A vizsgálat során összevetették a Balatonból halfogások révén eltávolított foszfor mennyiségét a horgászat érdekében a tóba telepített halakkal és etetőanyagokkal bejuttatott foszfor mennyiségével. Előbbi kivonja a tápanyagot és javítja a vízminőséget, az utóbbi pedig külső tápanyagterhelést jelent. A szabadidős- és versenyhorgászatban használt etetőanyagok mértékét kérdőíves felméréssel nézték meg, a legnépszerűbb etetőanyagok foszfortartalmát pedig laboratóriumi mérésekkel határozták meg.

A képen a vizsgált etetőanyagok láthatók: darák, bojlik, pelletek, takarmánykukorica, kenyér
Fotó: BLKI

Az eredmények szerint a horgászati és a halgazdálkodási tevékenység révén bekerülő foszformennyiség a Balatont érő teljes külső foszforterhelésnek mintegy 2,9 százalékát, míg más terhelési becslések szerint 5–6 százalékát teszi ki. Az eredmények azt mutatták, hogy ez a tevékenység nem terheli nagy mértékben a tó tápanyagát, vagyis a horgászat jelenleg nem szerepel a Balaton legnagyobb tápanyagterhelő forrásai között.

Azt is kimutatták, hogy nem ez lehetett a 2019. évi algavirágzás okozója, ettől függetlenül a kutatók javasolnak olyan javító intézkedéseket, amelyek javítják a horgászat tápanyagmérlegét, ezáltal megőrizve a Balaton jó vízminőségét. Ilyen lehet például a környezettudatos szemlélet növelése a horgászok körében.

Frissen telepített ponty Fonyódon
Fotó: MTI/Vajda János

Ugyanakkor az eredmények arra is rámutattak, hogy ha csökkentenék a felhasznált etetőanyagok mennyiségét, illetve visszaszorítanák a magas foszfortartalmú adalékok, mint például a halliszt, használatát, akkor tovább javítható a horgászat vizeinkre gyakorolt hatása. Ezzel akár a nullás foszformérleg is könnyen elérhető lenne, ahogy akár a horgászat általi foszforkivonás és a vízminőség-javítás is.

A kutatás eredményei az ELKH honlapján olvashatók.

Nyitókép: Szücs Ildikó