– A csárda történelme, a betyárlegendák, és a csárda melletti fűzfa alatt található a két betyár síremléke miatt sokan zarándokolnak el ide, és nézik meg csak a múzeumot és a betyársírt. Az épület régi ivórésze egy lajstromszámmal rendelkező betyármúzeum – mondja Varga Péter tulajdonos.
Kattints ide, és olvass el mindent a betyárokról!
– A falakat a betyárok ellen kiadott eredeti körözőlevelek, betyárokat ábrázoló rajzok, és egyéb tárgyak díszítik. Láthatunk még korhű, betyárok által használt fegyvereket is.
Az 1950-es években gyűjtötték össze ezeket, ebben az időben, amikor újra turisztikai értéket láttak a betyárcsárdákban, a Veszprémi Vendéglátó Vállalatra bízták a legendák felélesztését. Központi utasításra gyűjtötték ki a történészek a levéltári adatokat, ezeket a dokumentumokat és talált tárgyakat a csárdával együtt megkaptuk.
Fotó: Gyöngyösi Betyárcsárda
Egy 1956-os újságcikk a Képes Magyarországból így mutatja be a csárdát:
Keszthely környéke új, idegenforgalmi szempontból is érdekes kirándulóhellyel gazdagodott. Újból megnyílt a Gyöngyösi csárda, a Balaton környéki betyárvilág egyik utolsó emléke. A Zalaszántói Földművesszövetkezet méri most a bort a hajdani betyárcsárdában, amelynek belső helyiségeit a közeljövőben a keszthelyi Balatoni Múzeum és a Veszprém Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának tervei szerint rendezik be.
A régi „kármentő” már a helyére került, a gerendás mennyezetű ivószobában felállítják a jellegzetes sarokpadokat is. A falakat pásztorfaragásokkal, tükrösökkel, fokosokkal és régi olajnyomatokkal díszítik. A környék turistái így ismerik majd meg a nevezetes csárdát, amely valamikor a közeli „Rezi cser” hatalmas erdőségeiben meghúzódó szegénylegények, betyárok és bujdosók hírhedt tanyája volt.
Fotó: Gyöngyösi betyárcsárda
– Mi az a kármentő?
– Az alul deszkából, felső részén lécekből ácsolt kármentő egy tipikus betyárcsárdás építészeti elem, a csaposnak és italainak egyaránt védelmet nyújtott a duhajkodók elől. A tulajdonosok semmit nem bíztak a véletlenre, felkészültek a verekedésekre.
– Az itt látható bútorok, gerendák is eredetiek?
– Nem. A csárda bútorzata újkori, a faragott székek, báránybőr díszek a mai kor termékei. A csárda háromszor égett le, az utolsó tűz után, 1979-ben kapta az egykori ivószoba a régihez hasonló gerendás-deszkás mennyezetet, így a lövés és fokosnyomokkal tarkított eredeti gerendák sajnos már nem láthatók.
Kép: Fortepan
– Mikor került a családotokhoz a csárda?
– Édesapám, Varga József 1986-ban került ide, mint Áfész üzletvezető, egy évvel később kibérelte a helyet, a csárda 1993-tól a családunk tulajdona. Amikor apu elkezdett itt dolgozni, még nem volt vezetékes ivóvíz, az áramot is csak 1972-ben vezették be.
– Milyen volt a csárdában lenni, dolgozni a kilencvenes években?
– Az egy egész más világ volt a vendéglátásban, mint amit ma látunk. Az erős turisztikai nyomást kihasználva robbanásszerű fejlődés következett a csárda életében. Apu olyan lovas és táncos produkciókat hozott a csárdába, ami a környéken addig ismeretlen volt. A 90-es években a Balaton nyugati partján és Hévízen üdülő turisták is jöttek hozzánk, buszokkal érkeztek a német vendégek is.
– Kik szerepeltek a műsorokban?
– Debrecenből költöztek a csárda mögé a csikósok, itt építettek maguknak saját istállót és csikóstanyát, teljesen alföldi hangulatot teremtve. Bográcsban főzték a saját ételüket minden nap, tényleg félnomád életet éltek, esténként pedig a turistáknak csikós bemutatót tartottak. Ők később a szomszédos településre, Karmacsra költöztek, azóta is itt laknak.
Betyárok a Csárdában… 🙂
Közzétette: Gyöngyösi Betyárcsárda – 2013. június 20., csütörtök
Liszter Sándor tánccsoportja nagyon nagy show műsorral lépett fel nálunk. Műsoruk nem történelmileg hagyományos tánc volt, de a vendégek nagyon szerették, mert látványos, színes és nagyon szórakoztató volt. Ők később a különböző tévés mulatós műsorok rendszeres fellépői lettek.
Nézd meg a videót erről az időszakról!
– Mióta irányítod te a csárdát?
– A 2000-es évek elején vettem át az üzlet irányítását, kezdetben Rupa Ilona ismert nótaénekes és a tapolcai Tündérrózsa tánckar volt rendszeres fellépőnk, 2008-ig tartottunk csikós programokat is. Én tudatosan építettem le ezeket a produkciókat, bár a műsoros estek nagyon népszerűek voltak. De ezek az alkalmak akkora méretű vendéglétszámot, tömegturizmust vonzottak, amit nagyon nehéz volt az általam elképzelt minőségben kiszolgálni.
Fontos volt számomra, és ma is fontos, hogy a csárda étterem is fejlődjön. Tudatosan használtam új konyhatechnológiai megoldásokat, és bár sosem voltunk és nem is leszünk fine dining étterem, de folyamatosan törekszem a minőség javítására, amit a műsoros estek idején nem tudtunk garantálni. Vékonyabb lett az étlap is, már nincs 200 fajta ételünk, hanem csak 40. Én még mindig tudnék rajta szűkíteni, de ez a vendégkörünknek már nem tetszene. Ők elvárják, hogy ne bisztróétlapot és bisztróételeket kapjanak nálunk.
Fotó :Penzer pix
Azt gondolom, hogy a csárda, mint fogalom, nem kell hogy a lehúzós, alacsony minőségű vendéglátást jelentse, nálunk soha nem is volt az. Mi egy büszkén vállalható, szép étlapot tudunk felmutatni, az ételeink alapanyaga magas minőségű, nem használunk félkész termékeket, porleveseket. Ez egy folyamatos útkeresés a részemről.
– Kikből áll a vendégkörötök?
– Ez az útszéli, nagy történelemmel rendelkező csárda a mai napig nagyon széles körben fogad vendégeket. Megáll nálunk egy bakancsos túrázó, egy biciklis csapat, de eljönnek hozzánk a hévízi hotelekből a magas rangú külföldi delegációk, diplomaták, privát emberként is.
Nálunk nincs pizza és nem is lesz, pedig van olyan vendég, aki keresi, de ez az étel nem összeegyeztethető a hely szellemével. Az italkínálatunk a kétezres évek óta egyedi, tizenöt féle kis szériás pálinkánk van, ez húsz éve még nagyon különleges volt, ma pedig szinte alapelvárás bizonyos vendégek esetében. Őrzöm a hagyományokat és fejlesztem, amit ezzel párhuzamosan lehet.
Nézd meg a csárda képeit!
