A grófnő és Balatonmáriafürdő
Érdekesnek tűnhet a tóhoz látogatók számára Balatonmáriafürdő neve. Talán nincs is másik tavi település, amely női nevet viselne. A történeti háttér itt is igen érdekes, hiszen a fürdőhely gróf Andrássy Máriáról (1865-1953) kapta a nevét.
A névadás tiszteletadásként született, hiszen Mária az ismert agrárpolitikus, gróf Széchényi Imre felesége volt, azé a Széchenyi Imréé, aki egyike volt a balatoni szőlőtermesztés újraindítóinak. Ugyanis Széchényi Imre telepítési kormánybiztosként, az 1891-es filoxéravészt követően hat kilométer hosszan homoki szőlőültetvényeket telepíttetett, ez a telepítés jelentett kiutat a korábban tönkrement zalai szőlőtermelő gazdák számára.
Az itt élők tehát hálából nevezték el ezt a vidéket Mária-telepnek (1896), amely 1927-ben felvette a Balatonmáriafürdő elnevezést.
Széchényi Imre és Andrássy Mária házasságáról a források egyöntetűen állítják: Mária minden törekvésében hűséges társa és segítője volt rendkívül sokoldalú férjének, aki megírta Somogy megye monográfiáját – későbbi akadémiai székfoglalóját – is.
1885. április 25-én házasodtak, Mária öt gyermeknek adott életet. Gróf Széchényi Imréné saját villáját Balatonföldváron építtette meg. A Tulipános villa később a neves színésznő, Bajor Gizi nyári hajléka lett. Azonban Széchényi Imre fiatalon, 47 éves korában elhunyt. Mária magára maradt gyermekeivel és a gazdasággal.
Sorsának nehézségét tetézte, hogy az egyetlen fiúörökös, ifjabb Széchényi Imre is korán – a spanyolnátha járványban –, 23 esztendősen távozott az élők sorából. Máriának erősnek és határozottnak kellett maradnia, hogy összetartsa családját és megőrizze társadalmi rangját. Hosszú élet adatott neki, még azt is megélte, hogy a második világháborút követően el kellett hagynia szülőföldjét és somogyvári lakhelyét. Ausztriában, Gmudenben hunyt el 1953 májusában.
1996-ban szobrot állítottak Andrássy Mária tiszteletére – Szabolcs Péter művét – Máriafürdőn, később pedig mind Széchényi Imre, mind felesége posztumusz díszpolgári címet kapott a településtől. Hamvaikat 2015-ben – ünnepi megemlékezés keretében – a családi birtokon, Somogyváron helyezték el.
Nemcsak a Mária-telep köthető Andrássy Mária nevéhez, hanem egy igen nemes cselekedet is: ő alapította a somogyvári Zárda kisdedóvót. A családi visszaemlékezések egyöntetűen állítják: Andrássy Mária különösen művelt és sokoldalú asszony volt, kitartása, szorgalma, művészetszeretete és humora segítette át a hétköznapok nehézségein. Egyik leszármazottja, gróf Somssich Pongrác így emlékezett meg egy beszédében (1998-ban) nagyanyjáról:
„...kivételes személyiség volt. Kiegyensúlyozott, nyugodt,, bölcs és szeretetteljes személyisége tette őt a család központjává, és az is maradt haláláig. Napja a 7 órai misével kezdődött a kastély kápolnájában, azután a háztartás, a főerdész jelentése, az apácakolostor, melyet teljesen ő tartott el. A ház alkalmazottai valóságos családtagok voltak. Mi, unokák imádtuk a fiatalságot megértő természete miatt. Pedig szigorú fegyelmet követelt, de mindig kedves szavakkal, humorral tette. Sose láttam idegesnek, sosem emelte meg a hangot… Háború után az ausztriai Gmundenben talált menedéket. Itt is központi személy maradt, kihez mindig bizalommal fordultak nemcsak a családtagok, de közeli és távoli ismerősök, vigaszkeresők.”
A botrányhősnő és Szepezd
Balatonszepezden áll egy szép, nagy, impozáns nyaralóépület, több forrás említi: ez volt Becker Bébi balatoni kastélya. Vajon ki lehetett ez az érdekes nevű személy?
Becker Erzsébet (1896-?) storyja szinte filmbe illő. Már kislányként színésznő szeretett volna lenni, de karrierjét a pesti éjszakai mulatók színpadán kezdte.
A (gazdag) férfiak is hamar felfigyeltek a buja szépségre. Először Kohner Willy műgyűjtő támogatta, majd az angol Stead ezredes szeretője lett. Életét számos szerelmi és pénzügyi botrány kísérte, a korabeli lapok folyamatosan cikkeztek róla. Legnagyobb visszhangot erotikus képei kaptak, melyeket Santó Imre festőművész készített el.
Bírósági ügy lett a dologból, de végül Bébi sikerrel megúszta, ezt is. Majd hozzáment Heinrich Antalhoz, akivel megvásárolták a szepezdi nyaralót. Villájuk a tavi társasági élet központja lett. Bébi házassága azonban megromlott, beleszeretett korának híres olimpikonjába, a vívó Petschauer Attilába, aki szovjet fogságban halt meg munkaszolgálatosként, 1943-ban.
Bébire a Rákosi-korszakban nehéz sors várt, a nagyvilági díva képe nem illett a kommunizmus ideológiájába. Életének hátralévő szakaszáról keveset ismerünk. Egyes hírek szerint a vallásba menekült és idegösszeomlása is volt, de elképzelhető, hogy ez a hír is csak a kommunista propaganda részét képezte. Halálának pontos dátuma ismeretlen, de Bertha Bulcsú egyik balatoni írása szerint 1971-ben még levelet küldött Szepezdre Madridból.
A madridi utalás másutt is feltűnik, így elképzelhető, hogy amint lehetősége adódott, emigrált. Becker Bébi, akit Kosztolányi Dezsőné korunk legismertebb kaméliás hölgyeként emlegetett, valóban színes egyénisége volt korának. Férfiak párbajoztak érte, egy hódolója öngyilkos lett miatta, nagyon jó viszonyt ápolt Karinthy Frigyessel is és igen kedvelte a Balatont.
Szepezdi nyarairól rendszeresen tudósítottak az ismert lapok, egyik helyütt ezt írták róla sokatmondóan:
„Szinte máról-holnapra modern fürdőhelyek nőttek a magyar tenger partján, mintegy a külföldi, nemzetközi fürdőhelyek illúzióját keresve. Becker Bébi itt is úttörő volt: fiús alakját alig takaró kis fürdőruhában jelenít meg mindenütt, a strandolók, vitorlázók között, a klubok napsütötte mólóin, amikor pedig még a nők és férfiak nagyrésze csak centiméterről centiméterre rövidítette és kurtította a háború előtt fürdőruha-divatot. Anekdota volt akkoriban: Ha Becker Bébi megjelenik a Balaton mellett, felhúzzák a mólókon a viharbólyákat!”
A tudósnő és Tihany
Több mint negyven évig foglalkozott a Balaton kutatásával, emléktáblája a tihanyi Limnológiai Intézet falán hirdeti a nemzetközileg is elismert, balatoni tudósnő jelentőségét.
Sebestyén Olga (1891-1986) hidrobiológus-limnológus neve áll e mementon, aki kiemelkedő munkásságával hosszú évekig kutatta a tó biológiai struktúráját, ezzel alapozva meg mindazt a tudást, amire ma is építhetnek a kutatók. Az erdélyi származású kutatónő tanítói, majd tanári oklevelének megszerzése után az 1920-as években az Amerikai Egyesült Államokban lett nevelő. Valójában csak hazatérését követően, 1930-tól kezdett el a tó biológiájával foglalkozni. Ekkor került a tihanyi Biológiai Kutatóintézetbe, ahol a tudományos ranglétrán egyre feljebb jutva, egészen 1971-ig tevékenykedett.
A neves professzor, az intézet egykori igazgatója, Entz Géza tanítványaként fő kutatási területévé a Balaton élővilágának – pl. moszatok, algák, planktonok – megfigyelése vált. Számos előadást tartott nemzetközi színtéren is, tudományos publikációi szintén megjelentek külföldi kiadványokban. Rendkívül precíz és alapos kutatóként tartották számon, aki a hidrobiológia szakág hazai képviselőjeként elsőként hívta fel a figyelmet az ökológiai szemléletmód fontosságára. Munkáit gyakran saját – állat- és növényvilágot bemutató – rajzaival illusztrálta. Még életében számos díjjal tüntették ki, de az egyik legnagyobb elismerés talán az, hogy nevét viseli a Balatonból leírt új zöldalga-faj, a Rhopalosolen sebestyenae.
Sebestyén Olga a természettudósok racionalitásával vizsgálta a tó hidrobológiai vonatkozásait, de a tó szerelmeseként sokszor jelezte írásaiban a Balatont fenyegető ökológiai veszélyforrásokat. Már az 1930-as évek közepén tanulmányozta a tömeges algaszaporodást, melynek okát a környezeti hatásokban látta. Később, 1973-ban, Röpiratában felhívta a figyelmet arra, hogy a tó vízminőségének védelme ügyében a tó élővilágát behatóan ismerni kell. 1978-ban született meg a Balaton közérdekű problémáiról szóló írása, amelyben újfent a Balatont fenyegető veszélyekről számolt be.
Az Entz Gézával közösen jegyzett Balaton élete című munkájában (1942) egyértelműen kijelentette, hogy a tó körül élő emberek és a tavat használók kiemelten felelősek a Balaton ökoszisztémájáért. Zárásként – a Balaton élete című könyvben található – elgondolkodtató intéséből idézünk, ezek a gondolatok különösen érvényesek a 21. században is:
„A Balaton életközössége önszabályozással igyekszik a változásokat helyrehozni, s ha azok bizonyos határokon belül esnek, a tó élete az évszaki változások ritmikus ismétlődésével lüktet tova. Ha azonban oly változások lépnek fel, amelyeket a tó élete nem tud visszaalakítani, az egész életközösség alkalmazkodik az új körülményekhez. Tavunk élete nem áll meg az időben, hanem tovahalad, s ezt a haladást a természet hatalmas erői és az ember értelme irányítja.”
