Az MME minden télen megszervezi a vonuló vízimadarak számlálását. Így történt ez idén is. A nagyszabású programban a szervezet önkéntesei mellett részt vettek a nemzeti parkok munkatársai is. Az eredményt összegző közlemény szerint a szinkronszámlálások január 14. és 17. között zajlottak, 205 vizes élőhelyen, mely során 98 megfigyelő számolta a madarakat országszerte.
Az ország minden tájára kiterjedő felmérések során 52 vízimadárfaj 138 495 példánya került a távcsövek elé.
Az országos összesítés szerint nagy lilikek, tőkés récék és nyári ludak voltak a legnagyobb példányszámban.
Forrás: MME
– Ezek a hazai tapasztalatok, de mi a helyzet a Balatonnál?
– A Balatonon alapvetően mindig az északi illetőségű bukóréce fajok voltak kifejezetten jellemzőek. A kerceréce és a kontyos réce tömegei szoktak ilyenkor dominálni, egészen november közepétől március végéig – emelte ki a legfőbb megállapítást a balatoni helyzetről Tokody Béla, a Magyar Madártani Egyesület szakembere.
– Ha összehasonlítjuk az idén januári megfigyelések adatait az elmúlt évek számlálásainak eredményeivel, akkor kitűnik valamilyen változás?
– Igen. Alapjában véve az elmúlt hét-nyolc év adatait elemezve azt látjuk, hogy gyakorlatilag a Balatonon telelő récefajok száma a régebben jellemző, maximum 18-20 ezer példányról jelentősen nőtt. Jelen pillanatban közelít a 40 ezerhez az itt telelő madarak száma. Nem csak a kontyos és a kerceréce az, amelyek a tömeget adják, több átlagos récefaj és jó pár ritkaság is beletartozik ebbe.
– Mi az oka, hogy nem egészen egy évtized alatt megduplázódott a récék száma?
– A klímaváltozás befolyásolja ezt. Az elmúlt két-három évben gyakorlatilag nem volt befagyva a Balaton, még részlegesen sem. Alapvetően ezek a madarak vonuló madarak. Északon költenek – például Dél-Skandináviában – és lejjebb húzódnak. A nyílt vízfelületekhez ragaszkodnak, mert ott tudnak táplálékot szerezni, a be nem fagyott kontinentális jellegű tavakon. Abban az esetben, ha Európa összes vízfelszínét jég borítja, akkor lehúzódnak a mediterráneumba. Ekkor a Földközi-tengeren találják meg a táplálékukat. Nyilván minél délebbre húzódnak, annál nagyobb utat tesznek meg, de ehhez nekik sok energia kell.
A kontyos réce is gyakori a Balatonon
Fotó: Pixabay
De próbálnak inkább a kontinentális Európa nagyobb vizein áttelelni, hiszen miért mennének még plusz 6-800 kilométert? Azért is jobb a rövidebb „hazaút”, mert minél hamarabb indulnak vissza a költőhelyre, annál jobb párt találnak és annál eredményesebb lesz a költés. Ha végignézzük az adatokat, látjuk, hogy egyáltalán nem volt befagyva a Balaton, s ez ideális volt nekik. Tehát, ha Közép-Európa legnagyobb tava nem fagy be, akkor van táplálék bőven, ezért felgyűlnek itt. Így a Balaton egyre jelentőségteljesebbé váló telelőhelye lett a madaraknak, ahol november közepétől március végéig jól elvannak.
– Eddig azokról a madarakról beszéltünk, akik nagy – és egyre nagyobb számban – vannak itt. De vannak-e olyan fajok, melyeknek csökken a példányszámuk?
– Nincsenek. A Balatonon telelő madárfajokra az a jellemző, hogy kifejezetten nagyobb egyedszámban fordulnak elő. Olyan fajok, amelyek például húsz évvel ezelőtt ritkák voltak, tömegesen vannak itt. Ilyenek például a kis kárókatonák, melyre az is jellemző, hogy tömegesen költenek a Balaton kiterjedt és védett berkeiben, nádasaiban. A Balaton kifejezetten jó költő-, illetve telelő területet nyújt a madaraknak.
– Összességében milyen hatással van a klímaváltozás a télen itt élő madarakra?
– Ha a Balatont vizsgáljuk, akkor tapasztaljuk, hogy pozitív hatással van azokra a fajokra, melyek itt telelnek. Nyilván a Duna-Tisza közi, illetve Kelet-magyarországi szikes tavakon, földön költő úgynevezett parti madarak számára kifejezetten kedvezőtlen változások jelentkeznek, hiszen ezek a tavak tavaszra – mikor elkezdődne a költés– kiszáradnak. Tehát ott tragikus folyamatok játszódnak le.
De azt is fontos megemlíteni, hogy bizonyos madárfajok a klímaváltozás okozta jelenségekhez, helyzetekhez tudnak, képesek alkalmazkodni.
De vannak olyanok, melyeknek nem kedvez a klímaváltozás. Ez azzal fog járni, hogy lecsökken az állományuk, vagy évszázadok léptékében ki is halhatnak.
– Visszatérve a Balatonhoz, vannak -e olyan madárfajok, melyek mostanában tűntek fel, esetleg éppen azért, mert alkalmazkodnak az említett klímaváltozáshoz?
– A telelő madarak fajkészlete nem változott.
Ugyanúgy megvannak az átlagos, nagy létszámú madárfajok, mint például a már az említett bukóréce fajok , amelyek egyébként Magyarországon nem, vagy nagyon kis számban költenek. Az összes többi faj is nagyobb létszámban telel.
Például a szárcsáknak régebben kisebb volt a létszáma, most már közel tízezres nagyságrendben telelnek.
Szárcsák (Fulica atra) napfelkeltekor a Kis-Balatonnál Zalavár közelében 2022. február 5-én.
Fotó: MTI/Varga György
De mindig meg kell különböztetni az átvonuló, telelő és itt költő madárfajokat.
A kis kárókatona az, amelyik húsz évvel ezelőtt még nem költött, vagy nem volt nagyon jellemző. Régebben vonuló madárfaj volt, most már nagy számban telelő és költő faj, hiszen megtalálja a kedvező életfeltételeket itt, a be nem fagyó tavon. Nem vonul le a mediterráneumba, mint régebben.
Ez jó példa arra, hogy például ez a faj jól alkalmazkodik a klímaváltozáshoz.
Nyitókép: Kanalas réce a tavon
Fotó: Somogyi László, Ökoturisztikai Látogatóközpont
