Így kezdődött….
Ha még nem olvastad:
Az első részt itt találod, a másodikat pedig ide kattintva
Emelkedők vidéke
Badacsonytomajon töltöttük az első éjszakát, s itt a reggeli ébredéskor borús eget láttunk az ablakon kinézve, ráadásul már az eső is esett. Ám mire összecsomagoltunk, s ismét felkerültek a biciklikre a táskák, elvonultak a sötét felhők. Még egy kicsit időztünk a városban, hiszen elindultunk reggelizni: egy nemrégiben nyílt pékségben kezdtük a napot.
Két keréken a Balaton körül- fotó: Varga Norbert
Energiával telve indultunk útnak. Több mint ötven kilométert tekertünk – persze, ez már a nap végi összegzés volt. De azt már induláskor tudtuk, hogy a legtöbb emelkedőt rejtő út áll előttünk.
Ezen a szakaszon több mint 200 méter a szintemelkedés, ami kevésbé edzett bringásoknak lehet kihívás, de nem leküzdhetetlen. Balatonrendes, Balatonszepezd, Balatonakali térsége rejteget az út többi részéhez képest nagyobb emelkedőket. Helyesebben fogalmazva: nagyokat – legalábbis én így éreztem. Aki nem a gyorsaságra hajt, vagy éppen nem annyira edzett, nem árt megpihenni az emelkedők előtt. És utánuk is.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
Ám a természet szépsége és az épített környezet sok látnivalóval tarkított látványa, az északi part megannyi jellegzetessége élménydússá teszi ezt a dimbes-dombos részt is. Az út meghódítása előtt ezt is tervezzük be a napi távok megtervezésekor és a reggeli induláskor. Mi általában délelőtt tíz óra körül ültünk fel a kerékpárra, de aki kánikulában tekeri körbe a tavat, indulhat a kora reggeli órákban, hogy a legnagyobb déli hőség valamilyen árnyasabb helyen érje.
Utunk második napján, pénteken tehát Badacsonytomajról Csopak felé indultunk, s ez a szakasz is számtalan különlegességet rejtett. Az első rögtön Badacsonyörsnél: itt ugyanis egy olyan kerékpáros pihenő van, ahol szervizpontot is kiépítettek. Van itt pumpa, s minden olyan szerszám, amire szüksége lehet a bringásnak egy gyors, útközbeni javításhoz.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
Látnivalók kavalkádja
Aztán Révfülöp felé közeledve ismét a látvány nyűgözött le. Az út – mely sétány is egyben – közvetlenül a vízpart mellett halad, s tekintélyes fasor szegélyezi.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
A település mólója közelében megálltunk egy kis kávéra, s bevallom, nem tudtam ellenállni a palacsintának sem.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
Kicsit sétáltunk a Balaton-parton, s megcsodáltuk a rózsalugast is.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
De vártak ránk a biciklik, s az út, így sokat nem időztünk.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
Két érdekes építményt is megpillantottunk menet közben. Az egyik Balatonszepezdnél a Pogánykő emlékoszlop, erre ősi hun-székely rovásírás betűk vannak felvésve.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
Egészen közel pedig egy kastély tárt kapuja hívogatja a megpihenni vágyókat. Ezt hajdan, az 1900-as évek elején Sebestény Gyula néprajztudós építtette – ő volt az a rovásírás kutató, aki felállította az előbb említett emlékoszlopot.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
Útba ejtettük a zánkai strandot is egy frissítő ital erejéig. Itt is és több helyen azt tapasztaltuk –ami kedvez a vendégeknek – hogy mivel nem volt kifejezetten strandidő, ingyenesen lehetett bemenni a fürdőhelyre.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
Ugyanígy volt a fövenyesi strandon is, ahol megebédeltünk.
Mert enni nem csak jó, fontos is!
S akkor itt az idő, hogy írjak egy kicsit az evésről. S bár vannak általános érvényű tanácsok, de azért mindenkinek magának kell tudnia, mi a jó neki huzamosabb ideig tartó mozgásnál. Nekem csakúgy, mint más napokon is, fontos, hogy kávéval és reggelivel kezdjem a napot. Így volt ez a bringatúra ideje alatt is.
Azt is tudtam, hogy tekerés közben a szokásosnál több folyadékra van szükségem, így víz is mindig volt nálam, s naponta egy izotóniás italt is megittam. Egyébként a folyadékutánpótlás egyáltalán nem okoz gondot, hiszen útközben számtalan bolt, büfé, étterem követi egymást, s mivel a lakott területek között nincs nagy távolság, így hamar tudunk venni innivalót. Ez így van az étellel is, tehát energiaraktáraink feltöltésére és a finom ételeket ízlelgetésére rengeteg a lehetőség. Azért nem árt, ha van nálunk valami végszükség esetére: én müzliszeleteket vittem. Kis helyen elférnek és nem olvadnak meg hőségben sem. Ezen a napon azonban éppen az étkezés okozott problémát, egyúttal tanulságul is szolgált.
Amikor megálltunk ebédelni, úgy gondoltam, valami könnyűt eszem csak, hogy könnyedén és ne teli hassal menjek tovább. Így nagy kedvencemet, a gyümölcslevest választottam , s három apróbb túrógombócot: ez egyben volt nekem főétel és desszert. Azt gondoltam – dietetikusok és táplálkozási szakemberek most ugorjanak át egy mondatot – hogy majd este, aznapi utunk végeztével fogok bőségesen enni. Igen ám, de mivel sok helyen megálltam fotózni, így meglehetősen későn értünk a szálláshelyünkre, s a becsekkolás és kipakolás is némi időt vett igénybe. Mivel útközben úgy gondoltam, hogy nem akarok vacsora előtt enni, ezért este fél kilenckor, amikor elindultunk az étterembe, már kopogott a szemem az éhségtől, s feszült is voltam (na, jó, bevallom, kicsit hisztis is). Egyik útitársam – mondhatnám úgy is, túravezetőnk – akinek ez a hetedik Balaton-köre volt, saját tapasztalatai alapján javasolta, hogy akárhányszor megállunk, egyek mindig egy keveset. Másnap már betartottam, így az út további részében már nem volt ilyen problémám.
Kezdő Balaton-körösök ezt is gondolják át indulás előtt, hiszen fontos, hogy az étkezésre is figyeljünk útközben. Hogy kinek mi a jó, azt magának kell megtapasztalni, kipróbálva a jó tanácsokat.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
Különleges emlékek
De ezzel a kitérővel jócskán előreszaladtam, hiszen az események felidézését ott hagytam abba, hogy elfogyasztottuk késői ebédünket – ekkor már délután négy óra volt – megcsodáltuk itt is kicsit a Balatont, majd indultunk tovább.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
Kőszívek
Rövid táv után újabb pár perces megálló következett, hiszen Balatonudvariban is egyedülálló látványosság fogad: a temető, ahol szív alakú sírkövek emlékeztetnek a falu hajdani lakóira.
Hogy az 1800-as években létesült temetőben miért pont ilyenek lettek a síremlékek, arról több legenda is kering. A település honlapjáról megtudhatjuk, hogy Eötvös Károly így írt erről “A balatoni út vége” című munkájában:
“Volt Balatonudvariban valaha egy szegény ember, valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sírköveket szív alakúra kell faragni. Legyen lába, amelyet elültessenek a sírban nyugvó fejéhez, de ami kimarad a földből, olyan legyen az, mint az ember szíve. Arra jöjjön rá az írás. Ez illik a holtakhoz is, az élőkhöz is.”
A másik mondát Lipták Gábor: Aranyhíd című munkájának “Kőszívekről” szóló írásában találjuk, az író nevet is ad szereplőinek. Dúl Jánosról az udvari halászbokor gazdájáról, annak szép leányáról, Halász Veronikáról szól a hosszú történet. A Dúl családhoz, Veronikához kapcsolódik a kőfaragó legény, aki szerelmes lesz Veronikába. A leány úgy határoz, hogy a legénnyel megy a hegyekbe. Búcsúzik a Balatontól. A tóra törő vihar a bátor leány halálát okozza. Sírja fölé készíti a kőfaragó legény szeretete jeléül a szívalakú sírkövet.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
Hosszan nem kalandoztunk a múltba, gurultunk tovább, de Aszófőnél muszáj volt ismét megállni, s megörökíteni a táj szépségét.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
Tihany felé közeledve körbejártuk a középkorból fennmaradt apáti templomromot is, mely nevével ellentétben egyáltalán nem düledezik, hiszen két évtizede újították fel.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
Tihany szinte kihagyhatatlan, de mi csak a félsziget feléig kerekeztünk be.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
Ekkor azért elég barátságtalan volt az idő: sötét fellegek gyülekeztek a tó felett és a szél is igen élénk volt. Balatonfüreden terveztünk kicsit hosszabb időt tölteni, így folytattuk utunkat. A városba érve megálltunk egy élelmiszerboltban, gondolva a következő napi reggelire, majd elemózsiával felpakolva érkeztünk a kikötőhöz és a Tagore-sétányhoz.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
A kora alkonyi időben csodálatos látványban gyönyörködhettünk, csakúgy, mint a rengeteg arra járó turista.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
Nem úsztuk meg az esőt
Aznapi célpontunk már alig öt kilométerre volt csak, de az öt kilométer volt számomra az egyik legnehezebb rész. Egyrészt a már említett éhség miatt, másrészt elkezdett zuhogni az eső. Volt ugyan esőálló dzseki, kapucnival, de szembe fújt a szél. Egyébként bármerre is teker az ember, a szél mindig szembe fúj. Eme örökérvényű, s többször hallott mondást magam is megtapasztaltam. Szerencsére a hirtelen jött, de intenzívebb eső hamar véget is ért. S amiért mégiscsak azt mondom, hogy jó volt, azok az utána következő percek, mikor csodálhattuk az égen megjelenő szivárványt.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Varga Norbert
Aztán csakhamar megérkeztünk az apartmanba, s a késői óra ellenére a szinte teltházas, közeli étteremben megvacsoráztunk.
Kicsit tán hosszúra is nyúlt ez az epizód, de mint az elején említettem, ez volt a legmeredekebb távunk, s számomra a legtöbb tanulságot nyújtó is.
Két keréken a Balaton körül – Fotó: Keszey Ágnes
S, hogy mi várt még ránk?
A következő részben elérkezünk ahhoz a naphoz, mely számomra a legcsodálatosabb volt, írok titkos helyekről, s azt a rejtélyt is elárulom, hogyan lehet az, hogy a Balaton körüli kerékpárút létezik is, meg nem is.
