A kezdeményezéssel aktívan szeretnének tenni a képzőművészet szélesebb körben való népszerűsítéséért, és élénkebbé tenni a varázslatos fekvésű, a művészeknek régóta inspirációt adó régi római út menti öt falu (Alsóörs-Ófalu, Lovas, Paloznak, Csopak, Balatonarács) kulturális életét. A háromhetes vásár ünnepélyes megnyitója augusztus 3-án, szombaton 18.00 órakor lesz.
A három hét alatt zenei, képzőművészeti és filmes programokkal várják a helyieket, a környékbelieket és az itt pihenőket. A részletekről az egyik ötletgazdával és főszervezővel, Schneller Jánossal beszélgettem.
– Nagyon tetszik, hogy a társművészetekkel támogatják a kortárs képzőművészetet. Azon tűnődtem, mennyire merész dolog egy ilyen produkciót kihozni a fővárosból, amely tagadhatatlanul az ország kulturális központja is egyben?
– Igen, ez egy új kezdeményezés, még soha nem csináltuk, ezért nem tudjuk, hogy mi lesz belőle. Egyszer el kellett kezdeni… Idén ki fog derülni, hogy mennyire lesz sikeres. Természetesen vannak előzmények, hasonló kezdeményezések, fesztiválok, amelyek már működtek ebben a formában, elég, ha csak a szentendrei ArtCapitalra gondolok. Igaz, hogy az egy nonprofit kezdeményezés, illetve egy városi múzeum fesztiválja, de tulajdonképpen a koncepció ugyanaz, amennyiben irodalmi, színházi programok, valamint tárlatvezetések társulnak a kiállításokhoz.
Vagy nézzük például Kapolcsot, ami most volt… Ott egész más a felütés, nem a képzőművészeten van a hangsúly, hanem az előadóművészet van előtérben, de azért az már ott is bebizonyosodott, hogy Budapest augusztusban kiürül és sokan a Balatonra költöznek… A kortárs galériák általában bezárnak a nyárra, mindenki fesztiválokra jár, szünidőre megy, illetve a szabadságát tölti. Mi abban reménykedünk, hogy nagyon sok olyan kultúrafogyasztó, vagy a kultúráért rajongó ember jön a Balatonra, akinek kevés a mostani balatoni kínálat.
S ha megnézzük a VeszprémFestet, vagy akár a Pintér Aukciósház Balaton, nyár, szerelem című aukcióját, esetleg néhány színházi kezdeményezést a déli parton, láthatjuk, hogy ezek mind-mind sikeres programok, az emberek felfigyelnek rá és el is mennek. De az északi part annyira szegény a programokban, hogy egy-két várost leszámítva, mint Balatonfüred vagy Veszprém, szinte nagyítóval kell keresni a kulturális programokat. Megszűnt a korábban jelentős tihanyi Art Placc, és mindenhol a bor és a gasztronómia került előtérbe, a magas kultúra meglehetősen alulreprezentált.
Tarczy István: QOS-R2
Magyarországon a képzőművészet és a vizuális kultúra mostohagyerek a társművészetekhez képest; a zene, a színház, az irodalom sokkal inkább beágyazott a társadalomban, több rajongója van, mint a képzőművészetnek. Kevesen mozgunk ebben a szcénában, kevés a gyűjtő, kevés a rajongó, kevés a műértő, még a műkedvelők sincsenek túl sokan. Szerintem egy olyan programsorozat, ahol a képzőművészeten van a főhangsúly, és a társművészetek ehhez kapcsolódóan kerülnek be a programba, több embert tud megszólítani, és így láthatóvá válik a legfiatalabb generáció képzőművészete is.
Hétfő kivételével minden estére kitaláltunk valamilyen programot. Három hét alatt minden este művészeti, vagy társművészeti pódiumbeszélgetés, , filmvetítés, vagy zenei programokat kínálunk. A társművészetek a képviselőit sikerült megszólítanunk, és általában lelkesen kapcsolódtak is a kezdeményezéshez. Mind a program mind a képzőművészeti anyag progresszív és izgalmas. Igyekszünk átfogó képet nyújtani a legfiatalabb generáció művészetéről.
Ronga Eszter: Mona Lisa mosolya
– A meghívott képzőművészek vagy alkotások között van-e bármilyen összefüggés, tematika, vagy pont a széles spektrum és az átfogó kép nyújtása volt a cél?
– Az utóbbi az igaz, nincs tematikánk. Absztrakt festmények, nonfiguratív alkotások esetén amúgy is nehéz témáról beszélni… Igyekszünk minden irányzatot és trendet megmutatni, azaz lesznek geometrikus, absztrakt, illetve konceptualista tendenciák, és fotókat is kiállítunk. Azt gondoltuk, hogy egy ilyen széles kínálatban bárki talál magának olyan művet, amit akár szívesen haza is vinne. Az egyetlen megkötés az volt, hogy a fiatalabb generációktól főleg ötven és százezer forintos egységáron kértünk alkotásokat. Ennek oka, hogy talán ez az az összeg, amelyet egy 30-40 éves fiatal hajlandó kifizetni.. Ha valaki megteheti, hogy fesztiválokra jár, hosszabb időt tölt a Balatonon… akkor elképzelhető, hogy egy évben egy-kétszer műtárgyra, műalkotásra is áldoz, tudva, hogy az egy eredeti, megismételhetetlen mű, és még tetszik is neki.
Szöllősi Géza: KITIN, the Story
A Z és Y generációtól százezer forintos képek, az idősebbek közül pedig néhány kiemelt alkotás is szerepel. Közülük 10-12 művészt hívtunk meg, akik egy-egy kiemelt képpel képviseltetik magukat. Nem tagadom, ebben az mozgatott minket, hogy olyan neveket is válogassunk a kiállítóink közé, akik ismerősként csengenek mindazok számára, akik járatosak a képzőművészet világában. Ilyen például Fehér László, Bernát András, dr. Máriás, Kopasz Tamás, Verebics Ágnes, vagy Wahorn András.
Szervező barátommal és kurátor társammal Bánki Ákossal nem titkolt célunk, hogy nem csak a művészet befogadását segítsük elő, és műfajt népszerűsísük, hanem azt is tudatosítani akarjuk, hogy művészetet vásárolni annyi, mint jelen lenni a mában, és nem elérhetetlen. Akkor is vásárolhatunk eredeti műveket, ha nem vagyunk gyűjtők.
– Egyszerűen csak megtetszik…?
– Igen. Ebben az esetben semmiképpen sem beszélnék befektetési célokról, illetve hosszútávú megtérülésről, egyszerűen azt szeretném, ha Magyarországon, ahogy a két világháború között is volt, újból legyen egy olyan réteg, amely nem csak megtehetné, hogy művészetet vásárol, de meg is teszi, pont azért, mert elkezdni magáénak érezni, megismerni a műveket és a művészeket is. Ennek érdekében tárlatvezetés is lesz, több művészt meghívtunk, hogy töltsön velünk néhány napot és tartson tárlatvezetést, illetve természetesen meghívtunk olyan hírességeket is, akiknek a neve más művészeti ágakból, vagy akár a közéletből ismerősen csenghet.
Gallai Judit: Káli akvarell
Ennek a három hétnek nagyon fontos része lesz a film, hiszen az is vizuális művészet. Hét olyan filmet választottunk ki, amelyek szorosan kapcsolódnak a kortárs képzőművészethez. Vagy azért, mert az alkotója képzőművész, vagy mert témájában képzőművészek életéről, pályájáról szól, esetleg az aukciós piacról, mint a Senki többet című film. Lesz még a Négyzet, ami egy skandináv film, amely érdekesen mutatja be a kortárs képzőművészeti világot annak minden sznobériájával és visszásságával együtt.
A kiállítás helyszínét a Nagy Gyula Művészeti Alapítvány bocsátotta a rendelkezésünkre. Egy gyönyörű kert is tartozik hozzá, itt lesznek a vetítések, a beszélgetések és egy bárpult is. Délutántól késő estig leszünk nyitva, hogy akik itt töltik a szabadságukat, ne a napközbeni programoktól vagy a strandolástól vegyél el az időt, hanem délután, amikor már kipancsolták magukat, és programot, kikapcsolódást keresnek, el tudjanak itt tölteni egy-két órát.
Verebics Kati: Átváltozás
– Akkor kimondhatjuk, hogy a kultúra iránt nyitott, a képzőművészetet nem szakértői szinten ismerő emberek minden segítséget megkapnak ahhoz, hogy megismerjék és megértsék a mostani generációk alkotásait.
– Igen. Ez a cél, és szerintem mindent meg is tettünk érte.
Tóth Zsófi: Vár
– Remélem, az időjárás sem lesz kegyetlen…
– Mi is reméljük, hogy augusztusban nem fog annyit esni, mint májusban, de ha mégis, akkor sincs gond. Van olyan helyünk, ahol 25-30 embert le tudunk ültetni, azaz mindig van B terv.
Annyit még szeretnék hozzáfűzni, hogy az egész kezdeményezés egy hosszú távú projekt első fejezete csupán. Öt-hat évig tervezzük futtatni, hogy megnézzük, működik-e. A későbbiekben bővíteni is szeretnénk a programkínálatot, a kiállításokat és a tevékenységeket is. Hosszútávú terveink között szerepel egy lovasi művésztelep létrehozása, gyerektáborok szervezése, illetve helytörténeti és művészeti séták szervezése ebben a csodálatos régióban, ahol a a lokális kultúrát, az örökséget és a helyi értékeket mutatnánk be. Ha már errefelé járunk, ne csak a Balatonparton ücsörögjünk lángossal a kezünkben, hanem jöjjünk feljebb a római úthoz és nézzünk körül a falvakban is.
Juhász Corinna: Üdülünk
