Keszey Ágnes | 2022.01.18. 10:00
Lúd, s virágváza a kúton - balatoni különlegességek
Korsó, liba, virágcsokor. E három motívum ékesít több Balaton-felvidéki és Tapolcai-medencei kutat. E víznyerő alkalmatosságok már több, mint száz éve állnak, kútkávájuk szögletes, s a három, díszes oldaluk mellett a negyediken ez olvasható: Kalligaro A Czementárugyára Tapolcza.

Olvasható, hiszen több helyen felújították a kutat, de sok pusztulófélben is látható a Balaton környékén.
Barangoljunk térben és időben, felfedezve ezeket a máshol nem, csak a Balaton-felvidéken megtalálható látványosságokat.
Kalligaro. A nevet olvasva, kimondva feltűnik olaszos hangzása. S nem tévedünk.

Egy több mint száz éves Kalligaro-kút
Fotó: Keszey Ágnes

Olaszországból a Balaton környékére

Kalligaro – eredeti nevén Calligaro Angelo – Olaszországban, az északkeleti részen fekvő Kavasso nuovo nevű településén látta meg a napvilágot 1862-ben.
– Több állomás után vetett itt horgonyt. Az akkor Ausztria fennhatósága tartozott Dél-Tirolban született, innen indult a pályafutása. Iskoláit részben otthon, helyben, majd Budapesten végezte. Azt tudjuk, hogy itt egy olasz kőművesmesternél tanult. Miután inaskodását, tanoncéveit lezárta, Nagykanizsára került, ott 13 évig dolgozott, majd az 1900-as évek elején jött Tapolcára. Ekkortól komponálta meg díszítőmotívumait, amelyeket alkalmazott termékein és megtervezte a cég és az ő nevét tartalmazó feliratot – mesélte Hangodi László, a Wass Albert Könyvtár és Múzeum főmúzeológusa, aki sokat tud a mesterrről, hiszen kutatta Kalligaro életét és munkásságát.

Fotó: Keszey Ágnes

Messziről jött, s neve ismert lett a térségben

A cement-és műkőgyáros szakmát űző mester életrajzát megtalálhatjuk a tapolcai Wass Albert Könyvtár és Múzeum honlapján olvasható Tapolcai Életrajzi Lexikonban is.
1907-ben megalapította Tapolcán építési és anyagraktárát valamint cement és műkőgyárát. Az üzem az 1920-as évek közepén érte el fejlődésének tetőfokát. Átlagosan 8-10 munkást foglalkoztatott állandóan. Résztvett a tapolcai csatornázási munkákban, utak, járdák, hidak építésénél. Megbízható termékei széles körben elterjedtek és igen kedveltek voltak. Az általa készített és üzemének nevét viselő kútgyűrűk, vályúk, szüretelő és permetezőkádak ma is nagy számban fellelhetők a környéken. Itt alapított családot, és igazi tapolcainak vallotta magát, noha még életének vége felé is idegen akcentussal beszélt magyarul „Halhatatlanná tette magát vidékünkön.” – írták nekrológjában. “A tapolcai Ipartestület ismert tagja volt. 78 évesen (1939-ben) szívizom-elfajulásban halt meg. Sírja a tapolcai temetőben van.”– olvasható a Tapolcai Életrajzi Lexikonban. Műhelyét még egy ideig továbbvitte özvegye, de hamarosan megszűnt a cementárugyár. A házaspár ugyanis gyermektelen volt, így nem volt, aki továbbvigye a munkát.

Fotó: Keszey Ágnes

– Tájegységi viszonylatban érdekesek ezek a kutak, mert egyediek, máshol hasonlót nem találunk.

Fotó: Keszey Ágnes

A formavilága, a motívumok, a feliratok egységesek, egyedi készítési eljárással készültek. Olyannal, amely magas fokú szakmai tudást feltételez – emelte ki Hangodi László történész.

Kalligaro kútjai kiállták az idők próbáját, s a mester neve hajdan ismert volt a Balaton-felvidéken.
– Messziről jött, de tapolcaivá vált polgárként gyártotta a termékeit. Tanította ő is az inasait, akik segédei lettek. az 1920-as években már Tapolca egyik legtekintélyesebb iparosának számított. Részt vett a város közéleti és kulturális életében egyaránt. Nem csak kútkávákat, hanem kiöntővályúkat, átereszeket és egyéb műkő műveket készített. Az élők sorából ő már nagyon régen eltűnt, de alkotásai a mai napig ott vannak a házsorok előtt, vagy az udvarokban.

Fotó: Keszey Ágnes

Az a színezési receptúra, amellyel a motívumait színezte a mester, kiállta az idők próbáját. Sok helyütt településképi szempontból, de használati jellegük miatt is meghatározóak művei. Munkái ma sem rűntek el, állnak, látszanak, mint az 1910-es, ’20-as években.

Fotó: Keszey Ágnes

Léleknek kedves, vidám motívumok

Állandó motívumai között szerepelt a legkedvesebb és a legjellegzetesebb lépő lúd figurája, aztán a virágváza és a díszes vizeskancsó. A megrendeléstől függött, hogy ki mennyire szerette volna díszesre készíttetni a kútkáváját. Ha a teljes díszítést kérte, az volt a legdrágább, de lehetett csak felirattal kérni, esetleg csak egy, vagy kettő domborműves ábrázolással.

Fotó: Keszey Ágnes

Különösebb jelentéstartalmat a szimbólumokban nem vélek felfedezni. Például a virágváza s a kövér és vidám lúd minden háttértartalom nélkül úgy szép, ahogy elkészítette.

Fotó: Keszey Ágnes

Kedves, aranyos, a környezetbe jól illeszkedő, az egyszerűbb megrendelők lelke számára kedves képek ékesítik a kutakat- zárta gondolatait Hangodi László.

Kalligaro nyomában

S akkor most járjunk körbe a térségben, hol is lelhetünk Kalligaro-kutakra. Kicsit távolabb a tótól, de rövid utazással elérhető Monostorapáti, itt nagyon sok alkotása fennmaradt ma is.

A raposkai Kultúrház előtti kúton egy csap is van
Fotó: Keszey Ágnes

A Szent György-hegy közelében, Raposkán a Kultúrház mellett szépen felújított kutat láthatunk. Ennek két érdekessége is van.
Az egyik, hogy oroszlánfej díszíti.

Fotó: Keszey Ágnes

IIyet máshol nem találtunk Kalligaro-kúton.
A másik, hogy vízcsapot szereltek rá, így a melegebb hónapokban hűsítő vízhez juthatunk arra járva.

A raposkai Kultúrház előtti kúton egy csap is van
Fotó: Keszey Ágnes

A közeli Hegymagason több kutat is találunk. Itt van olyan, amelyet a mellette lévő lakóház tulajdonosa felújított.

Egy újrafestett Kalligaro-kút Hegymagason
Fotó: Keszey Ágnes

De találunk több, pusztulófélben lévőt is. Az egyiknek például nem is láthatjuk az egyik oldalát, hiszen háta mögött egészen közel kerítés áll. Az alábbi képnek az elkészítése például nem volt egyszerű: csak a telefon fért be a kerítés és a kút oldala közé, s időzített fotózással próbáltam megörökíteni a máshogy már nem látható mintát.

Hegymagas egyik pusztuló kútja
Fotó: Keszey Ágnes

Közben egy közeli ház lakója oda is érkezett, érdeklődve, vajon elvesztettem-e, keresek-e valamit a kút mögött, mert ha igen, szívesen segít.

Hegymagas egyik pusztuló kútja
Fotó: Keszey Ágnes

Tőle tudtam meg, hogy ez a kút még másfél évtizede működött, s kérésére be is vizsgálták vízét, mely az eredmény szerint iható is volt.
A faluban ettől a helytől nem messze áll egy másik kút is, de azt a felirat szerint más készítette.

Több, egykor díszes, ma már pusztuló kút is van Hegymagason. Ez nem Kalligaro alkotása
Fotó: Keszey Ágnes

Van olyan is, melyen nem szerepel a készítő neve, s mintái is alig látszanak már.

Több, egykor díszes, ma már pusztuló kút is van Hegymagason. Ez bár hasonlít egy Kalligaro-kútra, de vélhetően nem a mester alkotása
Fotó: Keszey Ágnes

Az olasz mester műveit többen próbálták másolni, s persze nem ő volt az egyetlen kútkészítő abban az időben.
Neves szakembere volt Pimper is, az ő nevéhez piros festésű minták kötődnek, de ezek nem annyira időtállók, mint a Kalligaro-kutak.
Cikkünk főszereplőjének alkotása a Csobánc Várkútja is, s a Balaton közvetlen közelében is találhatunk keze nyomát dícsérő víznyerő helyeket.

Fotó: Keszey Ágnes

Ábrahámhegyen, a Szent István völgyi úton egy műanyag vödör is kéznél van, így biztos, hogy ez a kút is ad még vizet.

Az ábrahámhegyi Szent István völgyi kút Fotó Keszey Ágnes

Révfülöpön pedig a vasútállomással szemben találhatjuk meg a szépen felújított Kalligaro-kutat, a jellegzetes motívumokkal.

 

Révfülöpön, a vasútállomással szemben látható ez a kút Fotó: Keszey Ágnes Révfülöpön, a vasútállomással szemben látható ez a kút
Fotó: Keszey Ágnes

Még több kép e jellegzetes kutakról:

 

 

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva