Szücs Ildikó | 2020.02.18. 06:00
Ezért jönnek haza egyre korábban a Balaton környéki gólyák
Felröppent a hír, hogy Alsó-Szászországba január végén megérkeztek az első gólyák, és február 11-én Magyarországra is hazarepült először Kele, a vörsi gólya, majd pár órával később Suri, a Vas megyei Vassurány állandó lakója is. Ennek apropóján Színai Péterrel, a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park zoológiai és ökológiai szakreferensével beszélgettem, hogy minél többet tudjak meg a gólya-helyzetről.

Hallottuk a hírt a hazatérő gólyákról. A Dunántúlra még nem érkeztek meg?
— Nem, és valószínűleg Suri sem Afrikából jött haza. Vannak úgynevezett téli gólyák, akik állítólag hamar megérkeznek, de ők valójában el se mentek. Az utóbbi 10-15 évben a klímaváltozás miatt egyre több gólya próbál itthon áttelelni, és egyre több olyan faj van, amelyik a régi vonulási útvonalat nem követi, tehát nem megy el mondjuk a Dél-Afrikai Köztársaságig, hanem Törökországban vagy Izraelben szeméttelepeken vészeli át a telet. Innen aztán sokkal hamarabb is indulnak haza.

Mi a tapasztalat az itthon telelő gólyákkal? Sikerül nekik?
— Igen. Itthon is inkább a szeméttelepeket választják, mert ott mindig találnak valami ehetőt. Egyáltalán nem kell emberileg beavatkozni az itthon maradóknál, mert feltalálják magukat, és átvészelik a hidegebb napokat is.

Gólyapár a fészkében (Fotó: Pixabay)

Gyűrűzik az itthoni gólyákat?
— Természetesen. Őket elsősorban fiókaként lehet meggyűrűzni, és az utóbbi években egyre több madarat jelölünk színes gyűrűkkel.

Vannak kedvencek, vagy olyan, amelyiknek nevet adtak?
— Vannak bekamerázott gólyák egy-két helyen az országban, illetve vannak műholdas követővel ellátott madarak és nekik nevet is adtak. Gyűrűzésnél csak 2-3 adat jön a madárról, míg a modernebb jeladók napi több száz, vagy több ezer adatot is közölnek, és sokkal finomabb adatelemzésre alkalmasak.

Akkor azt is tudni lehet, hogy érzi magát aznap egy madár?
— Tulajdonképpen igen, a napi aktivitásából lehet következtetni erre is. Most már olyanokat is tudnak mérni, hogy milyen magasan száll, milyen sebességgel, vagyis igazából rengeteg információhoz lehet hozzájutni általa.

Van rá adat, hogy évente hány gólya érkezik és él Magyarországon?
— Hozzávetőleg 5000 pár gólya van hazánkban, de ez egy körülbelüli szám. Az utóbbi évek tendenciája azt mutatja, hogy a Dunántúlon csökken az állomány, míg az Alföldön enyhén növekszik. Ennek oka a tájhasználatban rejlik, mivel a Dunántúlon sokkal kevesebb legelő állat van.

A legelő állatokat kedvelik a gólyák (Fotó: Pixabay)

Akkor az országon belül kedveltebb területük inkább az Alföldön van?
— Inkább ott, ahol nagy, legelő állat van. Ez fontos a táplálkozás szempontjából. Bár a gólya szinte mindenevő, gyakorlatilag hörcsög mérettől lefelé minden kisebb állatot megeszik, amit el tud kapni és le tud nyelni. Főleg, amiből sok áll rendelkezésre és állati eredetű. Nem véletlenül mennek a szeméttelepekre sem, mert ott aztán minden van.

Ezek szerint a Dunántúlon is a legelős helyeket szeretik?
— Igen. Veszprém megyében két gólyásabb terület van, az egyik a Marcal mente, ahol még van valamennyi nagy állattartás, a másik pedig a Sárréti körzet, Csórtól nem messze.

Meséljen a fészektartókról! Mit szól hozzá például a lakosság?
—Tavaly egy pályázat keretén belül intenzívebben foglalkozhattunk ezzel a projekttel, de fészektartók mindig vannak. Mindig csak oda helyezünk ki, ahol a gólya már próbálkozott. Van egy olyan kijelentés, hogy Magyarország kedvenc madara a gólya, amíg nem az én házamon fészkel. De aki nem örül neki, az sem mozdíthatja el, hiszen fokozottan védett madárról van szó, és nem mindegy hova fészkel.

Beszélgetés közben próbáltuk kiokoskodni, hogy vajon miért esett ki a házak kéménye a pixisből, és miért a magasfeszültségre fészkelnek a gólyák. Hogy kevés kémény lenne, az nem valószínű, bár a kémény az technológia változásával biztosan kevésbé alkalmasak fészekrakásra. Ugyanakkor évszázadokkal ezelőtt kizárólag fákra fészkeltek a madarak, de valamiért egyre inkább az emberek közelségét választották, pedig fa is lenne elég nekik. Nagyon ritkán még ma is lehet fákon fészkelő gólyát találni, de ez nagy kuriózumnak számít. Talán nagyobb védelmet érez az ember közelében a ragadozóktól, mert a villanyoszlopra egy nyest sem szívesen mászik fel, ami természetes ellensége a fiókáknak.
Az elektromos áramütés mindenképpen megtizedeli az állományt, ez komoly és állandó veszélyt jelent az állatokra. A fészekmagasító állvánnyal ezt próbálják megelőzni.

 

Elképzelhető, hogy a klímaváltozással egyre több itthon telelnek majd a gólyák?
— Feltehetően igen. Vagy a vonulási útvonaluk változik tovább, vagy pedig rövidül mind a táv, mind pedig a távol töltött idő. Vagyis később indulnak és korábban érkeznek haza, ami néhány fajnál már most is megfigyelhető. Például az Ibériai-félszigeten jelentős gólyaállomány van, és azok gyakorlatilag már egyáltalán nem vonulnak. És bár ott nincs akkora hideg, de míg száz évvel ezelőtt elmentek nyugat-Afrikába, most viszont már nem mennek el. Simán áttelelnek, és ott is kedvelik a szeméttelepeket.

Régen kizárólag fán fészkelő madár volt (Fotó: Pixabay)

Megtudtam, hogy a gólyák emésztőrendszere igen erős, hiszen a gólya mindig megette amit talált, akár döglött, akár élő békát vagy sáskát.
A Balaton északi partján mindössze Badacsonytördemic, Szigliget és Balatonederics településén van gólya. Nemesvámosnak is van egy gólyája, és a Tapolcai medencében akadnak páran, ahol állatokat tartanak.
— Veszprém megye leggólyásabb települése Ősi — mesélte Színai Péter —, ott tavaly kilenc aktív fészket számláltak meg. Illetve Tüskevár környékén van egy madár, akit az első érkező gólyának tartanak, de tulajdonképpen az a madár évek óta el se megy a településről, hanem itthon telel.
Az biztos, hogy minden település számon tartja a saját gólyáját, így ha bármelyik példány vagy pár megérkezik, akkor a lakosság egyből hírül adja, mert ez nekik is büszkeséget jelent.

Nyitókép: Pixabay

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva