Szép dolog befogadni a nyaralónkba egy kismacskát. Etetni azt a kis édes szőrgombócot, nézni, ahogy mókásan játszik, hallgatni, ahogy dorombol… Majd szép dolog-e otthagyni, mert vége a nyárnak és úgy véljük, hogy a hétköznapokban nem tudunk vele otthon törődni?
Ahogy a kutyánkat, úgy a macskánkat sem bízhatjuk a véletlenre, hogy majd csak lesz vele valami! Nem gondolhatja senki, hogy a korábban imádott, etetett házi kedvence egyszerre csak megoldja az életét, majd szépen mindig talpra esik és jövő nyáron ugyanúgy várja hűtlen gazdáit, mintha mi se történt volna. Kár szépíteni, a házi macska ilyen esetben ugyanis legtöbbször már a telet sem éli túl.
A Siófoki Állatvédő Alapítvány azon kevesek egyike, ahol a kutyabefogadás és örökbe adás mellett macskamentés is folyik. Vörös Zsuzsa, az alapítvány elnöke szerint nagy trauma egy ilyen változást megélni a házi cicának, mert nem úgy nőtt fel, mint egy vadon élő állat, amelyik maga szerzi meg az élelmét.
– Mi is észrevesszük, hogy a huzamosan itt tartózkodó nyaralóvendégek magukhoz vesznek cicákat, akiket azért nem visznek később magukkal, mert úgy érzik, hogy gondot jelentenének. Azt gondolom, hogy ha már valaki elkezd etetni egy macskát, akkor gondoskodjon róla élete végéig! – mondja az állatvédők vezetője, majd hozzáteszi, hogy az üdülőterületeken olyan nagy a szaporulat, hogy nem tudják megoldani a befogadást.
– Szerencsére akadnak helyi lakosok, akik segítenek a elvadult macskák etetésében és befogásában, nagyon nehéz őket ugyanis megközelíteni. Ezeket a cicákat ivartalanítjuk, majd visszahelyezzük az élőhelyükre – hangsúlyozza Vörös Zsuzsa.
A Siófoki Állatvédő Alapítvány macskaházában 80 cica állomásozik. Gőgös János tíz évvel ezelőtt találta ki, hogy nem hagyja veszni a beteg, vagy kidobott macskákat, és a saját családi házánál alakította ki a menhelyet. Jórészt sérült, vagy innen-onnan összeszedett doromboló négylábúak laknak itt, a Siófokhoz közeli Ádándon.
Vak, sánta és egészséges cicusok együtt sütkéreznek a hátsó udvarban, vagy begubóznak a macskaház egy-egy meleg kuckójába. Sok kölyökmacska kerül be tavasztól őszig, gyakran betegen, vagy kifejezetten rossz állapotban, az elkülönítésük komoly gondot jelent.
– Rengeteg telefont kapok, hogy menjek, mert valahol kismacskák születtek és gondozzam őket. Itt azonban már nem nagyon férnek el. A nőstény cicák ivartalanítására nem szánnak kellő figyelmet az emberek, pedig jó lenne, ha erre is félretennének egy kis pénzt. Ma már nem elérhetetlen összegről van szó, 6-8 ezer forintból megoldható és tévhit, hogy a cica magának való és nem ragaszkodik az emberhez. Nagyon is hűséges a macska! A egyik kis kedvencem például mindig a kapuban vár, amíg hazaérek – mondja szelíden az állatvédő férfi.
A cicákat egyébként nagyon nehéz örökbe adni, mert a házaknál is hatalmas a populáció. A siófoki alapítvány egyébként nagyon körültekintően, kombinált oltással és ivartalanítva adja csak gazdihoz a macskákat és természetesen elvárt, hogy az örökbefogadók a téli időszakban meleg búvóhelyet biztosítsanak számukra, illetve az is feltétel, hogy az első héten az új cicát lehessen biztonságos helyre bezárni, amíg megszokja új otthonát.
A cicák „ottfelejtése” mellett gyakori az is, hogy a család kutyáját hagyja a nyaralóban, sőt akár a szállodában a gazda. Ilyenkor új otthont kell keresni az állatnak, de legtöbbször az ebtelepekre kerülnek. Csakhogy ezek a helyek nem kutyaszállodák.
Az ebtelepek meghatározott férőhellyel dolgoznak, és tudomásul kell venni, hogy ha az állat nem kell senkinek, és már hely sincs, akkor az életének gyakorlatilag vége, elaltatják. Már ha addig nem szedett össze valami végzetes kórt, amibe egyébként is belepusztul. Ugyanez a helyzet, ha a vidéken élő nagyi beteg lesz, és kedvenc állata már csak nyűg a rokonoknak. Sok nagyszülő esne kétségbe, ha tudná, hogy míg ő kórházba/otthonba került, szerettei nem gondoskodnak imádott öreg cicájáról, kutyájáról, hanem leadják az első helyen.
A menhelyi aktivisták igyekeznek ezeket az állatokat is biztonságba helyezni. A férőhelyek száma azonban mindenhol véges. Ezért aztán egyre többször csalódnak azok, akik a menhelyektől kérnek segítséget talált cica, elütött kutya elhelyezéséhez. És ez a 22-es csapdája. Ha sorra hívom a menhelyeket, de senki nem segít, legközelebb már én sem támogatom őket, kevesebb pénzből pedig még szűkösebbek lesznek a feltételek.
A civil szervezetek mellett rengeteg magánember is végez mentést, gyógyítást, akár a saját vagyonukat is feláldozva. Gyakran vegetáló alapítványként, hiszen segítség hiányában, nincs aki az állatok napi szintű ellátása mellett a pénz gyűjtésével foglalkozzon. Nélkülük mit sem érne az állatvédelem. Csakhogy tisztelet, megbecsülés és segítség helyett inkább támadásokat kapnak a közvetlen környezetükben és a közösségi oldalakon is.
A helyzet persze nem csak nálunk okoz komoly problémát. A gazdátlan, kóbor társállatokról való gondoskodás szinte minden országnak, településnek gondot okoz. Ám a megoldásokban óriási különbségek vannak. Sajnos még mindig van ahol az állatok befogása, majd elpusztítása a szokás, máshol szerencsére már humánusabb lehetőségek mellett döntöttek.
Van olyan ország ahol – bár az alkotmány tiltja a befogott állatok altatását – a helyi önkormányzatok mégis büntetlenül gyilkolhatják a gazdátlan állatokat, mert olyan sok például az elvadult, éhes, kóbor kutya, hogy az emberek félnek kimenni az utcára.
Ausztria viszont követendő példa lehet, és nemcsak azért mert ott az állatok eutanáziája törvényileg tilos. A tiltás mellett azonban hosszú távú megoldást is kidolgoztak.
Bécsben a gazdátlan kutyákat befogják, ivartalanítják, chipet kapnak, majd amíg új gazdához közvetítik, addig korszerű menhelyeken helyezik el őket. Az embereket kedvelő kóbor macskákra ugyanezt a megoldást alkalmazzák, míg az embert kerülő, elvadult cicákat begyűjtik, ivartalanítják, ha szükséges, orvosi ellátásban részesítik, majd visszatelepítik az eredeti élőhelyükre. Csak Bécsben évente többszáz kóbor cicát ivartalanítanak, hogy elejét vegyék a nem kívánt szaporulatnak.
Ahol csak tiltják a társállatok szaporodását, de nem ingyenes vagy nagyon nyomott árú az ivartalanítás, ott mindig megnő az újszülött kölykök kidobása, elpusztítása. Ennek sajnos egyébként is komoly hagyománya van itthon. A kölykök gyakran hosszú kínhalált halnak a nejlonzsákokban vagy élve elásva, pedig egyetlen ivartalanító műtéttel megoldható lenne a folyamatos probléma.
A gyakorlati megoldások mellett a felvilágosításnak hatalmas a szerepe. Azt, hogy nem csak szükség, de igény is van rá, bizonyítja az elhagyott, vagy bántalmazott állatokkal kapcsolatos rengeteg felháborodott poszt a közösségi oldalakon. Az emberek szemléletmódját lesz a legnehezebb megváltoztatni. Ez nem csak a kisállatokról szól. Arról is, hogy milyen mintát kap a gyerek, hogyan kell viselkedni az állatokkal. Okosan szeretni csak azt lehet, amit és akit ismerünk. És akit szeretsz, arra vigyázol. Akkor is, ha öreg, ha beteg, ha rossz kedved van, vagy ha éppen eleged van belőle.
Így csinálják a tengerentúlon
A Washingtonban élő macskák számát akarja megállapítani egy nagyszabású, három évig tartó felmérés, amely kedden kezdődött meg az amerikai fővárosban. A felmérés során egyúttal olyan módszereket akarnak kidolgozni, amelyek segítségével országszerte számon lehet tartani a macskapopulációt.
A több intézmény és szervezet által kezdeményezett washingtoni macskaszámlálásban mások mellett a Smithsonian Természetvédelmi Intézet és a Human Society is részt vesz. A 690 ezer lakosú főváros macskáinak megszámlálásához kamerás csapdákat, háztartásokban végzet felmérést és egyéb technikákat használnak.
A macskaszámlálás támogatói szerint a vállalkozás azért is hasznos, mivel jobban fel lehet majd mérni az állatmenhelyek forrásigényeit. A számlálás a tervek szerint 2021 júniusára fejeződik be.
Fotók: unsplash
