Roncsfilm
Noha korábban már rendezett három filmet, amelyekben szerepelt is, Szőke András korai karrierjének talán legismertebb alakítását Szomjas György 1992-es kultfilmjében nyújtotta. Megindítóan hozza a borzalmas szegénységben, nyomasztó körülmények között és kilátástalanságban élő Kisjuhász Béla házmestert („Béla én vagyok.”). Később többször is játszott hasonló karaktert, a megtört kisembert, szívszorítóan hitelesen – ha bolondozik is, mindig valami mélységes szomorúság van a szemében.

Két éve felröppent a hír, hogy folytatnák a filmet, és bár azóta nem hallani erről, már maga a szándék sem túl jó ötlet. A Roncsfilm tökéletes látlelete volt a „nyolcker” életének, és noha a környék utcáit járva a szegénység és a lecsúszottság ma is ugyanúgy látványos, a modern Budapest egyre kisebb területre szorítja vissza – az egyik meghatározó helyszín, a Gólya Presszó is hónapokon belül költözik, miután körbenőtték az irodaépületek. A folytatás ellen továbbá az is szól, hogy a sokat idézett klasszikusok kései továbbgondolásai általában elég rosszul sikerülnek – lásd Macskafogó 2.

Európa Kemping
Saját filmjeit leginkább azzal lehetne jellemezni, ahogyan az 1999-es Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetelében a „történelmi” korban játszódó jeleneteket a pusztán talált fakamerával rögzítik: rendkívül alacsony költségvetésű, barátokkal gyorsan leforgatott alkotások, amelyekben ha van is történet, az pusztán másodlagos. Szőke filmjei sokszor nélkülözik a (klasszikus) dramaturgiát, rengeteg a rögtönzött jelenet, a kiragadott párbeszéd, sztorizgatás, és éppen ezek miatt válhattak kultikussá – bár kései filmjei olykor belefulladnak az önismétlésbe.

Harmadik rendezésében, a krimi-vígjátéknak álcázott tipikus Szőke-filmben, az Európa kempingben csupán mellékszerepet alakít, de a legemlékezetesebb jelenetek hozzá fűződnek. Ő Abhandzara Ottó, azaz a kábé semmilyen nyelven sem tudó „baráti országbeli”.

Filmjeiről a port.hu-n olvashatnak.