Lelkes András, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre maga is tevékeny részese volt az átfogó, az egész országot behálózó monitoring programnak. Véleménye szerint a gyengébb eredmény több okra vezethető vissza, egyrészt a megfigyelés időpontjában kevésbé volt hideg, ezért a sasok nem koncentrálódtak annyira a vizes élőhelyek köré, másrészt a ködös időjárás is nehezítette a résztvevők dolgát. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az egyik legjobbnak tartott sasos területen, Somogy megyében kevesebb önkéntes csatlakozott a megfigyeléshez.
– Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatták, hogy majdnem minden évben nőtt a megfigyelt állomány, legalábbis a sasok tekintetében. Ez a folyamat torpant meg 2022-ben, pontosabban némi visszaesés mutatkozott. Hogy ez mennyiben köszönhető a már említett körülményeknek, azt nem tudjuk, mindenesetre az észlelt sasok száma a 2016-os szintre esett vissza.
Lelkes András, a tavalyi szigligeti sasszámoláson. Fotó: Mihály Szilvia
A természetvédelmi őr konkrét számokat is említ. Eszerint a 2022-es Sasszinkron akcióhoz 510 személy csatlakozott, így összesen mintegy 21 613 négyzetkilométert, vagyis az ország területének 24 százalékát fedték le. A felmérések értelemszerűen a legjobb sasélőhelyekre koncentráltak, így a sasok szempontjából az országos állomány jelentős részét számba tudták venni a kutatók, bár Somogy viszonylag feltáratlan maradt. Az összesített kimutatás szerint minimum 1251, maximum 1272 sas került a megfigyelők látókörébe. A különbség az adatfelvétel módszeréből adódhat, azaz előfordulhat, hogy egyazon madarat akár többen is észlelhettek.
– Magyarországon a rétisas a leggyakoribb, azt a monitoring akció is alátámasztotta – sorolta a szakember. – Őket követi a parlagisas-állomány, amiből szintén több száz található nálunk, a szirti sas és a fekete sas viszont kifejezetten ritka, utóbbiakból csupán néhány egyed akad. Az viszont kifejezetten örömteli, hogy a Magyarországon telelő feketesas-állomány felét Zalában észlelték. A nyolc Magyarországon megfigyelt egyedből négy is a Kis-Balatonnál bukkant fel.
Lelkes András rögtön hozzáteszi, a fekete sas nem költ Magyarországon, így vélhetően a téli táplálékszerzés miatt jelent meg nálunk. Az említett négy fekete sas példány mellett Zalában 44 rétisast jegyeztek még fel az akcióban részt vevők, zömében szintén a Kis-Balatonnál, valamint a Mura térségében és a Miklósfai tavak környékén. Ezek a szokásos előfordulási helyeik, vagyis az idei akció e tekintetben nem hozott meglepetést.
– A sasok a fokozottan védett státuszukhoz viszonyítva nagynak tűnő számadatok ellenére még ma is nagyon ritkák Magyarországon. Az idei adatok alapján még a „legsasosabb” élőhelyeken is átlagosan csupán 3,96 rétisas, illetve 1,88 parlagi sas került lencsevégre. Hogy ezt a nagyságrendet el tudjuk képzelni, gondoljunk arra, hogy a legjobb sasélőhelyeken is átlagosan 3586 focipályányi területet bejárva találkozhatunk egyetlen rétisassal, míg a parlagi sas esetében közel 7411 focipályányi területet kell átlagosan átvizsgálnunk.
A természetvédelmi szakember azt is elmondta: a monitoring program nem véletlenül kapta nevét, hiszen a sasok a hazánkban előforduló legnagyobb testű ragadozó madarak, amolyan zászlósfajoknak tekinthetjük őket. A Magyar Madártani Egyesület által kezdeményezett és koordinált Sasszinkron akció ugyanakkor nemcsak az ő megszámlálásukra irányul, hanem valamennyi hazánkban telelő ragadozófajra kiterjed. A sasfajok mellett ennek megfelelően további 13 ragadozó madár több mint 13 ezer példányát figyelték még. Legnagyobb számban egerészölyvet, ami gyakorlatilag bárhol előfordulhat, ebből Zalában 138 példányt jegyeztek fel. A hazánkban téli madárvendégnek számító kékes rétihéjából 22 fordult elő Zalában, vörös vércséből pedig 18. Ezenfelül néhány barna rétihéja, héja és karvaly került még be a Zala megyei leltárba.
Forrás: Zaol.hu
Nyitókép: Balaton–felvidéki Nemzeti Park
