– Gyerekkorodban bizonyára sok nyarat töltöttél a Balaton-parton. Mit jelent számodra a tó?
– Ezt nagyon nehéz szavakba foglalni, hiszen gyerekkoromban a balatoni nyaralás volt az egyetlen lehetőség a vakáció eltöltéséhez. Ma már mindenki utazgat, odamegy, ahova akar, de mi úgy nőttünk fel, hogy szinte minden nyári szünetet ott töltöttünk. Megszámlálhatatlan nosztalgia fűz a vízhez, és erre máig emlékszem, amikor ellátogatok a partra. Egy emlék mégis élénken megmaradt, amikor a családdal és rokonsággal kibéreltünk egy kis házat Szabadisóstón, és leköltöztünk egy hétre. A ház végében volt egy stég, ami tulajdonképpen a házhoz tartozott, így nem jártunk le a strandra, hanem ott töltöttük az időt. Sokszor ültem kint és gyönyörködtem a látványban, jobbra Akarattyát, szemben pedig az északi partot láttam, csodáltam a víz nyugodtságát, a csöndet. Emlékszem, amikor vége lett a nyaralásnak, már mindenki bent ült az autóba, de nekem muszáj volt visszarohannom, elbúcsúzni a helytől. Azóta is eszembe jut ez élmény, szeretném látni még egyszer azt a stéget, a kis kertet, biztos sokat változott az idők során. Furcsa, hogy egy kisgyerek mennyire tud kötődni egy helyszínhez, ez elmondhatatlan.

– Rengeteget utazol a világban, azért egy-egy balatoni kiruccanásra is marad időd?
– A Balaton nem maradhat ki egyik évben sem. De már nem a strandélmény a fontos, mint gyerekkoromban a fürdés, a gyerekekkel való őrjöngés, rohangászás, most inkább akkor szeretek lemenni a partra, amikor az emberek már feljöttek. Vannak kedvenc helyeim, például a Káli-medence, Magyarország egyik csodája, de vannak olyan vendéglátóhelyek is, amelyeket nagyon szeretek. Aszófőn található például a Nagyi Kertje Teaház, amit annyira kedvelünk, hogy időnként itthon összenézünk, beülünk az autóba és lemegyünk egy kávéra, csak azért, hogy egy kicsit ott lehessünk. Olyan kedves az a hely, ahogy fel van díszítve, hangulatosak a bútorok, finom sütiket kínálnak, teák illata keveredik a levegőben. Mindig készülnek az ünnepekre, és a szerint díszítik fel a teázót is. Ez egy családi vállalkozás, érezni a szeretetet, nagyon kedves emberek vezetik a helyet, jó a légkör és az egész szellemiség.

– Sok országban felléptél, biztos rengeteg élményed van. A külföldi útjaid során van időd körbenézni a városokban?
– Nagyon szeretném belevetni magam a látnivalókba, a kultúrába, de általában nem fér bele. Ha koncertezni megyünk, akkor bezárom magam a szállodai szobába, készülök a fellépésre, gyakorlok. Sokszor még a színháztermet is a koncert előtt látjuk, elfoglaljuk az öltözőt, hangbeállás, terem-, mikrofonpróba és jön az előadás. Sajnos az esetek nagy százalékában ennyi idő van. Néha hagynak rá egy-egy szabadnapot, akkor viszont gyermeki kíváncsisággal fedezek fel mindent, akár szervezett kirándulásokra is elmegyek.

– Sok egzotikus országbanis jártál. Melyik volt az, amelyik mégis különlegesebb volt a többinél?
– Mindegyik hely inspirálóan hat rám, bárhova utazom, hiszen nyitott vagyok a világra és kedvelem az újdonságokat. A vietnámi turné nagyon érdekes volt, egy másik világba csöppentem. Ott minden más, az utcák, a lámpák, a házak, az emberek, az egész légkör, olyan érzésem volt, hogy semmit sem ismerek, nem tudom hogyan működnek dolgok, a nyelvről már nem is beszélve! Érdekes, hogy az idősebb korosztályból sokan beszélnek magyarul, mert nálunk jártak egyetemre. Csodálatos és egzotikus természeti tájakat láttunk, barlangrendszerekbe vittek minket kis csónakokkal, érdekes növényvilágba csöppentünk, sose látott dolgokat fedezhettem fel. Fantasztikus élményt nyújtott ez az utazás. De sorolhatnám a többi országot is, hiszen rengeteg lenyűgöző hely van. Mindenhol nagyon különbözőek az emberek, és bár más tájakon, más földrészen élnek, de a koncerteken szinte ugyanannál a résznél érzékenyülnek el, mindig ugyanott kezdenek el tapsolni, nevetni, és kivétel nélkül lelkesedéssel hat rájuk az előadás. A zene egy olyan közös világnyelv, hogy teljesen mindegy ki, milyen kultúrában nőtt fel, mi a világnézete, vagy milyen a vallása, hasonlóan érzékenyen érinti meg a szívüket.

– Egy különleges hangszer is szokott szerepelni a koncertjeiden. Hogyan találtál rá a tereminre?
– Teljesen véletlenül ismertem meg ezt a hangszert, megtetszett, hogy a hangzása hasonlít az énekhangra és a vonós hangszerekre. Rögtön tudtam, hogy ezt nekem meg kell tanulni, így hatalmas lelkesedéssel kezdtem el a gyakorolást. Kíváncsi voltam, hogyan fogadja majd a közönség, alig vártam, hogy be tudjam mutatni. Először rám is úgy hatott, mintha valami csodát láttam volna, és ezt láttam a közönség arcán is, mint egy mágikus bűvészmutatványt, úgy csodálkoztak rá erre a misztikus hangszerre. A mai napig nagyon közkedvelt, amikor egy pár számot eljátszom, ráadásul mindig feljöhet a közönségből a színpadra egy-egy néző, aki ki is próbálhatja. Nekem nagyon fontos, hogy meg legyen a közönséggel a személyes kapcsolatom.

– Itt vannak az ünnepek. Mit jelent számodra a karácsony?
– Számomra Jézus születését jelenti, vallásos családban nevelkedtem fel. Az a legcsodálatosabb, hogy ilyenkor együtt lehetünk mindannyian. Aki csak tud, hazajön a édesanyám házába, és együtt vagyunk legalább egyszer egy évben. Szeretet, béke tölti el mindannyiunk szívét az ünnepek alatt.

– Melyik volt a legemlékezetesebb karácsonyod?
– Gyerekkoromból az a karácsony a legemlékezetesebb, amikor akkora karácsonyfánk volt, ami a plafonig ért, és még éltek a nagyszüleim. Este, miután megjött a Jézuska, a karácsonyfa alatt ülve zenéltünk édesapámmal és a testvéreimmel. Öcsém két fakanálon húzta, akkor még nem volt 3 éves sem, szóval hegedülni még nem tudott, de ő is mindenképp be akart kapcsolódni a muzsikálásba.

– Készülsz egy szilveszteri nagy koncertre….
– Valóban, ebben az évben Svájcban, Winterthur városában december 31-én este adok szilveszteri gálakoncertet. A Musikkollegium Winterthur Szimfonikus Zenekar hívott meg erre a nagyszabású előadásra, ahol majd sok minden stílust bemutatok a klasszikusoktól a tangókon, sanzonokon, magyar szerzők művein át egészen a sztepptáncig. A húgom, Illényi Anikó és öcsém, Illényi Csaba lesznek rajtam kívül az est szólistái, úgyhogy kicsit úgy is mondhatjuk, hogy családi koncertünk lesz. Most erre készülök éjjel-nappal.

– A következő távoli ország 2019-ben?
– Sok helyre megyek jövőre, többek között Jordániába és Argentínába, amit nagyon várok. Nemrég jelent meg a „Tango Classic” dvd albumom, ezzel a repertoárral és magyar szerzők műveivel készülök Buenos Airesbe. Régi vágyam ez, nagyon érdekel Dél-Amerika, szeretném látni az utcán tangózó párokat, kíváncsi vagyok, hogy milyenek ott az emberek. Magam is elkezdtem argentin tangózni, bár még kevés időm volt rá, de azt már látom, hogy a tangó egy igazi pozitív „narkó”, hihetetlen micsoda jó dolog, csak ajánlani tudom mindenkinek!

Szöveg: Bólyi Alexandra
Fotók: IKP Music