A XIX-XX. század fordulóján Keszthelyen még nagyon sok ház rendelkezett olyan kerttel, ahol nagy valószínűség szerint a zöldségeket, gyümölcsöket megtermelték maguknak, sőt, még az apró baromfit is fel lehetett nevelni. Az élelmiszer beszerzés nagy részét az itt lakók és a városban nyaralók a boltokban, piacokban bonyolították.
Nem volt ritka, hogy 3-4-5 fogásos ebédet készítettek a polgári házakban, egy ilyen lakomához már akkor is nagyon sok alapanyagra volt szükségük.
Amit a századfordulón bárhol Európában használtak a konyhákban, azok a balatoni fürdővárosban is beszerezhetők voltak. Nem csak az egyszerű, hanem a különleges, akár a gyarmatokról származó alapanyagok is elérhetők voltak.
Nézzük, mi mindent vásárolhattak az akkori háziasszonyok, szakácsnék Keszthelyen.
Liszt és pékáruk
Lisztet ebben az időben elsősorban a malmokból vásároltak az emberek, de a devecseri malom a 20. század elején a Kossuth u. 26-ban már megnyitotta a városi mintaboltját is.
Kattints ide, és tudd meg, hogy őröltek a vízi malmok a századfordulón!
Schleiffer Lipót Andrássy téri, a mai Fő téren levő fűszerkereskedésében is kaphattunk bánáti búzát és lisztet, ez akkoriban az egyik legjobb minőségű búza volt az országban.
Ebben a korban a háziasszonyok többnyire otthon gyúrták a kenyeret, de már léteztek pékségek is. Keszthelyen Góry Ferenc péksége volt az egyik leghíresebb a Fő téren, ez a későbbi Anker boltja lett. A Hajdú utcában, ami a mai Bem József utca, Babics Gyula péknél kenyeret és a legfinomabb pékárukat szerezhették be a háziasszonyok. Ezek a pékáruk zsemlék, kiflik, pogácsák voltak, a ma pékségekben árult kakaós csigát és édes töltött tésztákat akkoriban a cukrászdákban lehetett megvenni.
A hirdetésből is látszik, hogy rozslisztből is készített kenyeret a pékmester, és még házhoz szállítást is vállalt.
Balatonvidék, 1905.
Húsok
Több hentes és mészáros is volt a Balaton-parti városban, a Fő utcán Meiszler Károly mészáros üzletében és a Laáb család két üzletében is árultak friss húst, a sódar vagyis a sonka is nagyon híres volt, és már lehetett parizert is kapni.
Jó minőségű húst leszállított árakon Kis-Keszthelyen özvegy Havaynénál is beszerezhettek a korabeli lakók vagy akár éttermesek egy-egy ebédhez, vacsorához, nála sertés-, marha- és borjúhúst is vehettünk volna. A hirdetés szerint még finom hízott sertést is kaptunk nála, leölve, kétfelé hasítva és természetesen házhoz szállítva.
Fűszerek, pácok
A keszthelyi kereskedők mindent meg tudtak szerezni, amire a vásárlóknak szüksége volt, gyarmati árukat, teát, kávét, rumot és rizsát is vásárolhattak az üzletekben.
Balatonvidék, 1912.
Molnár Ignácz fűszerkereskedésében minden volt: déligyümölcs, illatszer, bor, pálinka, likőrök, rum, ásványvizek, kávé, tea, kakaó, sajtok, halak, szalámik és illatszer, festék, sőt, tetőlemezek is beszerezhetők voltak.
1902.
Nagyon érdekes, hogy sonkapácot a gyógyszertárban lehetett venni. Huszár Károly gyógyszerész a mai Városháza épületében a saját gyógyszerei mellett sonkapácot és mustárt is készített.
Érzelmekre ható, 1898-as hirdetésében az igen tisztelt háziasszonyok figyelmébe ajánlja, hogy a sonka pácolása a gazdaasszony egyik legnagyobb művészetét képezi és nagy gondot okoz. De Huszár Károly keszthelyi gyógyszerész saját készítésű debreceni sonkapáccal könnyíti meg dolgukat!
Keszthelyi Hírlap, 1898. január 19.
Ebben az időben jelent meg Dr. August Oetker német gyógyszerész találmánya, a sütőpor, ami az élesztőt próbálja kiváltani, meggyorsítva a süteménykészítés folyamatát. Keszthelyen ez a hirdetésben szereplő üzlet a cég referencia üzlete 1912-ben. Sütőport, pudingport és vaníliás cukrot lehetett náluk vásárolni, és természetesen már a hirdetés szövegében elárulják a háziasszonyoknak, mi mindenre jók ezek a tápszerkémiai vívmányok.
Balatonvidék, 1912. február 11.
Háztartási eszközök
A keszthelyi vaskereskedéseknél, Frank Ignácnál és Hermann Lajosnál nagyon jó minőségű takaréktűzhelyeket vehettünk, amiben sütni és főzni egyaránt lehetett.
Balatonvidék, 1900. szeptember 22.
Balatonvidék, 1900. szeptember 22.
Piac
Ha helyi termékre, zöldségre, gyümölcsre vagy húsokra, tejre volt szükség, akkor azt a keszthelyi piacon is megvehették a háziasszonyok. A piac a mai sétáló utcán és a Fejér György utcán volt, a kofák az üzletek előtti járda és az úttest közötti területre pakolták ki portékájukat. Nem csak a kofáknak, hanem a vevőknek is el kellett férni ezen a kis sávon.
A korabeli sajtó szerint elég kaotikus állapotok uralkodtak. Minden reggel kitelepedtek a kofák, volt, aki asztalról, volt, aki csak a földről árult. Sok ember, nagy nyüzsgés, rikoltozás kísérte a piacot.
Itt minden volt: agyagedények, tejterméket, zöldségek, gyümölcsök, lábbelik, ruhák. Ha csirkét kért valaki, azt azonnal lefejezték, és lehetett hazavinni, ennél frissebb hús nem kerülhetett a levesbe.
A higiénia elég problémás volt, hűteni sem tudták sem a húsokat, sem a tejterméket, de a kofák viselkedése is sokszor felháborította a lakosságot.
Nem csak szemtelenek voltak időnként a vevőkkel, de az árakat is igyekeztek magasan tartani.
A kofák a város határában várták a környékbeli kistermelőket, tőlük olcsón, fillérekért felvásárolták a terményeiket, és azt nagy haszonnal adták tovább a piacon.
Azt azonban meg kell jegyezni, hogy Keszthely még így sem számított a drága városok közé, a korabeli lapok szerint a szomszédos balatoni városokban minden többe kerül. Akik megengedhették maguknak, hogy nyaralni jönnek Keszthelyre, valamivel magasabb jövedelemmel rendelkeztek a helyieknél, nekik ez egyáltalán nem volt drága piac.
Nézzük a keszthelyi piaci árakat:
Egy kg krumpli 8 fillérbe került, egy liter tej 16 fillérbe, 1 csomó zöldségért 4 fillért kértek. Mai szemmel érdekes, hogy az apróbb gyümölcsöket literben mérték, így fél liter cseresznye vagy szilva 3-4 fillér volt.
Egy rántani való csirke 1 korona 40 fillér, ez nem nevezhető olcsónak, ha tudjuk, hogy Keszthelyen egy napszámos egy-két koronát kapott naponta, egy tanító pedig 100-150 koronát kapott egy hónapra.
A város Vásár terén állatvásárokat tartottak, itt élő állatot tudtak a gazdák vásárolni.
