A történet még Budapesten kezdődött, a legendás Grand Hotel Royalban, ahol Krúdy beleszeretett a rendkívül értelmes és mutatós Rezsánba, azaz Kelemen Reginába. Aki persze házas volt. Férje, Várady Gyula pedig a szálloda akkori bérlője. A család a nyarakat Siófokon töltötte, hiszen Várady akkoriban fürdőbérlő is volt.
Krúdy Siófokon az Ellinger-féle panzióban lakott. Azonban 1915-ben, a nagy mulatozások közepette egyszer csak feltűnt előtte egy fiatal, szép, barna lány, Várady Zsuzsa. A leány nemcsak, hogy 16 éves volt, az író pedig majdnem 40, hanem ráadásul Rezsán gyermeke.
A történet teljesen beleillik a Krúdy-életrajzba. Három esztendeig titkos viszonyt folytattak. Pedig Krúdy igen hamar gyűrűt adott a leányzónak, rajt az írás: „Kisapám, 1916. Tavasz.”
Igaz, közben a háromgyerekes Krúdynak el is kellett válnia akkori feleségétől, Spiegler Bellától, azaz Satanellától, ez igen nehéz vállalkozás volt…
Közel húsz év házasság után, 1919-ben elvált az első feleségétől
1918-ban a Várady család ismét leutazott a Balatonra, a kisőrsi szőlőhegyre, ahol kibéreltek egy kastélyt. Az író is velük tartott, egy külön présházban alkotott. Kisőrsön kérte meg a nevelőapától, Várady Gyulától, a kis Zsuzsi kezét.
Természetesen botrány kerekedett. Ekkor elhatározták, hogy megszöknek, de a vasútállomáson az apa utolérte őket. Majd eltelt a nyár, Krúdy a Margitszigeten, a Nagyszállóban élt, ahol születésnapján titokban ismét meglátogatta Várady Zsuzsika.
A lányt újfent rajtakapták a szülők, de már nem hagyta el Krúdy akkori otthonát, így a szülők kitagadták. 1918-ban házasodhattak csak össze Várady Zsuzsival, akitől az író hagyatékát a későbbiekben is gondozó lánya, Zsuzsa született.
De Krúdy, a mesemondó lovag még visszatért a Balatonhoz.
Krúdy és második felesége, a 21 évvel fiatalabb Zsuzsa
A József nádor egykori Margitszigeti nyaralójában élő házaspár női tagja, Zsuzsi hamarosan rájött arra, amire a Krúdyt választó nők többsége: az író alkalmatlan a családi életre.
A sok éjszakázás, ital, kártyapartik, szertelen életmód miatt az író ráadásul gyógykezelésekre szorult, így került Balatonfüredre, s így került vissza újból a tó partjára.
Itt írta meg a Balatoni szívhalászat, a Jókai Mórnál, a füredi uradalomban, a Blaháné meséi című szép novelláit. Krúdy nem először járt Füreden, hiszen még „fénykorában”, az első világháború idején megfordult itt – s írt is a vidékről –, főként Bródy Sándorral, akivel hosszú-hosszú tarokkpartikat játszottak végig.
Az idősödő alkotónak a füredi kúra jót tett ugyan, de Krúdy már nem igazán állt talpra, 1933. május 12-én hunyt el.
Később Márai Sándor írt Krúdy utolsó napjáról egy csodás regényt, Szindbád hazamegy címmel. A mű annyira kiválóan sikerült, hogy az egyik legjobb Krúdy (!) regénynek tartják. Krúdy, az irodalmi ködlovag, aki műveiben az álom és a valóság határán egyensúlyozott, mára „hazaérkezett”. Méltó, szép helye van a magyar irodalmi Panteonban. S egyre több adalékot tudunk meg róla, többek közt azt is, hogy ősszel szerette leginkább a Balatont:
„A Balaton mentén az őszidő egy csodálatos költemény, a tóról és az erdőkből halk léptekkel jön elő a boldog elmúlás gondolata, a tihanyi kecskék az égboltozaton legelésznek, és méla csendben a magyar ősz sóhajt… Az ősz a Balatonon arra való, hogy derült, megnyugodott szemmel a lássuk a hegyek felé búcsúzó aranyfellegeket.”
Szöveg: Kovács Emőke
Fotók: archív, MTI
