-– Hogy jutottál el a boltnyitásig?
– Gyerekkoromtól nagyon szeretek sütögetni, persze az én első muffinommal is ölni lehetett volna, olyan kemény volt. Aztán belejöttem, de sokáig csak hobbi volt, most az utóbbi másfél évben kezdtem megint rengeteget sütni. Amikor pedig már a nyitásra készültem, annyit sütöttem, hogy a szomszédság is kész volt tőle, volt, hogy tizenhatféle süteményt készítettem. Nagyon sokat gyakoroltam, a karácsonyi bejglitől a rétesig mindent sokszor megsütöttem.
– Te készíted a rétestésztát?
– A legtöbb embernek már eszébe sem jut, mert azt hiszik, hogy nagyon bonyolult, pedig nem nehéz. Megvan a technikája. A lényeg, hogy pont elég időt pihenjen a tészta, mert ha túl sokat, vagy túl keveset pihen, már nem lehet kinyújtani. Én is szigorú időbeosztással dolgozom. Amikor éjjel bejövök, a rétestésztával kezdek, azt bedagasztom, félrerakom. Utána jön a többi sorban, és reggel nyitás előtt nyújtom ki, mert addigra lesz jó.
–- Mikor kezdesz dolgozni?
– Éjjel egyre jövök, és reggel fél nyolckor megyek haza. A vasárnap és a hétfő szünnap, de hétfőn már jövök, hogy a keddre előkészüljek. Az eleje nagyon nehéz volt, de mostanra megszoktam.
– Nem félsz a konkurenciától? Három másik pékség is van a piacon.
– Hiszek az őszinteségben. Ez itt egy látványpékség, minden látszik kívülről, amit csinálok. Sok helyen előre lefagyasztott tésztával dolgoznak, itt minden frissen készül. Ráadásul, a tömeggyártásban inkább a mennyiségre mennek, mint a minőségre. Én minden nap hat-nyolcféle tésztát készítek, mert minden más tésztából készül. Más a croissant, a linzer, a kakaós csiga vagy a túrós batyu tésztája. Sok pékségben mindent egy tésztából készítenek.
– Mitől lesz minőségi a pékáru?
– Nem sajnálok tőle semmit. Jó minőségű lisztet veszek, jó minőségű vajat. Nincsenek porok és levek. Friss tojás, zsíros tej, bio citromhéj, igazi vaníliás cukor kerül a tésztába. Nem sajnálok a tésztától semmit, így ugyan egy kicsit drágább, de nagyom finom.
– Mi a helyzet az egyéb adalékanyagokkal?
– Szerencsére nem értek az adalékanyagokhoz, nem is nagyon tudnék használni, de nem is szeretnék. A kiflibe tej, vaj, liszt, só kerül, más nem. Nem használok se sütőport, se szódabikarbónát, még a piskótatekercsbe sem. A tészta a jól felvert tojástól lesz könnyű. Én a nagymamán főztjén nőttem fel, még menzás se voltam, és ő igazi házi süteményeket készített. Otthon kenyeret is sütöttem, saját kovásszal – van egy kis kemencénk a kertben, annál finomabb nincs.
– Kenyeret itt viszont nem készítesz, nincs rá igény?
– Igény lehet, hogy lenne, de kellene hozzá még egy-kettő belőlem. Nincs rá időm. Viszont mindig más a kínálat. Nagyon szeretik a sajtos és krumplis pogácsát, de holnap tepertőset és diósat készítek, mert kell a változatosság. Tegnap találtam ki és készítettem először mákos hámán táskát. Ez a gesztenyés kifli tésztája, amibe máktöltelék kerül, és nagyon ízlik az embereknek.
– Nem lehet túl sok időd bulizni.
– Nincs, de nem is hiányzik. Nekem most ez az életem, és nagyon élvezem.
Kép és szöveg: Sági Ági
