– Mi ez a hang?
Érkezett a kérdés újdonsült óvodás kislányom szájából. Felettünk hatalmas suhogással húzott át egy madárraj.
– Seregélyek! Kiáltotta a testvére. Megismerte őket, hiszen tavaly ősszel a Sabar-hegy tetején értek el minket a madarak.

A Halom-hegyen szívtuk magunkba az őszi napsugarak simogató melegét. A Dörgicsei-medencét koronázó, vulkáni tevékenység formálta domborulatról páratlan kilátás nyílik a Balaton irányába. Ez az alkalom egészen különlegessé vált: a több ezernyi szárnyas hirtelen érkezése után lecsapott egy közeli szőlőültetvényre, majd onnan ismét felröppenve a Madaras Pince udvarán burkoltak minket felhőjükbe.

A seregélyraj egy szőlőültetvényt lerohanva képes a termés java részét rövid idő alatt elfogyasztani (s közben rengeteget leverni), mérhetetlen kárt okozva ezzel a gazdának. Kártétele ellenére természetesen hasznosságáról sem feledkezhetünk meg. No, de ebben a szituációban igenis az aggodalom játszotta a fő szerepet: a csodálat és izgalom közepette a védelem vált elsőrendű feladattá.

Az élményt nem tudjuk teljes körűen visszaadni, de pár fotóval megemlékezünk erről a kivételes Halom-hegyi délutánról. Az éhes népség bizonyára kedvére tudott válogatni az aranyló, hézagosan csüngő, gusztusos olasz rizling és rizlingszilváni fürtök közül. Itt sem töltöttek fél percnél többet, igyekezetünk eredményre vezetett és felszállásukat, majd légi táncukat szemlélhettük tovább. Keringésük közepette fényképezőgépünk sem maradt tétlen, a múlandó jelenséget rövid időn belül 40 exponálással próbáltuk megörökíteni.

A Madaras Pincénél eleve megszokott a madárkák jelenléte, miután a borászatnál készített fehér, rozé és vörösborok címkéin egyaránt madarak mutatkoznak. Egyedi és jópofa címkék ezek, sokak tetszését elnyerték már, a palackokban érő borokkal egyetemben.

Egy különleges túrasorozat is kezdetét vette itt a nyáron: Halom-hegyi értéktúra és borkóstoló címen szerveztünk a helyi értékek bemutatására alapozva hegysétát, a páratlan adottságú hegytető érintésével. A szőlőhegyi tájkarakter, a terület geológiai sajátosságai és a különösen fontos présház-örökség témája mellett ilyenkor a szőlők állapotáról is szót ejtünk, majd leereszkedve a Madaras Pincéig folytatódik a program a kóstolásával, melyekről a borász mesél.

Szerencsére jókor voltunk jó helyen, a seregélyfelhő adta egyedülálló élményt a maradék szőlőfürtök sikeres védelme tette még örömtelibbé. Az újonnan érkező vagy visszatérő madárraj immár csalódottan állhat tovább, ugyanis a hét végére a szőlőfürtök gondos kezek segítségével ládákba kerültek, s onnan folytatták utukat a csodálatos átalakulásra készülve. Ezúttal nem madárlakoma, hanem derűt adó hegylé válhat belőlük, amolyan seregélyes bor…

Forrás és fotók: meseloszolohegyek.blog.hu/Pető Piroska