Mihály Szilvia | 2020.07.22. 06:00
Láncfűrésszel simogatja az állatokat, mégis imádni fogod a mestert!
Különleges erdei lényeket, baglyokat, medvéket, őzeket és turulmadarat is szabadított már ki a fák fogságából láncfűrésszel Bálint József, fafaragó mester.

Már messziről hallani, ahogy a mester alkot, ha először látunk láncfűrésszel dolgozó faszobrászt, nem hiszünk a szemünknek. Azt gondolnánk, hogy fát vág valaki az erdőben, közelebb érve viszont döbbenten tapasztaljuk, hogy egy berregő géppel simogatja, alakítja a művész a farönköket.

A faszobrászat nem csak alkotás, hanem igazi turisztikai látványosság is, biztos távolságból szemlélve láthatjuk, ahogy megelevenedik egy bagoly, egy róka vagy mint Gyenesdiáson, egy turulmadár.
Bár hangos, zajos a munka, de Bálint József arcát nézve valódi elmélyülés ez a típusú fafaragás is.

Rögtönzött bemutatóján láthatjuk, hogy lesz egy egyszerű farönkből felismerhető forma, de előre nem árulja el, mi készül, hogy nagyobb legyen a meglepetés.

Néhány perc alatt olyan hihetetlen mozdulatokkal vágja bele a mintázatot az alapanyagba, hogy döbbenten és faforgáccsal, fűrészporral teli szájjal szemléljük. Igen, ha tátott szájjal bámészkodunk, abba belerepül a fűrészpor.

Lenyűgöző látni, ahogy kialakul a bagoly szeme, érezzük a fa illatát, látjuk, ahogy szinte életre kel.

Bálint József szívből dolgozik, ezt első pillanatra látni.

– Mikor jött rá, hogy érzéke van a fához?
– Általános iskolában kézimunkaórán virágkarót faragtunk, éreztem, hogy ez nekem jól megy, bár a tanárom néha rossz jegyet adott egy-egy munkámra, ő még nem látta bennem a művészi vénát. 13-14 évesen már ember alakú szobrot is faragtam. Állami gondozott voltam, azzal tudtak megbüntetni, ha elvették a bicskámat. A szabadidőmben lejártam a Tisza partra, és elbújtam, hogy faraghassak. Ilyenkor közvetlen közelről láttam a természetet, megfigyeltem minden apró részletet, ezért tudom ilyen aprólékosan ábrázolni az állatokat.

– Hogyan lett a fafaragásból láncfűrészes alkotás?
– Tizenöt éve kezdtem el láncfűrésszel dolgozni, akkor láttam a tévében egy műsort, amiben kanadai fafaragók használták ezt az eszközt. 50 éve faragok, korábban fejszével és vésőkkel dolgoztam, de nagyon kíváncsi voltam, hogy mire vagyok képes a fűrész segítségével. Kipróbáltam, és rájöttem, hogy ez megkönnyíti és gyorsabbá teszi a munkámat.

– Milyen nehéz egy láncfűrész? Ránézésre nem könnyű egész nap ezzel dolgozni, ráadásul apró kis mozdulatokat végezni vele.
– Ezek nagyon könnyű gépek, nagyjából 4 kg alattiak, de vannak 2,6 kg-s láncfűrészek is.

Fotó: Mihály Szilvia

– Hol lehet megtanulni ezt a fafaragási módot?
– Én önállóan tanultam, a tévéműsorokból ellestem néhány mozdulatot, de aztán mindent ki kellett tapasztalni saját magamnak is. Az elején nagyon óvatosnak kell lenni, aki még nem használt láncfűrészt, annak először a gép kezelését kell megtanulni. Érezni kell a gép fordulatát, sebességét és a fát is ismerni kell. Először én is szinte félve, csak messziről tartottam a fűrészt a fához – nevet. – Ezt a munkát egész más a tévében látni, mint a valóságban kipróbálni. Most már vannak alkotótáborok, hozzám is sokan jönnek, és egymás mozdulataiból, munkáiból tudunk tanulni. Én azonnal meglátom, ha valaki kezében úgy áll a fűrész, hogy tehetsége is van hozzá. Művészi vénának lenni kell az emberben, ez nem kérdés és jó, ha tud rajzolni. Először csak naiv formák jönnek létre, szögletes lesz az alkotás, de ez finomodik, formálódik a gyakorlások során. Sok türelem, gyakorlás, művészi érzék, szív és saját tapasztalat kell, ez tesz jó láncfűrészes fafaragóvá valakit. Én már ki merek állni nemzetközi versenyen is, akár egy kanadai fafaragóval szemben is. A kanadai favágóktól ered ez a fafaragási mód, ők munka közben vagy pihenés alatt fejlesztették ki a láncfűrészes fafaragást.

Fotó: Mihály Szilvia

– Milyen egy fafaragó verseny?
– Híres fafaragókat hívnak meg, az egyik kedvencem a Husky Kupa Németországban. Ilyenkor adott időre, egy adott tematika alapján kell dolgozni. A téma adott, a versenyzők kapnak farönköt, lehet csapolni, ragasztani, igazából akármekkora szobrok készülhetnek. Németországban nagyon sok olyan erdő van, ami tele van rakva ilyen faragványokkal. Én is tervezem a saját varázslatos Pagonyomat, egy erdős részre teszek állatokat és mesefigurákat. Szeretnék tanösvényt, a gyerekek részére egy interaktív programhelyszínt kialakítani.

– Hány láncfűrészes fafaragó van ma Magyarországon?
– Nálunk csak 16 ember foglalkozik ezzel, de Kanadában és Németországban nagyon sokan faragnak láncfűrésszel. Ez nem csak egy alkotási munka, akár turisztikai látványosság is lehet. A nemzetközi versenyeken, ahol egyszerre akár több száz fafaragó van, rengeteg vendég, turista is érkezik, igazi látnivaló, ahogy többen dolgoznak egyszerre. Mivel elég gyorsan alakul a fa, követhető az alkotási folyamat.

Fotó: Mihály Szilvia

Én a Szabad Alkotói Művészeti Csoporttal Fülén tervezem, hogy július 30-augusztus 2. között megmutatjuk az érdeklődőknek, hogy mit tudunk. 16 láncfűrészes fafaragót látni hatalmas élmény lesz, igazi turisztikai attrakciónak ígérkezik ez a pár nap. Ez a fesztivál segít a településen is, hiszen az odaérkező vendégek igénybe veszik a szolgáltatásaikat. Ezt a rendezvényt úgy tudom létrehozni, hogy azoktól a településektől kapok rá támogatást, akiknek az elmúlt időszakban szobrot készítettem. A szobrokért nem saját magam részére, hanem az alkotótábor megszervezésére kértem felajánlást. Jó tanács, hogy ha nézők vagyunk, akkor ne a fűrésszel szembe álljunk, legjobb oldalról figyelni a munkát.

– A most Gyenesdiáson készülő turulmadár mennyi idő alatt készül el?
– Nagyjából egy hét alatt végzek egy ekkora szoborral, erre a munkára a település polgármestere Gál Lajos kért fel. Az egy hét alatt, míg itt dolgozok, a helyiek és a turisták is láthatták, hogyan készül a szobor, ami majd Gyenesdiás egyik közterének állandó alkotása lesz.

– Hogy jön létre a farönkből a forma? Lerajzolja?
– Nem rajzolom le, csak belegondolom a farönkbe. Van, hogy előre megmondják a témát, hogy bagoly, turul vagy éppen emberi alak készüljön, de a részleteket már én alakítom, ahogy a fa engedi. Néha húzok a fára néhány vonalat, de legtöbbször nem. Ha saját magamnak készítek szobrot, akkor pedig szárnyalhat a fantáziám, bármi lehet a fából. Elsőre nagyot képzelek a fába, de menet közben ez alakul, van, hogy nem férek úgy a rönkhöz, vagy nem úgy vágok bele, ahogy elterveztem, de ezt csak én tudom, a végén ez nem látszódik. Az alkotási folyamat közben néha módosítom a tervemet. A munka 80-90 százalékát szoktam géppel végezni, az aprólékos, végső csiszolások már kéziszerszámmal történnek.

– Mi a kedvenc alkotása?
– Mindig az a kedvenc szobrom, amin éppen dolgozom. Van, hogy egy állatfigurát összekötök egy másikkal, készítettem már padod, ágyat is. Parkokat, köztereket díszítenek a műveim országszerte.
A kedvencem, amit nem adok el, az unokámnak készített medve, aminek fel tud ülni a nyakára és a fülébe tud kapaszkodni.

Nézd meg a mestert alkotás közben:

 

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva