A kis-balatoni természetvédelmi őrszolgálat lett figyelmes a rózsaszínes-lilás virágokra, amelyeket ugyan jól ismerünk, de nem márciusban. A legenda szerint a kikericsfélék, így e növény elnevezése Kolkhisz ókori királyságból (mai Grúzia területe) származik – írja az origo.

Az őszi kikerics (Colchicum autumnale), nevének megfelelően, augusztus és október között virágzik, tavasszal a hosszú, fényes, harsogóan zöld levelei hajtanak ki, számol be a jelenségről a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság (BfNPI). A lándzsa alakú levelek között bújnak meg az előző évi virágokból fejlődő toktermések, ezek szintén tavasszal törnek a talajfelszín fölé. Nyárra mind a levelek, mind a termések elszáradnak. Gömbölyű magjai éretten sötétbarnák, kemények, frissen ragadósak, terjesztésüket hangyák végzik.

– A levelek által tavasszal termelt tápanyagok a föld alatti hagymagumóban raktározódnak – tájékoztatott Fejes Éva, a Kis-Balaton – Nagyberek Tájegység munkatársa. – Ebből a tartalékból fejlődik ki általában kora ősszel a többnyire hat szabad lepel alkotta virág.

Hozzátette: ezt az érdekes egyedfejlődést régen a „filius ante patrem” kifejezéssel jellemezték, amely annyit tesz: a fiú megelőzi az apát, ezzel utalva arra, hogy az adott naptári évben a magvak a virágok előtt lesznek láthatóak, és bár a virág tavaszi virágzása nem teljesen ismeretlen, szokványosnak semmiképp sem mondható.

Tavaszi virágzású őszi kikericsFORRÁS: BŐDÖR BENCE/BFNPI

A nemzeti park szakemberei azt is elárulták, hogy az őszi kikerics termőhelyei az üde rétek, mocsárrétek, nyirkos talajú kaszálók, irtások. A Dunántúlon nem ritka, az Alföldön szórványosan fordul elő. Európában a Brit-szigetektől a Balkán-félszigetig találkozhatunk vele. A legenda szerint a kikericsfélék, így e növény elnevezése Kolkhisz ókori királyságból (mai Grúzia területe) származik, ahol a méregkeverő királylány, Médea, őszi kikericset használt főzeteihez. A szakemberek azonban arra is felhívják a figyelmet, hogy a növény minden része mérgező. Az érett magból kivont kolchicint a növénytermesztésben használják, valamint az orvostudomány is foglalkozik vele rákgyógyászati kísérletekben.