Első jelentkezésre felvették a Színművészeti Főiskolára. Vidéki és fővárosi teátrumokban töltött évek után hamar a szabadúszást választotta, közben ő volt Simon Baker, Johnny Depp, John Cusack és Kenneth Branagh magyar hangja. A közelmúltban kapta meg a Jászai Mari-díjat – írjaTóth Ildikó Hot! magazinban megjelent interjúja alapján a Vasárnap Reggel.
– Pedagógus szülők mellett nőtt fel, egy négygyermekes családban. Hogy élt a Lux família?
– Szüleim magyar szakos gimnáziumi tanárok voltak, édesapám író és műfordító is, édesanyám az Arany János Általános és Középiskola igazgatójaként dolgozott húsz esztendőn át. Mi is oda jártunk a testvéreimmel, de gimnáziumba már a Toldyba iratkoztam. A szüleim beosztották azt a kevés pénzt, ami volt, hogy diplomázhassunk. Az idősebbik bátyám, Walter közgazdász lett, a szállodaiparban dolgozik vezető beosztásban. Balázs orvos, előbb belgyógyász volt a Margit Kórházban, de kevés ideje jutott az öt gyerekére. Most családorvos Csillaghegyen, tavaly Pro Óbuda díjjal tüntették ki. Ambrus öcsém – a családi hagyományokat követve – igazgató lett a szalézi rend egyik iskolájában, most már a Váci egyházmegye tanügyi igazgatója.
– Mit szóltak a szülei ahhoz, hogy a harmadik fiuk színész akar lenni?
– Megengedték, hogy ne is jelentkezzek párhuzamosan másik egyetemre. Nagyon komolyan készültem a színművészetire, és nem volt előzmény nélküli a pályaválasztásom. Tagja voltam a Toldy Theátrumnak, mellette a híres műegyetemi Szkénének, ahonnan Fehér Anna, Rubold Ödön, Szolnoki Tibor is a pályára került. Tizennégy éves koromban, egy szavalóverseny után hívott játszani Wiegmann Alfréd, a társulat vezetője. Emellett Ispánki János, a Magyar Rádió irodalmi vezetője foglalkozott velem, aki annak idején, amatőr színjátszó korukban Latinovits Zoltánt és Tordy Gézát is tanította. Ő készített fel a felvételire.
– Be is került mindjárt a nagyon erős Horvai István–Kapás Dezső-féle osztályba.
– Zseniális tanáraink voltak, mellettük Szabó Istvánt, Montágh Imrét, Iglódi Istvánt említeném. Kilencen indultunk, heten végeztünk. Lány mindössze kettő volt az osztályban, így adódott, hogy én játszottam Peacocknét a Koldusopera vizsgaelőadásán.
Fotó: Hot!
– Horvai és Kapás szívesen vitték a tanítványaikat a Vígszínházba. Miért nem ott kezdett?
– Én is ott töltöttem a gyakorlati időmet. De köztudott volt, hogy Szarvas Józsefet és Cserna Antalt már kiválasztották – nem tartottam reális esélynek, hogy engem is oda szerződtetnek. Ráadásul a Katona József Színház készült bemutatni Edward Bond Kint vagyunk a vízből című darabját, Székely Gábor meghívott az egyik szerepre. 1986-ot írtunk, Aczél György letiltotta az előadást. Én viszont egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően tizenöt évig játszottam a Vígben az A padlásban a Herceg szerepét. Cserna Antal megsérült egy jelenetben, nem léphetett fel. Tóni jó barátom, vele és a feleségével, Szalai Krisztával alapítottuk meg később a Komédi Franc Ez? társulatot. Végül is két évre Debrecenbe szerződtem, majd négy évig voltam a József Attila Színháznál. Akkor végzett Székely Gábor osztálya, és én a fiatal rendezőkkel boldogan mentem Szolnokra, ahol Spiró György volt az igazgató.
– Miért hagyta el Szolnokot és választotta a szabadúszást?
– Igazgatóváltás volt, Schwajda György került Spiró helyére. Behívott beszélgetni. Kértem, nézzen meg egy-két produkcióban. Azt válaszolta, hogy nem szükséges, ő néhány személyes mondat után tud dönteni egy emberről. Ekkor gondoltam úgy, hogy akkor inkább szabadúszó leszek. Nem bántam meg. Dolgozhattam Csiszár Imrével, Tompa Gáborral, rendezett Ascher Tamás operettben.
– Csak éppen azokat a színészeket, akik nem tartoznak társulathoz, nem szokták díjakra felterjeszteni…
– Amióta szabadúszó lettem, legalább három-négy színigazgató megkérdezte: „Ugye Jászai Mari-díjas vagy?” Idén vehettem át a díjat. Többen azzal gratuláltak: „Végre!” Jólesett.
– Sokat szinkronizál. Munka közben ismerte meg a szinkronrendező Pócsik Ildikót, aki később a felesége lett?
– Igen, a szinkronstúdióban találkoztunk, de mindketten kapcsolatban éltünk. Nekem mindig hosszú évekig tartó szerelmeim voltak. Amikor épp szakítottam, eszembe jutott, hogy volt itt egy lány, és elkezdtem érdeklődni utána. Kiderült, hogy ő is épp szabad. Édesanyámmal, aki szenvedélyes úszó volt, és akitől rám ragadt a sport szeretete, a Balaton közepén közöltem, hogy Ildikó az a lány, akit el akarok venni feleségül. Azóta hétszer úsztam át a Balatont, és született két gyerekünk. Hanna húszesztendős, a Pázmány Péter Tudományegyetemre jár, mert ott az angolon belül műfordítást is tanulnak; ezt örökölte a nagyapjától. Benjámin jövőre fog érettségizni, a történelem, a hadtörténet érdekli, és misztikus vonzalmat érez a lengyelek és Lengyelország iránt. „Apa, nekem ez ugyanaz, mint neked a színészet” – mondja. Mindketten a Toldyba jártak, mint én. Az édesapjuktól és az édesanyjuktól is azt látják, hogy szenvedélyesen szeretjük a munkánkat. Ildikó is színésznek indult. Ma is dolgozom vele, ha nagyon nekem való a szinkronszerep.
Fotó: Hot!
– A dél-amerikai sorozatok megjelenése idején a szinkronhangok olyan népszerűek lettek, mint maguk a karaktereket alakító színészek.
– El sem tudtuk képzelni, hogy például az Esmeralda ekkora siker lesz. Volt, aki korábban bezárta a trafikját, és szaladt haza nézni a folytatást. Nyírő Beával cédére vettük fel a sorozat dalait, és nagyon sokat adtak el belőle. De bármilyen ismertséget hozott is a szinkron vagy a Kisváros című sorozat, igazán az tesz boldoggá, amikor például állok a sorban, fürdőruhában, a Balatonnál lángosért, és odajön hozzám egy idősebb ember azzal, hogy látott színházban, és mennyire tetszett a játékom.
– Említette, hogy nagyon sok a dolga, sokat próbál és játszik.
– Május 18-án lesz a bemutatója Janik László kollégám Bárcsak című darabjának az Átriumban. 14 Bródy-dal köré épül a történet, amit Fésűs Nellyvel adunk elő. A Pozsgai Zsolt írta, Román Sándor koreografálta Omega-musicalt is nagyon szeretem. Ugyancsak Pozsgaival közös a Megszállottak című film, amivel bejártuk a fél világot, és számtalan fesztivál díját hoztuk el: Loyolai Ignácot játszom a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére készült műben. Készülök egy anya-fiú estre, a tíz éve elment édesanyám emlékére. Csukás István Istenke, vedd térdedre édesanyámat! című gyönyörű verse mellett Dsida Jenő és Reményik Sándor anyaversét is biztosan elmondom majd.
Forrás: veol.hu / Tóth Ildikó/Hot!
