Ugyan a magas hegyek tekintetében Magyarország nem veheti fel a versenyt a környező nemzetekkel, a sportág alapjait azért például Eplényben is könnyen el lehet sajátítani, és még csak hó sem kell feltétlenül kell hozzá. Mire figyeljünk, ha síelni akarunk, melyek a kezdők által leggyakrabban elkövetett hibák? Apjok Ildikó síoktató, tizenhétszeres magyar bajnok segítségével megpróbálunk eloszlatni mindent kételyt, ami a kezdő síelőkben korosztálytól függetlenül felvetődhet.
1. Én úgysem tudok megtanulni síelni!
A síelés ugyan nagy koncentrációt igényel, de alapvetően egyáltalán nem tartozik a nehezen megtanulható sportágak közé. A titok az előzetes felkészülésben, a gyakorlásban és a félelmek legyőzésében rejlik. Utóbbi szempontból a gyermekek helyzete sokkal könnyebb. Még nem nagyon ismerik, mi az a sérülés, így nem is tartanak tőle. Mivel alacsonyak, esés után egy pillanat alatt felpattannak. A tinédzserek, felnőttek jobban szoronganak a bukástól, ráadásul az izmaik is kötöttebbek, mint a gyermekeké. Megfelelő edzettségi állapot és a fokozatosság elvének betartása esetén azonban ötvenéves kor felett sem késő elsajátítani az alapokat.
A haverok, ismerősök önzetlen, „majd én megtanítalak” felajánlásait érdemes visszautasítani, és szakképzett oktató segítségét kérni. Ha rá szeretnénk készülni az első sítúránkra, érdemes ellátogatni a Magyarországon is egyre több helyen megtalálható műanyag sípályák egyikére. Ezeken hó nélkül, az év bármelyik időszakában be lehet gyakorolni a megfelelő technikát, így élesben akár két-három nappal többet tölthetünk csúszással.
2. Nincs is felszerelésem
Szerencsére nem kell mindent megvennünk ahhoz, hogy kipróbáljuk a síelést, a felszerelés jó részét bérelhetjük, de kis szerencsével ismerőstől is kölcsönkérhetjük. Elsőként a cipőt érdemes beszerezni. Gyermekek esetében ezt is sokan bérlik, mert a lábuk évről évre nőhet. Felnőttként szerencsésebb a helyzet, a megfelelő méretet kiválasztva akár tíz évre is megoldhatjuk a problémát. A kezdők cipőin két-három csat található, a profiknál több, hogy jobban fogja a lábat.
Mivel síkölcsönző majdnem minden pálya mellett található, a síléccel nem lesz probléma. A kezdő léc rövidebb, de tudásszintnek megfelelően választhatunk hosszabbat is. Ruházatot illetően az overált manapság legfeljebb kutyasétáltatáshoz használják. A divat a külön felső és alsó rész lett. A kabátok esetében sokaknak fontos szempont, hogy utcán is lehessen használni. Nadrágból pedig – főként gyerekeknek – érdemes kantárosat választani.
Ajánlott a sí-, illetve napszemüveg használata. Jó időben akár a vezetéshez használt szemüvegünk is megóvhat minket a hóvakságtól, hidegebb időben, hóesésben azonban síszemüvegre lesz szükségünk, mivel a hagyományos gyorsan bepárásodik. A sisak szokatlan, mégis fontos kiegészítő, mivel esésnél életet menthet. Gyermekeknek tizenöt éves korig gyakorlatilag kötelező. A felnőttek körében is egyre inkább terjed, ráadásul manapság már könnyen találni olyan színben, ami az öltözékhez is megy.
3. Tériszonyom van, félek a síliften
Aki síelni akar, annak valahogyan fel kell jutnia a hegyre, mert a parkolóban ide-oda csúszkálni, lássuk be, nem olyan jó móka. A leginkább „tériszonybarát”, azonban manapság már csak elvétve alkalmazott megoldás a csúszólift, amelynek használatával a síelő végig a havon marad. Sokkal elterjedtebb az ülős lift, ami ugyan nyitott, de lábtámasszal és az utasok elé hajtható biztonsági karral megfelelő védelmet ad. A lift kezelői figyelik az utasokat, és ha valaki rosszul száll be, segítenek neki. A magasságtól való félelmet ugyan nem tudják elűzni, ezen az segíthet, ha olyan emberekkel utazunk, akikkel beszélgetve elterelődik a figyelmünk, illetve nem lefelé, hanem előre nézünk. Sokat segíthet még a síkabin, amely teljesen zárt, és mivel egyszerre sokan elférnek benne, mire feleszmélünk, már a hegy tetején is vagyunk.
Eszünkbe juthat, hogy minek a sílift, amikor a pálya szélén is fel lehet sétálni. A megoldás nem szokatlan, leginkább túrasízők alkalmazzák, ám mivel a többi síelő számára zavaróak a pálya mellett bandukoló emberek, sok helyen kifejezetten tiltják a módszert.
4. Hideg van, megfagyok a hegyen
Ne áltassuk magunkat, a síelés téli sport, így elkerülhetetlen velejárója a fagypont alatti hőmérséklet. Megfelelő öltözékkel, és a síeléshez szükséges mozgással azonban gyakorlatilag lehetetlen, hogy fázzunk. Este, amikor igazán lehűl a levegő, a pályák úgyis bezárnak, és elkezdődnek a karbantartási munkálatok a következő napra.
Fázni akkor sem nagyon lehet, amikor éppen hanyagoljuk a síelést. A szálláson nem ritkán kandalló vár, egy-két lélekmelengető italért sem kell messze menni, a környéken ráadásul sok esetben található uszoda és szauna. Utóbbi használata kifejezetten javasolt a nap végén, segít regenerálódni.
5. Fának csapódom, és egyébként is jön a lavina
Minden sípálya kötött nyomvonalú, amelyet folyamatosan karbantartanak. Nyáron eltakarítják a köveket, illetve vízelvezetőket tesznek, hogy a talajréteg megmaradjon. Télen pedig a hótaposógépek, az ún. ratrakok tömörítik a havat és teszik a pályát jól síelhetővé, buckamentessé. Az tehát, hogy a pálya útvonalán haladva bármilyen természeti akadályba ütközzünk, egyáltalán nem valószínű.
Nem úgy pályaelhagyáskor. Sok síelőt vonz az erdőben található szűz hó, de a terep sok veszélyt rejt magában. Egyrészt sosem tudhatjuk, mit rejt a hóréteg, merre sziklás a terep, másrészt a lavinával is számolnunk kell. Kijelölt pályán ezzel szemben a sítársaság gondoskodik védelemről. Hófogókat helyez ki és figyelmeztet a veszélyes időszakokra, így elenyésző az esélye, hogy bármi hasonló probléma forduljon elő.
6. Nem tudok megállni, elütnek a többiek
Valós félelem, de könnyen orvosolható. A fékezés, megállás technikáját gyorsan el lehet sajátítani, más kérdés, hogy amikor élesben csúszunk le a hegyről és kezdünk gyorsulni léccel a talpon, mennyire tudjuk alkalmazni. Éppen emiatt fontos a fokozatosság. Először sík terepen, majd egyre nagyobb lejtőkön gyakoroljunk, és akkor csússzunk le nehezebb pályán, amikor már magabiztosak vagyunk. Fontos emellett, hogy mindig tartsuk be a SÍKRESZT!
A tömeget sem lehetetlen elkerülni. Érkezzünk nyitásra a sípályához, így az első két órában egészen biztosan megússzuk a liftnél kígyózó sorokat. Hasonlóképp az ebédidő is optimális választás lehet. Időszakokat tekintve a karácsony előtti, illetve a januári, márciusi hetek ajánlottak.
7. Miért van ilyen hamar vége, mikor jöhetek vissza?
A síelésbe nem nehéz beleszeretni. Magyarországon jelenleg félmillió körülire tehető az aktív síelők száma, és ez szám folyamatosan nő. A fővárosból egy-két órán belül kiváló magyar, két-három órán belül szlovák, kicsivel több időráfordítással pedig osztrák helyszínekre lehet eljutni. Az egynapos programokon túl az öt-hat napos sítúrák a legkedveltebbek, így a síbérlet is gazdaságosabban kihasználható.
A síelés 10 alapszabálya
Ha sípályára megyünk, elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a viselkedési normákkal. A Nemzetközi Síszövetség (FIS) 10 pontban foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat.
1. Légy tekintettel a többi sízőre!
2. Figyelj a sebességre, ésszerűen, a terepviszonyoknak megfelelően haladj!
3. Tarts biztonságos távolságot a körülötted haladóktól!
4. Úgy előzz, hogy a másik szabad mozgását ne veszélyeztesd!
5. Indulás előtt győződj meg róla, hogy senkit nem veszélyeztetsz!
6. A pálya beláthatatlan területein, szűkületeiben ne állj meg!
7. Felfele menethez, gyalogláshoz a pálya szélét használd!
8. Figyeld a pálya jelzéseit!
9. Ha balesetet látsz, nyújts segítséget!
10. Mindig tudd igazolni a személyazonosságod!
A hegy teteje még várhat
Ha éppen ismerkedünk a síelés alapjaival, fontos, hogy betartsunk néhány alapszabályt. Mivel az asztaltól felállva sokkal nagyobb a sérülésveszély, érdemes indulás előtt pár hónappal fizikailag is felkészülnünk. Fussunk, ússzunk, lépcsőzzünk. A felszerelést lehetőleg szakboltban vásároljuk, és olyat válasszunk, ami súlyunkhoz, méretünkhöz, tudásszintünkhöz tökéletesen illeszkedik. Használt sportszereinket mutassuk meg az eladónak, ellenőriztessük. Ne ismerőstől tanuljuk meg a síelés alapjait, fordítsunk időt és energiát arra, hogy oktatótól csoportos vagy egyéni órákat vegyünk. Tartsuk magunkat a fokozatossághoz, ne akarjunk már az első nap lecsúszni a hegy tetejéről. Az alapos gyakorlás hosszú távon kifizetődik.
Forrás: Síelés (Nemzeti Sport kiadvány)
Illusztrációk: shutterstock, pexels
