállalati üdülőkben Magyarország egyik legfontosabb turisztikai célpontjánál, a Balatonnál. Képes összeállításunkban a hajdani vállalati üdülők és balatoni nyaralások életképeit gyűjtöttük össze.

Az elmúlt fél évszázadban sok minden változott, de egy idilli, balatoni strandon töltött nyári nap elengedhetetlen hozzávalói között még mindig alapvetőnek számít a főtt kukorica, a hekk és a lángos. A régi balatoni nyaralások pedig sokak számára maradtak máig feledhetetlen emlékek.

A Balaton a trianoni döntés után került igazán reflektorfénybe. Az új határokkal az ország 224 fürdőhelyéből mindössze 63 maradt, a 30 gyógyhelyből pedig csupán kettő. A Balaton hirtelen nemzeti üggyé vált, az 1930-40-es évektől megindult a tömegüdültetés és a sporthorgászat a tónál, a napozás pedig igazi divattá vált. A II. világháború évei alatt ennek leáldozott, és a megrongált egykori üdülőtelepek helyreállítása sok helyen egészen az ötvenes évekig elhúzódott.

A hatalomra jutó kommunista ideológia központosítási törekvései a vendéglátóipart sem kímélték. 1951-ben a strandok vállalati vagy tanácsi tulajdonba kerültek, a villákat pedig az 1952-es lakóépületek államosítására hozott törvény sorolta állami tulajdonba. Nem sokkal később ezekből az államosított villákból lettek a hivatali, vállalati és a szakszervezeti üdülők. A 1960-as évektől a szakszervezetek nagyobb ágazati önállósághoz jutottak^[3], és jelentős részt vállaltak a kulturális rendezvények, a szociális ellátás és az üdültetés megszervezésében. Innentől a nyaralóközönség törzsét adó munkások újból felvirágoztatták a balatoni turizmust.

Kattints a képre, és nézd meg galériánkat arról, hogyan nyaraltak régen a Balatonnál a vállalati üdültetés évei alatt!