Az október elején elhunyt építész – akit a szakmában mindenki úgy ismert: CF tanár úr – nevéhez fűződik számos balatoni épület megtervezése és megmentése. A Mezőterv nevű tervezőirodánál Tóth Kálmánnal dolgozott együtt, aki már a két világháború közt hírnevet szerzett magának, mint a magyar, elsősorban a Balaton-felvidéki népi építészet kutatója, és akivel közös feladatuk volt a műemlék épületek felmérése és felújítása. Nekik köszönhetően maradhattak fenn olyan épületek is, mint a tihanyi Magtár vagy a mai Rege Cukrászda, igaz, olykor új funkcióval felruházva. Így lett például a valamikor magtárból mozi és művelődési ház.
Németh László Művelődési Ház – eredetileg Magtár
A XIX. században épített magtár – régiesen granárium – a település legnagyobb tömegű épülete. A későbarokk, háromszintes, nyeregtetős műemléket 1963-ban alakították át mozivá és kultúrházzá, így tudták megmenteni az épületet, új funkciót találtak neki. Callmeyer Ferenc építészeti bravúrja volt a magtár földszintjét átvágó modern, oldalán üvegezett vasbeton doboz, amely a barokk épülettel kontrasztot képzett, mégis érzékenyen kiegészítette azt. Itt volt annak idején az előtér és a kiszolgáló egység, ám sajnos ezt később befalazták.
A Magtár átalakítási tervei
Forrás: Arcanum/Magyar Építőművészet, 1963.
„A régi tihanyi apátsági uradalom magtárépülete az 1800-as évek elején épült. Fapadozatos magtár, külső megjelenésével, tömegével Tihany arculatához szervesen hozzátartozik.
Magtár rendeltetése nem volt tovább fenntartható, így merült fel megmentésére a gondolat: mozi-kultúrházzá való átalakítása. A magtárépület a belső fafödémek kidobása után vasbeton födémmel kettéosztódott, alsó magasabb terébe a kb. 180 férőhelyes mozihelyiség, felső terébe a kultúrotthon helyiségei települtek.
A mozihoz tartozó előtér vas- betonszerkezetű födémével áthatol a magtártömegen, oldalai üvegezettek. Az előtér-folyosó alatt van elhelyezve a légfűtés gépháza. A mozi belső oldalfalait sima és lyukaival kifelé forduló iker- sejttéglával szőnyegmintában burkoltuk, melynek egyes mezőibe Garányi József keramikusművész kedves hangulatú kerámiákat tervezett. Mennyezete akusztikus natur fenyőlécráccsal van bevonva. A mozi gépháza, a mozigép megfelelő átfordításával a szabadtéri mozi kiszolgálását is ellátja. A mozi közvetlen környéké: gyepes kertes rézsűkkel rendezik.” (Callmeyer Ferenc)
| Beszámoló a Balaton-fejlesztés hat éves munkájáról Az őskor embere, mikor először vetődött a Balaton partjaira, döbbenten csodálhatta Tihany égbetörő hőforrásainak geizirit kúpjait. Utódai, akik rénszarvas agancsból szerszámokat készítettek, vagy a „csopaki vörös“-et bányászták ezen a vidéken, bizonyára boldogan sütkéreztek a lankás dombok vizáztatta lábainál. Pannónia római polgára is jól érezte magát ezen a tájon. A honfoglaláskor talán a hűbéri terhek sem voltak oly nyomasztóak azok számára, akiket első királyunk intézkedése e vidékhez kötött. Sűrűbb települési rendszerét bizonyítja, hogy a táj egy-egy festői pontján ma is négy-öt templomrom áll. A kontinuitás nem szakadt meg máig. Az ember szerette ezt a tájat, mert örömét, boldogságát lelte itt. Miért? Gondolom azért, mert a föld e kis darabja valóban csodálatos. Az ember méreteihez viszonyítva talán a legjobb léptékben felrakott a lágy, meleg vizet szegélyező hegyek csipkézete. Hatalmas vonulat, de mégis átfogható, helyenkint tobzódón változatos, de mégis nemesen egyszerű. A keszthelyi kék hegyek erdeiből, — ha lopva ugyan, — ma is lejár a vad hűsítő vizéhez. A tapolcai medence cukorsüveg hegyeit ugyanúgy minden nap körülsimogatják a nap sugarai, mintha évezredek óta ők formálnák egy nagy forgószínpad korongján. Hatalmas képzőművészeti alkotáshoz hasonlítható az egész balatoni táj. Maradandó értékű monumentális plasztika, boldogításunkra, gyönyörködtetésünkre. Az üdülés ma már nemcsak egyesek kiváltsága, sokak számára kell hozzáférhetővé tenni a Balatont úgy, hogy e csodálatos táj értékeit ne csorbítsuk, inkább kiemeljük. |
Rege Cukrászda
„A Tihanyi-félsziget leglátogatottabb területe az apátsági templom környéke. A kirándulókat a műemléktemplom, a múzeum, valamint a páratlan szépségű kilátás vonzza ide. A kirándulók kiszolgálására készült az apátság régi gazdasági épületeinek átalakításával a cukrászda és büfé.” (Forrás: Arcanum/Magyar Építőművészet, 1963.)
A cukrászda 1961 óta működik, népszerűsége azóta töretlen és joggal lett Tihany egyik ékköve, amit részben a teraszáról nyló páratlan kilátásnak is köszönhet. Nevét a Garay János költő által költeménybe foglalt tihanyi legendáról kapta, amely Rege a tihanyi visszhangról címmel elbeszéli a királylány és az aranyszőrű kecskék történetét.
A Rege cukrászda 1961-ben
Fotó: Fortepan/Uvaterv
| „T’ihany a Balaton legszebb üdülőhelye annyi újjal és széppel várja a nyaralókat, kirándulókat, hogy nem is tudja az ember, merre menjen, mit nézzen meg. Mivel hallottam,, hogy a Rege-cukrászda építésénél geizir-kövekre találtak, oda indultam hát először. A múzeum melletti kőfalon áthajolva, egy nagy üres udvarra lehet látni. Itt található, szinte elrejtve a bejárat.
Az udvaron csönd, a bejárattól jobbra egy ajándékbolt és egy kis nyitott bistró. Benyitottam a fekete keretes üveges ajtót és — és egy nagyon barátságos, modernül berendezett, hűvös cukrászdába tévedtem. A baloldalon levő fagylaltpult körül csinos, fiatal, fehérkötényes lányok. Mielőtt szóhoz tudtam volna jutni, egy kedves, figyelmes fekete lány jött elém és tessékelt ki a teraszra — így jutottam oda, ahova készültem — a csodás kilátású Rege-cukrászda geizirköves, nyitott teraszára. Az asztalok között a földön fehér murva, körben ládákban muskátli, közvetlen a fal mellett három geizirkő és három sorban végig asztalok, kényelmes székekkel. És lent, szikrázó napfényben, csillogó tündértó: a Balaton.” (Forrás: Arcanum/ Veszprémi Napló, 1961.) |
A cukrászda belseje a nyitás évében
Fotó: Fortepan/Uvaterv
CF tanár úr nem mulasztotta el megköszönni a számos cikk megjelenését, amelyek a balatoni műemlékek megmentését dicsérték, ilyen bejegyzésekre bukkanhatunk régi újságokban:
Forrás: Arcanum/Magyar Nemzet, 1962.
A teraszról nyíló kilátás 1961-ben
Fotó: Fortepan/Bauer Sándor
A cukrászda ma is büszkén áll, és a félszigetről valóban innen nyílik az egyik legszebb panoráma a Balatonra, ami az évtizedek során sem kopott meg.
A terasz és a kilátás Balatonfüred felé 2020-ban
Fotó: Szücs Ildikó
