Három, akár huszonöt főt is befogadó szekér parkolt egymás mellett a tehenészet közelében Krisna-völgyben. Kósa Antal, vagy ahogy mindenki hívja: Antardi, mosolyogva tartott felénk.
Antardi kötelet ragadott és hozta az ökröket Fotó: Mészáros Annarózsa
– Évek óta mezítláb jár, nincs is egészségügyi problémája – súgta oda nekünk másik kísérőnk, Jurkovics István, aki a varázslatos hely kommunikációs vezetője. Majd arra kért álljunk arrébb, mert utat kellett adnunk egy, a legelőre tartó, tehéncsordának. Miközben a feltűnően tisztán tartott állatokat néztük, Antardi kötelet ragadott, és már hozta is a két ökröt.
– Választhattok, hogy melyik kocsi elé fogjam őket – ajánlotta fel. Közben megtudtuk róla, hogy eredetileg szobafestő, és még akkor érkezett a völgybe, amikor a templomot építették, 1995-ben. Akkoriban még nem voltak szobák, és az is előfordult, hogy a templomban aludtak, és mindennap fél órát kapáltak a közösség kertjében is.
Antardinak pillanatok alatt megy már a jószágok kocsi elé fogása Fotó: Mészáros Annarózsa
– Csupán az maradhatott itt, aki főzött, aki lóval kivitte a többieknek a reggelit, és az őr. Én ez utóbbi voltam. Egyszer a lovásznak „beállt” a dereka, és nekem kellett a helyébe lépnem, kivinni az ebédet a többieknek. Megmutatták, hogy hogyan kell fel-le szerszámozni a lovat, így lettem egyik napról a másikra lovász – mesélte Antardi, miközben befogta az ökröket. Egy idő után azonban már nem tartottak lovakat, így átkerült a tehenészetbe, amelynek hamarosan a vezetője is lett.
A tehenészetben minden jószágot tisztán tartanak Fotó: Mészáros Annarózsa
– Az első tíz évben azon gondolkodtam, hogyan tudnék innen megszökni – kacsintott mosolyogva az ökrész. – Amikor oda kerültem, négy állat volt, közülük kettő vemhes tehén. Fél éven belül a négyből huszonegy lett, amiből hét vemhes volt. Rám szakadt a felelősség, míg egyszer a lelki tanítóm megkérdezte, miért szaporítjuk ennyire az állományt… Imádom az állatokkal való munkát, ám a felelősség terhét csupán hét évig tudtam cipelni. Most a szántóföldi növénytermesztés területe tartozik hozzám. Úgy is mondhatjuk, hogy tőlem függ, mennyi takarmányunk és krumplink lesz…
Az ökrösfogat kényelmesen haladt, pedig Antardi szerint még vágtázni is tudnak, ám a forróságban nem hajtotta őket. Szanszkrit nyelven szólt hozzájuk, de van magyar vezényszó is a „miiitcsiiinááálsz!?”
Az ökrök tudják a dolgukat, hajtójuk bátran tarthat kiselőadást róluk Fotó: Mészáros Annarózsa
– Rafináltak és egyáltalán nem buták. A lóhoz hasonlítják őket, de más az idegrendszerük. Az ökör lassabb, a ló szenvedélyesebb. A ló kitalálja, hogy mi a jó neki, az ökörnek lassabb a felfogása. Ők itt Aruna a „kispolgár” és Utsava, a „lázadó”. Tűz és víz, pedig nemcsak ökrök, hanem ikrek is. 9-9 mázsát nyomnak. A saját súlyukat minden további nélkül elviszik, így ha húszan ülnénk most a fogaton, a 18 mázsájukhoz a mi 15 mázsánk sem kottyanna meg – mutatta be az állatokat, miközben a kertészethez értünk. Üvegházak és fóliasátrak sorakoztak gondosan egymás mellett, a másik oldalon pedig ezer színben pompázó virágtenger fogadott bennünket. Azt is megtudtuk, hogy a 300 hektáron a Kárpát-medence szinte összes gyógynövénye megtalálható.
Virágpompájával hívogatja a méheket és bennünket is a virágkertészet Fotó: Mészáros Annarózsa
– Biogazdálkodást folytatunk. Vegyszer, műtrágya, növényvédő szerek felhasználása nélkül termesztjük a növényeket. A fóliasátras művelés viszont fontos, mert a klímaváltozás miatt szélsőséges hatásnak vannak kitéve a növények – magyarázta István, aki felhívta a figyelmünket egy uborkához hasonló zöldségre, a Karellára, ami neki az egyik kedvence.
Biogazdálkodás fólián belül és kívül Fotó: Mészáros Annarózsa
Krisna völgyben, ahol jelenleg százharmincan élnek, senki nem eszik húst, mindannyian laktovegetáriánusok, vagyis egyetlen állati eredetű táplálékuk a tej. A háromhajós pincéjük is többnyire növényekkel van tele, egy magbankot is tartalmaz. Az erre a célra kialakított tárolón gondosan sorakoznak a termesztett növények magjai: 42 féle, és egy hatalmas láda is vetnivalóval van telepakolva.
Magbank Fotó: Mészáros Annarózsa
– A fogyasztási igényünk 70 százalékát fedezi az önellátó gazdálkodásunk. Üzemeltetünk egy éttermet is, ahol szintén a saját termékeinkből készülnek a fogások – magyarázta István, miközben a pince hűvösét magunk mögött hagyva átsétáltunk a templomhoz. Az idén huszonöt éves templomba érve megtanultuk, hogyan köszönjünk, összetett kézzel, meghajolva, és a szertartásokhoz használt hangszereket is megcsodálhattuk.
A hangszereket is megcsodáltuk Fotó: Mészáros Annarózsa
Közben előkerült egy mantrafüzér is, ami tulajdonléppen egy olvasó. 108 szemből áll, melyekhez a mantra kapcsolódik. Tizenhatszor mennek végig naponta a szemeken, ami csaknem két óra meditációval ér fel. A templom előtt japán cédrusban gyönyörködtünk, majd egy vendégek által nem látogatható területre vitt az ökrösfogat. A lakóházak közé, ahol óvoda is áll.
– Az óvodánkba nem csak Krisna tudatú hívők gyerekei járhatnak, bárki ide hozhatja a gyermekét, ám bizonyos szabályokat be kell tartani: ilyen például a vegetáriánus táplálkozás – tájékoztatott István, aki az iskoláról is mesélt.
– Az iskola nemcsak tanít, hanem nevel is. Éppen ezért, külön vannak a lányok és a fiúk. Projektheteket tartunk nekik, vagyis a tanulást hetente egy témakör határozza meg. Nyáron is mehetnek suliba, hiszen a szüleik dolgoznak – mondta. Időközben Antardi birodalmába értünk: gabonaföld mellett haladtunk el, ahol a háza is áll, az erkélyéről Badacsonyig ellátni. A lakóépületek előtt kis szentélyek kaptak helyet, amelyek egy Delhitől kilencven mérföldre lévő zarándokutat jelképeznek.
Lassan visszaér a fogat Fotó: Mészáros Annarózsa
– A látogatóink egyharmada zarándok, kétharmaduk turista, akiknek többsége a rendezvényeinkre jön. Évente harmincezer ember látogat el hozzánk. A nyár derekán tartott Krisna-völgyi Búcsúra 5-10 ezer látogatót várunk – mondta a kommunikációs vezető. Közben újra kiszálltunk a fogatból, egy „bambuszalagutat” csodáltunk meg. Az ültetvény egy tóvá duzzasztott patak mellett kapott helyet, és a hőségben legalább hűsölni érdemes betérni alá.
Hűsölés a bambuszok árnyékában Fotó: Mészáros Annarózsa
A völgyben található hazánk legfiatalabb botanikus kertje, ám az 1896-ban ültetett, hét vezérre emlékeztető, hét tölgyfa közül kettő még ma is nagy becsben tartva áll, terebélyesedik. Terebélyesedik a lelki élet is a Krisna-völgyben, hiszen bármennyire fontos az önellátás és a fenntarthatóság, a lelki élet áll a központban, vagyis az elszakadás az anyagi világ okozta függéstől.
Bambuszerdő végén a fény vár Fotó: Mészáros Annarózsa
