Siómaros nagyjelentőségű lépésre szánta el magát, ugyanis 1894. július 1-jén leplezték le a Sió-parti Maroson a világ és Magyarország első köztéri Kossuth-szobrát.
A „Magyarok Mózesét” halála után különvonattal hazaszállították Olaszországból 1894. március 30-án.
A siófoki vasútállomáson emberáradat tisztelgett főhajtással a gyászkocsi előtt. A marosiak úgy érezték, a főhajtás mellett mást is kell tenniük, így jött a szobor ötlete. Szokó István református lelkész indította el a munkát, elgondolásában a falu tanítója, Fábián József készséggel támogatta.
A lelkész és a tanító akarata győzött, a siómarosiak pénzadománnyal támogatták az elképzelést. Összesen 642 forint gyűlt össze – akkoriban az éves átlagkereset 300 forint körül mozgott.
Miután előteremtették a pénzt, két fővárosi műszobrászt kértek fel Kossuth megmintázására. Kiss György tervei alapján Gerenday Antal és fia, Gerenday Béla hamar el is készült a bronz mellszoborral.
A mű 1894. június 26-án érkezett meg Siómarosra. A nyolcvan centi magas mellszobor ma is látható.
A leleplezési ceremónia 1894. július 1-jén, egy vasárnapi napon zajlott. A források szerint az egész falu lázasan készült az eseményre, állítólag Gilicze Imre helyi lakos titokban ágyút eszkábált, és az avatáskor díszlövést adott le. Mindez hősi, ám illegális cselekedetnek számított.
A járásbíróság később tíz forintra büntette a „kivitelezőket”. A Budapesti Hírlap így emlékezett az eseményre: „Hazafias ünnepe volt julius elsején Siómaros község polgárságának. Ez alkalommal leplezték le Kossuth Lajos szobrát, melyet a község tisztán a maga költségén állított a megdicsöültnek. A szobor díszes jón oszlopon áll, a melynek ez a fölirata: Kossuth Lajos. 1802–1894. Alább pedig: A magyar szabadság legnagyobb apostolának a siómarosi fölszabadítottak. A leleplező ünnepben részt vett a község egész lakossága. A dalos kör elénekelte előbb a Himnuszt, mire Szokó István református lelkész, utóbb pedig Matkovich Tivadar, a kerület országos képviselője alkalmi beszédet mondott. Az ünnepség a Szózat-tal végződött. Este diszlakomát rendezett a szoborbizottság, a melyben, részt vett az intelligencia. Ez az első Kossuth-szobor az országban.”
A második világégés, mint oly sok helyütt, Siómaroson és a mellszobron is nyomott hagyott: az emlékmű megsérült, beázott, és a benne elhelyezett emlékirat megrongálódott.
A szobor ugyanis egy olyan irományt rejtett, amelyen az emlékező sorok mellett a község elöljáróinak neve is fel volt tüntetve. 1948-ban, a 100. évfordulón a papiros napvilágra került. Részletei meghatók:
„Későbbi időnek gyermekei, Kedves Véreink! Bármikor jusson kezetekhez e ránk szent emlékű okirat, tudjátok meg, hogy ezen emléket a hála és a kegyelet emelte pedig… Ti érettetek is, hogy példát adjon és tanítson a szabadság- és hazaszeretetre.”
Hazánk második köztéri Kossuth-szobra is a Balatonnál található, Kenesén. 1899. október 15-én avatták, szintén Gerenday Béla alkotását.
Az avatóünnepségen az egykori Kormányzó fia, Kossuth Ferenc volt a díszvendég. A mellszobor felirata teszi – Soós Lajos, kenesei illetőségű költő alkotása – egyedivé a mementót:
„A szép Balatonnál légy hű néped őre
Nyiss utat, vezérelj boldogabb jövőre
Óh, ragyogj előttünk mint szent égő oltár
Aki bilincsoldó Messiásunk voltál!”
Almádi település volt a következő a balatoniak sorában, ahol 1903 augusztusában Kossuth tiszteletére szobrot avattak, Holló Barnabás munkáját. A díszes ünnepségről még a Vasárnapi Újság is tudósított:
„Balatonalmádi fiatal, de gyorsan haladó szép fürdőtelep közönsége alig egy évvel ezelőtt határozta el, hogy a Balaton partján elterülő tizenkét holdas parkban szobrot emel Kossuthnak. Hamarosan meg is valósították az eszmét, úgy, hogy már megtörténhetett az ünnepélyes leleplezés is. Nagy közönség volt jelen. A környékről mindenfelől százával érkeztek a vendégeket hozó kocsik és vagy tízezerre tehető azoknak a száma, a kik az ünnepélyen jelen voltak. Eötvös Károly volt az ünnepi szónok. Jelen volt Kossuth Ferencz s több országgyűlési képviselő is. Maga Kossuth Ferencz úgy nyilatkozott, hogy a mellszobor igen találóan ábrázolja Kossuth Lajost.”
Az Osztrák-Magyar Monarchiában ezek a balatoni települések nagy tettet vittek véghez: vállalták elköteleződésük az uralkodó, Ferenc József legnagyobb ellenfele, Kossuth Lajos, a Magyarok Mózese iránt. Helytállásuk egyben az akkoriban bontakozó Kossuth-kultusz első lenyomata is.
Szöveg: Kovács Emőke
Fotók: kozterkep.hu
