Nemrég megtartották Veszprémben az első Pecha Kuchát. Ez a különleges prezentációszerűség Tokióból származik, a mottója: 20 másodperc, 20 dia. A diavetítés során a képek automatikusan követik egymást, tehát az előadónak valóban csak 20 másodperce van az adott fotó/felirat magyarázatára. A műfajt fiatal japán iparművészek találták ki a végeláthatatlan és unalmas prezentációk ellen. Rövid fejszámolás után rájövünk, hogy egy projektre 6 perc 40 másodperc jut.
Pontosan ennyi ideje volt a szabadonbalaton csapatának is, hogy megismertesse a közönséggel ökológiai-művészeti projektjét, és elmagyarázza, hogy mire jó az iszapkoktél. Az egyik alkotóval és projektgazdával, Berecz Diával beszélgettem.
– Mi volt az alapgondolat, amely életre hívta ezt a projektet?
– Úgy látjuk – és nem csak a Balatonnal, hanem más tájjal, természeti egységgel kapcsolatosan is – hogy az emberek nem pontosan tudják, hogy mi történik vele, és hogy ami történik, az rossz vagy jó. Nem tudják különválasztani, hogy a történésekben mi az egyén és mi a társadalom szerepe. Az ökoszisztémába hol és hogyan illeszkedik be az ember. Olyan tájékoztatási keretet kerestünk és találtunk ebben az ökológiai-művészeti projektben, ahol hatékonyan és közérthetően tudjuk eljuttatni az emberekhez a tudományos információkat.
– Kit takar a többesszám, ki az a mi?
– A PAD Alapítvány szabadonbalaton csapatát, Bubla Évát, Bozzai Dánielt, Neogrády-Kiss Barnabást, Zlinszky Andrást, Fülöp Bencét és engem.
– A nyáron nagy sikert aratott, és igencsak felkeltette mindenki figyelmét a híres iszapkoktél. Miből készült, tényleg iszapból? Mi volt a célja? Hogy sokkolja a népet?
– Nem sokkolni akartunk, csak felkelteni a figyelmet, és nem volt benne valódi iszap. Az iszapkoktél egy gyümölcs smoothie volt, egy ital a Balaton-tematikus menüsorról, amellyel a nyár folyamán két balatoni strandon találkozhattak a látogatók, több másik ital kíséretében. Az iszapkoktél esetében a szín és a sűrű állagon keresztül szerettük volna megmutatni a Balatonban zajló iszaposodás természeteset folyamatát. Egy ilyen „tematikus koktélozás” során viszont az emberek azonnal nekiállnak kérdezni, és megindul az az információátadás és párbeszéd, amely a valódi célunk. Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen több érzékre ható esemény segítségével mélyebben meg tudjuk érteni, mi zajlik a környezetünkben.
– Ki lesz a következő célcsoport, akit megszólít a csapat?
– Valószínűleg a horgászok.
– Az ő figyelmüket mire kell felhívni?
– A tó minden használójának nagyjából ugyanaz az üzenetünk. Ha már a Balaton partját nagymértékben beépítettük az elmúlt másfél században, és azt szeretnénk, hogy a tó megőrizze a jó ökológiai állapotát, akkor a még megmaradt természetes élővilágot hagyjuk meg. Ebben fontos szerepet játszik a nádas és élővilága, amely a horgászok számára különösen a halak utánpótlása miatt fontos, hiszen sok halfaj számára az a természetes ívóhely. Ha a megmaradt egybefüggő nádasokat felszabdaljuk stégekkel, akkor ezeket az élőhelyeket tesszük tönkre.
– Az embert, mint tényezőt nem lehet kivenni a Balaton élővilágából. Mit lehet tenni, hogy hosszú távon fenntartható legyen az együttműködés víz és ember között?
– Az irányokat kell újragondolni legfőképpen, egy szemléletváltásra van szükség. Nem szabad medencének tekinteni a Balatont, el kell fogadnunk, hogy a változás a természet része. Nem kell kétségbeesni, ha időszakosan alacsonyabb a Balaton vízszintje, nem olyan nagy dolog, ha kicsit többet kell gyalogolnunk a fürdéshez. Vitorlázni is lehet, ahogyan horgászni is. Ne ijedjünk meg, nem fog egyik pillanatról a másikra eltűnni a Balaton, viszont az élővilágának jót tesznek az alacsony vízállású időszakok. Akinek parti telke van, vagy van ráhatása arra, hogy mi lesz a parttal, óvja a nádast és a természetes parti sávot, mert az nagyon fontos a tó életében. Ne feledjük, hogy a Balaton egy ember által szabályozott rendszerként működik, hiszen amikor megépítettük a partján a vasutat, akkor a területének egy jelentős részét elvettük. Ha természetes lenne még mindig, akkor akár 2 méteres vízszintingadozás is előfordulhatna, csak ezt a parti telkek, a vasút és sok egyéb miatt ma már nem engedhetjük meg. De próbáljuk meg a lehető legközelebb tartani a természetes állapothoz.
– Nem megy ki a fejemből ez az iszapkoktél… Olyat is fognak készíteni, amiben igazi iszap is lesz?
– Konkrétumokat még nem mondhatok, de az biztos, hogy szeretnénk merészebb keverékeket is készíteni, amelyek már nem csak állagban, hanem ízben is talán közelebb állnak majd az iszapos vízhez.
