– Az utóbbi években egyre több a hínár a Balatonban. Hogyan változott az elmúlt időszakban ennek a növénynek a mennyisége, és a Balaton mely részein jelenik meg most jellemzően?
– A hínárosok terjedése nagyjából 5-6 éve tapasztalható. Amíg 2014-ben, 2015-ben az egész tóban megfigyelhető volt a hínár biomasszájának növekedése, addig 2019-ben, 2020-ban inkább a keleti medencére jellemző ez a folyamat, melynek északi partjainál jelenleg 200-500 méteres hínáros van. Hat évvel ezelőtt itt még csak 20-60 méteres hínársávot mérhettünk.
– Minek köszönhető, hogy bizonyos részeken több a hínár?
– A Balatonban és más sekély tavakban a vízben oldott tápanyagok (pl. nitrogén és a foszfor) mennyiségétől függően két alternatív stabil állapot figyelhető meg: magas oldott tápanyagmennyiség esetén a tavakban az algák dominálnak (zavaros állapot), míg az alacsony oldott tápanyagmennyiség esetén (tiszta, átlátszó víz) inkább a hínárok figyelhetőek meg.
A Balatonban ez a két állapot területileg is jól elkülönül. Az elmúlt egy-két évben az algás nyugati medencében a hínár mennyisége csökkent, míg a kevésbé algás keleti medencében a hínárosodás tovább folytatódott. Ennek hátterében a fotoszintetizáló élőlények, az algák és hínárok között zajló versengés áll. Mindannyian a tápanyagért és a fényért versengenek.
A XX. század emberi tevékenysége sok esetben növelte a Balatonba kerülő oldott tápanyagmennyiséget, ami a planktonikus és a bevonatképző algáknak kedvezett. Az algák olyan mértékben elszaporodtak, hogy leárnyékolták és visszaszorították a hínárokat. Ezzel szemben a kisebb mennyiségű oldott tápanyag mellett az algák nem szaporodnak el olyan mértékben, hogy képesek legyenek a hínárok leárnyékolására, így a hínár válik dominánssá.
– Milyen hínárfajok ezek és mit kell róluk tudni?
– Pillanatnyilag elsősorban a hínáros békaszőlő és a füzéres süllőhínár terjed. Azonban a víz további melegedésével előtérbe kerülhet a nagy tüskéshínár, illetve az érdes tócsagaz. Mindannyian a tó leggyakoribb fajai közé sorolhatók és a Balaton természetes ökoszisztémájának kulcsfontosságú részei. Minden egyes növényhez fajok százai kötődnek, így a Balaton nyílt vizéhez képest a hínáros – a nádasokhoz hasonlóan – olyan, mint egy dzsungel. Nem meglepő, hogy a vizes élőhelyek, vagyis a nádasok és a hínárosok Európa biodiverzitás központjai, sok más fajnak legfőbb élő-, táplálkozó-, szaporodó-helyei.
– Miért lett most hínáros a Balaton? Sokan emlékeznek rá, hogy a ’70-es években sok volt belőlük, aztán valahogy mégis eltűntek. Most pedig újra feldúsultak.
– Az elmúlt tíz évben a Balaton vize egyre átlátszóbb lett, egyre inkább mentes volt az algától, így a hínárfajoknak nagyobb élettere keletkezett. Legutóbb, a ’60-as évek végén fordult elő nagyobb hínárosodás, aminek a Balaton ’70-es években kezdődött eutrofizálódása (alga-biomassza növekedés) vetett véget.
– A hínárok valamely fajai veszélyesek-e a fürdőzőkre, például hozzáérve kaphatunk-e kiütést?
– Önmagában egyik faj sem veszélyes, de a szúrós növényeket, mint a nagy tüskéshínárt és az érdes tócsagazt inkább kerülni kéne, mert megsérthetik a bőrt, ami tárt kapu a fertőzéseknek.
– A strandokon ki gondoskodik a hínártalanításról, hínárvágásról?
– A strandokon szerintem a tulajdonos feladata a hínár irtása, de a növények egy idő után alkalmazkodnak a sok fürdőzőhöz. A strandokon kevesebb növény szokott lenni és a hínár méretében is kisebb lesz.
– Úgy tudom, hogy levágott hínárt össze kell gyűjteni, mert a vízben hagyva újra megered. Igaz ez?
– Ez abszolút így van. A vízi növények többsége elsősorban szárról, gyökérről szaporodik, így a hínár aprítása inkább az ellenkező hatást fejti ki, vagyis segíti a növények elterjedését.
– A vitorlázók, vízen közlekedő hajók számára sok gondot jelent a hínár jelenléte. A Kékszalag vitorlásversenyen például előfordult, hogy egy ember folyamatosan szedte le a hajó aljáról a ráakadt növényeket, hogy ne lassuljanak le. Ebbe bele kell törődniük a hajósoknak, vagy létezik esetleg valami megoldás azzal kapcsolatban, hogy hogyan szabaduljanak meg a növénytől?
– Ez egy új helyzet, aminek egyrészt örülni kell, hiszen tiszta a Balaton vize, vagy legalábbis a tó egyik fele. Másrészt meg kell próbálni alkalmazkodni! Ökológiai, limnológiai okokból mindenképpen előnyös a hínár növekvő jelenléte, hiszen a hínár a víz áramlásának csökkentésével tovább tisztítja a vizet, gátolja az üledék sodródását, vagyis számos hasznos tulajdonsággal rendelkezik. Ha turisztikai szempontból nézzük, akkor a hínárosodás némi kellemetlenséggel jár. Hosszútávon viszont a tó ökoszisztémájának stabilizálódásához vezet.
Érdekes módon a Balaton életében először az 1890-es években írták le a Keszthelyi-medence hínárosodását, valójában ez indította el magát a Balaton-kutatást is. A Magyar Földrajzi Társaság 1891-ben megkezdett eddig páratlan kutatássorozata példátlan alapossággal vizsgálta meg a Balaton életének minden aspektusát. Ezt publikálták „A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei” című könyvsorozatban, melyet Lóczy Lajos szerkesztett.
Az algákkal kapcsolatos problémákról itt olvashatsz.
Nyitókép, szöveg: Krausz Andrea