„Lángosarcú, jóllakott gyerekek
futnak szembe a végtelennek tűnő,
soha el nem múló júliussal.
Minden olyan, mintha örökre
megállt volna az idő.
Ma is ott napozunk kint a parton,
abban a régi, csíkos fürdőruhában.
Szisszen a Bambi a kopott pléden.” – Éltető Erzsébet: ’66 nyarán – részlet
Minták, formák a kerítéseken. Halak, vitorlások, nap, indák, virágok, s megannyi más forma. Színesek és érdekesek. A balatoni nyaralóépületek a 60-as, 70-es években kaptak divatos, játékos kerítéseket, kertkapukat.
S ugyan keletkezésük ma már szinte történelem, de sok helyen ma is megvannak. Ezeket térképezték fel és örökítették meg fotókon a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program keretében.
A páros művészeti alkotásokból látható kiállítás a révfülöpi vasútállomás várótermében.
Így vallott erről a projekt ötletgazdája, kezdeményezője Törő Balázs, a Laczkó Dezső Múzeum néprajzkutatója: „bizonyos tárgyak képesek egész életvilágok megidézésére, így van ez a balatoni nyaralókerítések és kapuk esetében is. Játékos formáikkal, remekül eltalált színeikkel a felhőtlen nyarakat juttatják eszünkbe, ám ennél többről is mesélnek. Ha mögéjük nézünk, felvillan a hatvanas–hetvenes évek társadalmi miliője, amiben megszülettek. A kerítések és kapuk légies vonalaikkal épp csak jelképesek; nem az elzárkózás, bezárkózás, hanem az összetett társadalmi kapcsolatok szimbólumai. ”
– Akik itt, a Balatonnál házat vagy nyaralót építettek, ők az üzemekben, vagy gmk-ban (gazdasági munkaközösség, mely a ’80-as, ’90-es években gyakori „maszek” munkavégzési forma volt) dolgozó helyiektől rendelték meg ezeket a kerítéseket – ezt már fel Hamza Gergely, a VEB EKF kommunikációs menedzsere tette hozzá, bemutatva nekünk a kiállítást. – Ha az emberek megnéznek egy-egy kerítést, akkor nagyon gyakori, hogy a gyermekkoruk jut eszükbe, azok az évek, amikor sokat voltak a Balatonnál, itt pihentek. Maguk előtt látják azt, hogy Camping biciklivel mászkálnak az emberek, furcsa papucsokban mennek a strandra. Nagyon erős érzelmi töltettel vannak az emberek ezek iránt a kerítések iránt. Az, hogy ezeket mindenki szereti, nekünk is felkeltette az érdeklődésünket, s ezért döntöttünk úgy, hogy ezeket össze kell gyűjtenünk és megjelenítenünk, hogy minél több ember láthassa.
A kerítések egészen különleges módon mintázzák meg a korabeli balatoni hangulatot.
– Egészen elképesztő mintázatok is vannak. Érdekesség a vadászrepülőgép, a napozó nő. Alapvetően a nyaralókörzetre utaló minták jelennek meg: napocska, halacska, hajó. Az is látszik, hogy sok forma egészen hasonló. De hogy ebből messzemenő következtetéseket vonjunk le, ahhoz még sok időnek kell eltelnie. Reméljük, hogy a helyadatok alapján egyszer majd fel tudjuk térképezni, hogy van-e olyan régió, vagy kis körzet, amelyre valamilyen forma jellemző inkább.
S amikor elkészültek a képek, a projekt gazdái Balaton környéki kortársköltőknek adtak át fotókat. Az irodalmárok pedig kiválasztották a nekik leginkább tetszőt, a legjobban megihletőt, s így megszülettek a versek is.
Saját bevallásuk szerint is nagyon élvezetes volt a válogatás. Hogy ki, milyen szempontok alapján döntött, arról néhányan egy videóban is vallottak.
A kiállításon Éltető Erzsébet, Korinek Janka, Somogyi Csaba, Tóbiás Krisztián és Varga Richárd versei, valamint Varga Marietta, Schmal Fülöp, Nagy Attila Károly és Toroczkai Csaba fotói tekinthetőek meg.
„Szép augusztusi séta.
Susognak a napsugarak,
Formájukat öntik az utcán
A tuják csúcsa közt.
Lehajló sugarakban
Két nyírfa lobban.
A 13 alatt kedves udvar,
Benne egy bácsi
Biccent és sört ciccent.
Kerítésén megannyi
Piros lakk.
Biccentek én is-
Mire ez a sok piros cakk?
Azt mondja-
Kérem, ez mind
Vöröskócsag.„- Korinek Janka: Piros cakkok
A képek és rímek összefonódását a révfülöpi vasútállomás várótermében a hónap végéig lehet megnézni.
S hogy miért pont ebben az épületben? Azért, mert ez is őrzi azt a korszakot, melyben a kerítések készültek, s mintha oda belépve kicsi időutazó is lenne az ember.
Fotók: Mészáros Annarózsa
