Mint a mókus fenn a fán… – az idősebbek közül bizonyára sokan emlékeznek még a régi úttörődalra, amely így folytatódott: …Az úttörő oly vidám, / Ajkáról ki sem fogy a nóta. / Ha tábort üt valahol, / Sok kis pajtás így dalol, / Fújja estig kora reggel óta.
A dal kulcsszava a tábor volt, hiszen a nyári szünidőt munkával töltő szülőknek a Kádár-korszakban ugyanolyan problémát jelentett a gyerek(ek) elhelyezése, mint manapság. Ha kevés volt a szabadság, és már a nagymamára sem lehetett számítani, akkor jöhetett szóba a nyári (úttörő)tábor.
Az úttörőmozgalom vezetői Zánkát jelölték ki egy, a szovjet Artyek és a kelet-berlini Altenhof mintájára megépítendő úttörőtábor területéül. A terv később kibővült, és tábor helyett egy egész úttörőváros épült a Balaton-parton. Zánka mellett szólt Budapesthez való közelsége, illetve a fürdés és túrák adta lehetőségek.
1968 őszén elkezdődött a tereprendezés, majd az infrastruktúra kiépítése a Zánka és Balatonakali közötti Ság-pusztán. 1969. augusztus 15-én helyezték el a jövendő úttörőváros 90 kilogrammos süttői márványtömb alapkövét.
Az úttörőváros hivatalos átadására 1975. május 25-én, a nemzetközi gyermeknapon került sor. Kádár János avatta fel Közép-Európa legnagyobb úttörőtáborát, a Balatoni Úttörővárost.
A tábor méreteit jól jellemzi, hogy a központi épületben az irodákon kívül könyvtár, úttörő-történeti múzeum, tanácskozók, társalgók, 3000 adagos konyha volt, valamint itt kapott helyet az étterem és a félezer gyereket befogadó előadóterem. Ehhez járult a sportcsarnok, a stadion 3000 fős lelátóval, az egészségház, 16 nyári tábor épületei, a téli tábor és a 36 méter magas víztorony. Az úttörővárosban nyáron kéthetes turnusokban 3000 úttörőt tudtak fogadni, a tanév hónapjaiban őrsvezetőket képeztek, akiknek iskolai oktatását is helyben végezték. Évente 25 ezer gyermek fordult meg Zánkán.
Aki kíváncsi rá, hogyan zajlott az élet a zánkai úttörővárosban, az Papp Gábor Zsigmond filmjéből ízelítőt kaphat belőle:
Forrás: veol.hu
