Szücs Ildikó | 2020.10.21. 10:00
Balatoni épületek, amelyek Callmeyer Ferenc emlékét őrzik #2 - Tihany
Újabb, az építészet világában tett időutazásra invitáljuk a kedves olvasót. Ezúttal Tihanyba látogatunk el, hogy megnézzük azt a két épületet, amely Callmeyer Ferenc nélkül ma nem így néznének ki. A hatvanas években az egykori Magtár, a kilencvenes években pedig a Rege Cukrászda született újjá a nemrég elhunyt építész keze nyomán.

Az október elején elhunyt építész – akit a szakmában mindenki úgy ismert: CF tanár úr – nevéhez fűződik számos balatoni épület megtervezése és megmentése. A Mezőterv nevű tervezőirodánál Tóth Kálmánnal dolgozott együtt, aki már a két világháború közt hírnevet szerzett magának, mint a magyar, elsősorban a Balaton-felvidéki népi építészet kutatója, és akivel közös feladatuk volt a műemlék épületek felmérése és felújítása. Nekik köszönhetően maradhattak fenn olyan épületek is, mint a tihanyi Magtár vagy a mai Rege Cukrászda, igaz, olykor új funkcióval felruházva. Így lett például a valamikor magtárból mozi és művelődési ház.

Németh László Művelődési Ház – eredetileg Magtár

A XIX. században épített magtár – régiesen granárium – a település legnagyobb tömegű épülete. A későbarokk, háromszintes, nyeregtetős műemléket 1963-ban alakították át mozivá és kultúrházzá, így tudták megmenteni az épületet, új funkciót találtak neki. Callmeyer Ferenc építészeti bravúrja volt a magtár földszintjét átvágó modern, oldalán üvegezett vasbeton doboz, amely a barokk épülettel kontrasztot képzett, mégis érzékenyen kiegészítette azt. Itt volt annak idején az előtér és a kiszolgáló egység, ám sajnos ezt később befalazták.

A Magtár átalakítási tervei
Forrás: Arcanum/Magyar Építőművészet, 1963.

 

A régi tihanyi apátsági uradalom magtárépülete az 1800-as évek elején épült. Fapadozatos magtár, külső megjelenésével, tömegével Tihany arculatához szervesen hozzátartozik.

Magtár rendeltetése nem volt tovább fenntartható, így merült fel megmentésére a gondolat: mozi-kultúrházzá való átalakítása. A magtárépület a belső fafödémek kidobása után vasbeton födémmel kettéosztódott, alsó magasabb terébe a kb. 180 férőhelyes mozihelyiség, felső terébe a kultúrotthon helyiségei települtek.

A mozihoz tartozó előtér vas- betonszerkezetű födémével áthatol a magtártömegen, oldalai üvegezettek. Az előtér-folyosó alatt van elhelyezve a légfűtés gépháza. A mozi belső oldalfalait sima és lyukaival kifelé forduló iker- sejttéglával szőnyegmintában burkoltuk, melynek egyes mezőibe Garányi József keramikusművész kedves hangulatú kerámiákat tervezett. Mennyezete akusztikus natur fenyőlécráccsal van bevonva. A mozi gépháza, a mozigép megfelelő átfordításával a szabadtéri mozi kiszolgálását is ellátja. A mozi közvetlen környéké: gyepes kertes rézsűkkel rendezik.” (Callmeyer Ferenc)

Beszámoló a Balaton-fejlesztés hat éves munkájáról
Az őskor embere, mikor először vetődött a Balaton partjaira, döbbenten csodálhatta Tihany égbetörő hőforrásainak geizirit kúpjait. Utódai, akik rénszarvas agancsból szerszámokat készítettek, vagy a „csopaki vörös“-et bányászták ezen a vidéken, bizonyára boldogan sütkéreztek a lankás dombok vizáztatta lábainál. Pannónia római polgára is jól érezte magát ezen a tájon. A honfoglaláskor talán a hűbéri terhek sem voltak oly nyomasztóak azok számára, akiket első királyunk intézkedése e vidékhez kötött. Sűrűbb települési rendszerét bizonyítja, hogy a táj egy-egy festői pontján ma is négy-öt templomrom áll. A kontinuitás nem szakadt meg máig. Az ember szerette ezt a tájat, mert örömét, boldogságát lelte itt.

Miért? Gondolom azért, mert a föld e kis darabja valóban csodálatos. Az ember méreteihez viszonyítva talán a legjobb léptékben felrakott a lágy, meleg vizet szegélyező hegyek csipkézete. Hatalmas vonulat, de mégis átfogható, helyenkint tobzódón változatos, de mégis nemesen egyszerű. A keszthelyi kék hegyek erdeiből, — ha lopva ugyan, — ma is lejár a vad hűsítő vizéhez. A tapolcai medence cukorsüveg hegyeit ugyanúgy minden nap körülsimogatják a nap sugarai, mintha évezredek óta ők formálnák egy nagy forgószínpad korongján.

Hatalmas képzőművészeti alkotáshoz hasonlítható az egész balatoni táj. Maradandó értékű monumentális plasztika, boldogításunkra, gyönyörködtetésünkre.
Ezt a kincset bízta ránk szocialista államunk hat évvel ezelőtt, hogy gondját viseljük, gyarapítsuk.

Az üdülés ma már nemcsak egyesek kiváltsága, sokak számára kell hozzáférhetővé tenni a Balatont úgy, hogy e csodálatos táj értékeit ne csorbítsuk, inkább kiemeljük.
(Forrás: Arcanum/Farkas Tibor, Magyar Építőművészet, 1963)

Rege Cukrászda

„A Tihanyi-félsziget leglátogatottabb területe az apátsági templom környéke. A kirándulókat a műemléktemplom, a múzeum, valamint a páratlan szépségű kilátás vonzza ide. A kirándulók kiszolgálására készült az apátság régi gazdasági épületeinek átalakításával a cukrászda és büfé.” (Forrás: Arcanum/Magyar Építőművészet, 1963.)

A cukrászda 1961 óta működik, népszerűsége azóta töretlen és joggal lett Tihany egyik ékköve, amit részben a teraszáról nyló páratlan kilátásnak is köszönhet. Nevét a Garay János költő által költeménybe foglalt tihanyi legendáról kapta, amely Rege a tihanyi visszhangról címmel elbeszéli a királylány és az aranyszőrű kecskék történetét.

A Rege cukrászda 1961-ben
Fotó: Fortepan/Uvaterv

 

„T’ihany a Balaton legszebb üdülőhelye annyi újjal és széppel várja a nyaralókat, kirándulókat, hogy nem is tudja az ember, merre menjen, mit nézzen meg. Mivel hallottam,, hogy a Rege-cukrászda építésénél geizir-kövekre találtak, oda indultam hát először. A múzeum melletti kőfalon áthajolva, egy nagy üres udvarra lehet látni. Itt található, szinte elrejtve a bejárat.

Az udvaron csönd, a bejárattól jobbra egy ajándékbolt és egy kis nyitott bistró. Benyitottam a fekete keretes üveges ajtót és — és egy nagyon barátságos, modernül berendezett, hűvös cukrászdába tévedtem.

A baloldalon levő fagylaltpult körül csinos, fiatal, fehérkötényes lányok. Mielőtt szóhoz tudtam volna jutni, egy kedves, figyelmes fekete lány jött elém és tessékelt ki a teraszra — így jutottam oda, ahova készültem — a csodás kilátású Rege-cukrászda geizirköves, nyitott teraszára. Az asztalok között a földön fehér murva, körben ládákban muskátli, közvetlen a fal mellett három geizirkő és három sorban végig asztalok, kényelmes székekkel. És lent, szikrázó napfényben, csillogó tündértó: a Balaton.” (Forrás: Arcanum/ Veszprémi Napló, 1961.)

 

A cukrászda belseje a nyitás évében
Fotó: Fortepan/Uvaterv

 

CF tanár úr nem mulasztotta el megköszönni a számos cikk megjelenését, amelyek a balatoni műemlékek megmentését dicsérték, ilyen bejegyzésekre bukkanhatunk régi újságokban:

Forrás: Arcanum/Magyar Nemzet, 1962.

 

A teraszról nyíló kilátás 1961-ben
Fotó: Fortepan/Bauer Sándor

A cukrászda ma is büszkén áll, és a félszigetről valóban innen nyílik az egyik legszebb panoráma a Balatonra, ami az évtizedek során sem kopott meg.

A terasz és a kilátás Balatonfüred felé 2020-ban
Fotó: Szücs Ildikó

 

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

Ajánlataink

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva