– Augusztus 16., Balatonlelle, Kultúrpark Szabadtéri Színpad. Best Of Omega koncert lesz, mivel készültök?
– A tavaly novemberi Aréna bulink volt az utolsó koncertünk. Arra készültünk, hogy idén jövünk az új, Testamentum anyaggal és azt turnéztatjuk, s visszük el Lellére is. A járványhelyzet mindent megváltoztatott és úgy gondoltuk, hogy a Testamentum helyett sokkal jobb lenne egy Best Of műsor. Az ember főleg a jelen helyzetben inkább a régi nagy slágerekre kíváncsiak, amelyeket jól ismernek. Meglátjuk, hogy egyáltalán meg tudjuk-e tartani a koncertet.
– Milyen érzésekkel indultok újra a koncertezésnek? Szerinted az emberek félnek vagy inkább már ki akarnak szabadulni?
– Nagy kiesés volt ez a zenekar számára. Újra formába kell lendülnünk, ami nem megy már olyan könnyen, mint egy fiatal csapatnak. Próbálunk, de nehéz újraindulni, minden szempontból.
Azt látjuk, hogy az emberek bizonytalanok, s bár kimozdulnának, mennének koncertekre, de nem tudják, hogy mire számítsanak. Azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzet az emberek idegi, lelki, szellemi egyensúlyára is hatással van, de nem szabad hagyni, hogy eluralkodjon rajtunk a félelem.
– A The Roxter olasz soul / blues zenekar az előzenekar, ők hogyan kerültek képbe?
– Ők nagy Omega rajongók, szeretik Balatonlellét, ha csak tudnak, mindig ők játszanak előttünk. Tekintve az olaszországi helyzetet, most teljesen bizonytalan, hogy el tudnak-e jönni a Balatonhoz.
– Balatonaliga a bázisod a Balatonnál, vitorlázol is rendszeresen. Mikor kezdődik nálad a Balatoni szezon?
– Nálam 70 éve tart a Balatoni szezon. Nekem a Balaton több, mint egy tó. 70 éve vitorlázom, mert már gyerekként is jártunk a haverokkal, például Balatonszabadiba hajókázni, de komolyabban 50 éve foglalkozom vele. Ha csak tehetem, a vízen vagyok a hajómmal. Most is épp oda tartok.
– Mit szoktál még csinálni a tó körül, ha épp nem vitorlázol?
– Minden évben az az első, amikor lemegyek, hogy körbejárom a tavat és megnézem a kedvenc helyeimet, hogy mi változott, milyen az adott évben a település. Balatonaliga és Balatonvilágos a legkedvesebbek számomra, de mind az északi, mind déli partot örömmel járom végig évről-évre.
– Milyen most a Balatoni nyár s milyen volt fiatalkorodban? Miben más?
– Régen sokkal emberközelibb volt. A hatvanas évekig megvolt az a sajátos hangulata, ami azóta is nosztalgiával tölt el. A nyolcvanas évektől nagyon felkapott lett és elárasztották az emberek, picit elveszett az a közeg, ami korábban megvolt. Mára pedig teljesen átalakult, de szerencsére én még mindig ki tudom venni belőle azt, amiért szeretem a Balatont és tudok jóleső nosztalgiával visszagondolni rá.
– 60 éves a zenekar meg tudod tippelni, hogy ez idő alatt mennyi koncertetek volt a Balatonnál?
– A nagy szabadtéri színpadokon minden évben több kört is mentünk a tó körül az Omegával. Júliusban is augusztusban is végigjártuk a Balatont, hiszen az ezekben a turnusokban ott nyaralóknak mind-mind játszottunk. Ez nagyjából 500 koncertet jelent 50 év alatt a Balaton körül.
– Milyen gyerekkori, fiatalkori emlékeid vannak? Elmesélnél egyet?
– Ezt nem lehet visszaadni. Már a vonaton elkezdődött az élmény, amikor elindultunk. 10-20 forinttal a zsebünkben, amit be kellett osztani egy hétre. Vadkempingeztünk, autóstoppoltunk, igazi jó magyar kajákat ettünk, a nagyszülők nyaralóiban buliztunk, éjszakai vitorlázásra mentünk és gitároztunk a vízen. Amit régi filmekben látok a Balatonról – például Bujtor Pisti filmjeiben -, az igazi nosztalgiával tölt el és újra átélem a fiatalkoromat, amit a tónál töltöttem.
Nyitókép: Kóbor János családi archívum