Az augusztus elején megtartott táborban márvánnyal, permi homokkővel és süttői mészkővel is dolgoztak az alkotók az idilli környezetben. Érkezésemkor néhányan gyémántkorongot használva, sarokcsiszolóval alakították ki az elnagyolt formát a kőtömbökből, mások vésővel és kalapáccsal finomítottak készülő műveiken. Konkrét témát nem jelöltek ki a tábor kezdetén, így mindenki szabadon alkothatott.
— Eléggé amorf köveim vannak, mindenki azt farag ki belőle, amit lát benne — mondja a házigazda művész, Szabó László Zoltán.
Szabó László Zoltán permi vörös homokkőből éppen egy népi motívumot, egy tulipánt készített, amelynek a közepébe egy fehér márványt helyezett, mintha az a bibéje lenne.
Kőfaragó tábor Vöröstón / Szabó László Zoltán és népi motívum ihlette alkotása (Fotó: Molnár Sándor/Napló)
Kicsit távolabb Mónus Béla fafaragó, szobrászművész alkot, aki Csécséről érkezett Vöröstóra. A társaság kedvéért jött el a Mátraaljáról az eredetileg faszobrász férfi, aki a Fővárosi Állat- és Növénykert részére is készített fa állatszobrokat. Megtudom tőle, hogy a fafaragásban tud jobban kiteljesedni, de, mint mondja, szereti a követ is, amelynek faragásával a házigazda Szabó László Zoltán invitálására próbálkozott meg.
— Abszolút más a kettő, én a szerves anyagot, a fát jobban szeretem. A fa segít nekem, mert az erezete, a különböző hibái vagy erényei támpontot adnak, míg a kő esetén sokkal inkább a fantáziámra szorulok, de néha ezt is ki kell próbálni, és én örömmel teszem — meséli a népi iparművész címmel is rendelkező fafaragó. Segít értelmezni Üzenet címmel készülő szobrát is, amely egy leányt ábrázol, aki a régi korokból küldi üzenetét a jövőbe.
Kőfaragó tábor Vöröstón (Fotó: Molnár Sándor/Napló)
| Vöröstó Nagyvázsony tőszomszédságában fekszik a Balaton-felvidék északi lejtőin, a Déli-Bakony lábánál, nagyjából 8 km-re a Balatontól. Vöröstó azon kevés települések közé tartozik, amelyek máig megőrizték az egykori népi építészet értékeit. Jóformán érintetlen eredetiségében maradt meg minden porta falusi jellege, melynek díszei a míves kidolgozású, oszlopos, tornácos kőházak. A község néhány éve műemléki védettséget is kapott, az előbb említetteken kívül a portákat lezáró egyedülálló pajtasor miatt, amely egyfajta keretbe foglalja az egész települést. |
Mellettünk Bernhard Manner dolgozik. A német kőfaragó egy nemzetközi szobrásztáborban, Germeringben ismerkedett meg Szabó László Zoltánnal. Ő is szívesen jön Vöröstóra, ahol már negyedszer részese az alkotótábornak, kifejezetten élvezi az itteni társaságot és légkört. A nagy munkabírású, egyébként kertész végzettségű férfi ma már homokkőfaragásból él, és főleg állatszobrokat készít. Szerinte a német homokkőnél ridegebb a magyar, egészen másként kell megmunkálni, de már megszokta, és szívesen dolgozik vele. Vöröstón most egy, a nő és a férfi kapcsolatát szimbolizáló szobrot és egy nagy méretű halat is faragott.
Kőfaragó tábor Vöröstón / Bernhard Manner a vörös homokkőből faragott nagy méretű hallal (Fotó: Molnár Sándor/Napló)
Kiderül az is, hogy a kőszobrásztábor résztvevői baráti viszonyban vannak. Az alkotás mellett és esténként jókat beszélgetnek. Pénteken pedig a Cafe Veszprém zenekar látogatta meg őket, és egyórás koncertet adott a szobrokkal tarkított kertben.
A jó hangulatú mulatságra Fekete-Tracz Gabriella polgármester meghívta a helyieket is. A résztvevőknek bográcsban főtt gulyáslevessel és süteménnyel is kedveskedtek. A vendégek pedig megismerkedtek a kőszobrászokkal, és természetesen megnézték a hét folyamán készült alkotásokat is.
Forrás: Veol.hu
