viharjelzés: Siófoknál 0
-1°
DNY
9 km/h
Kovács Emőke | 2019.11.11. 06:00
Lacus Pelso – A Balaton története az ókorban
A rómaiak által Lacus Pelsonak nevezett tavunk őskori és ókori múltra tekint vissza, hiszen maga a tó is több mint 15 ezer esztendős. Először Kr. e. 12-ben érkeztek meg a római légiók a mai Dunántúl területére, a tartományt később Pannóniának nevezték el.

Pannónia magába foglalta az Alpoktól a Dunáig terjedő térséget. A jelentős nagyságú provinciát több alrészre osztották. Az északkeleti terület, Pannonia Inferior székhelye Aquincum volt. Peremén húzódott a természetes határ, a limes része, a Duna folyó. Ez a terület elsősorban katonai szerepeket töltött be, gazdasági jelentősége kevésbé volt meghatározó.

A balatoni térség némiképp kilógott a sorból, hiszen korán felismerték gazdasági értékét is. A létrejött balatoni kolóniák lakói elsősorban katonák, kereskedők, hivatalnokok, veteránok lettek. A fejlett anyagi és szellemi kultúra e vidéket is jellemezte: a fűtés, a vízvezetékrendszer, a fürdők, az úthálózat, az erődítmények, a használati tárgyak, a szerszámok, a fegyverek, a pénzek emlékei, nyomai nagy édesvízi tavunk mellett is fennmaradtak. A Kr. u. 4. században Pannóniát már mint „gazdag és boldog” országot jellemezték a források, melynek a legfőbb exportcikke a gabona, a gyümölcs és a jószág lett.

Egyes történetíróink mítoszokat szőttek e kor köré. Régi útikönyvekben olvashatunk arról, hogy a rómaiak kedvelt üdülőhelye a Balaton volt, s hogy Tiberius császár több nyarat is eltöltött itt, vagy Néró császár parancsára itt fojtották a tó vízébe nagynénjét. Mindezek természetesen csak legendák, ám e korszak valóban sokszínű.

A római kor virágzó kultúrélete, a Kr. u. 2. századtól főként Balatonfüred és Keszthely körül zajlott. Az ókorban római kolóniák, villa rusticák – azaz városoktól független nagy majorságok – sorakoztak a Keszthelyi hegység déli oldalának aljában. Romulus és Remus leszármazottai már évezredekkel ezelőtt kedvelték a gyógy- és hőforrásokat: a füredi savanyúvizet és a hévízi kénes fürdőt.

Egyes források leírják, hogy az egyik római császárné is a füredi savanyúvíztől gyógyult. Diocletianus császár felesége – amikor lányát, a száműzött Valériát – meglátogatta Tihanyban, a füredi szénsavas gyógyforrás vízének tulajdonította csodás javulását, melynek emlékére Valéria Diana oltárt emeltetett a tihanyi félszigeten. Tihany egyébként is fontos pozíciót töltött be ebben a korszakban. A rómaiak felismerték benne a letelepedésre alkalmas helyet, a sok-sok előkerült üveggyöngy-lelet, a római villák alapfalai is bizonyítják mindezt. A rómaiak vághatták át először a félsziget “nyakát”, teljes szigetté alakítva ezáltal Tihanyt, minderre a tihanyi alapítólevélben is találhatunk utalást.

Diocletianus császár

A száműzött Valéria

A Balaton-felvidék és a Bakony lejtőinek uralkodó gazdasága ebben a korszakban a villagazdaság volt. A Balaton-felvidék legkorábbi villagazdasága Balácán épült meg. A Nemesvámos mellett fekvő, csaknem tízhektáros – napjainkban is látogatható – római kori régészeti park, a nemzetközi rangú Villa Romana Baláca egy egész római gazdasági régió mindennapjait idézi fel.

A balácai villagazdaság nyomait a 20. század elején fedezték fel, de csak 1984-ben nyílhatott meg a nagyközönség előtt. A „luxusvilla” központi épülete a mozaikpadlós lakóház, melyben számos falfestmény is látható. A festményeken több helyütt feltűnik a szőlőt tartó Bacchus alakja. Mindemellett megmaradtak tárolóedények, amphorák, érdekes tárgyi eszközök. A Kőtárban a temetkezési szokások részleteit tekinthetjük meg. A rekonstruált fűszer- és gyógynövénykert is az antik múltat idézi. A Veszprém közelében meglelt monumentális balácai mozaikpadló- és falfestménymaradványok szerint a Bakony lejtőin csodás paloták állhattak akkoriban.

Fotó: balaca.hu

A római korban lakott helyeken korabeli síremlékek, falfestmény-töredékek, érdekes ásatási leletek bukkantak elő. Balatonalmádiban a kerámiacsövekből álló római kori vízvezeték kapcsolta össze a települést és a megye hegyforrásait. Badacsonyban a rómaiak jelenlétét több épület és szobormaradvány is tanúsítja. Dianát, a növényzet és a vadászat istennőjét megörökítő szobortöredék a szőlőtermesztés meghonosodásáról tudósít. A latinul Buleának nevezett Badacsonyban Itália számos patríciuscsaládja megfordult. Hévíz környékén is több római villa épült. Csopakon, a Kőkoporsó-domb egykoron római villáknak adott helyett. Hévíz-Egregyen egy római katona sírja látható (a harcos csontjaival) eredeti helyén. Szentkirályszabadján – Romkúton – római kori település romjait találták meg régészek, de Alsóőrs, Felsőörs, Kékkút, Örvényes, Gyulafirátót, Aszófő, Vonyarcvashegy, Zánka, Balatonszepezd településeken a római korban szintén villák sorakoztak.Kékkút története többszörösen is érdekes, hiszen az itteni Anna- és Theodora-forrás írásos említése több ezer évvel ezelőtt már megjelenik, egy Nymphák tiszteletére állított oltárkövön. A források már ekkor a gyógyhatásról szólnak, s állítólagosan a bizánci császárné, Theodora, a Kr u. 5. században nagy kedvvel fogyasztotta a kékkúti vizet.

Fotó: balaca.hu

A Birodalom bukását követően Pannóniát a Kr. u. 5. századtól különféle vándorló népcsoportok lepték el. A hunok, gótok, longobárdok, avarok, frankok, szlávok vajmi keveset örökítettek át a római hagyományokból. Sic transit gloria mundi, azaz így múlik el a világ dicsősége… – mondhatnánk. Ám ez csak részben igaz, hiszen az antikvitás értékei, a szőlészet és a bortermelés történelmi hagyományai napjainkban is élnek és tovább fejlődnek a Balatonpartján is.

Szöveg: Kovács Emőke

Megosztom

Hozzászólások

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva