A Jászai-díjas színésznő a borsonline-nak mesélt arról, miért szerzett diplomát az ELTE-n, miért nem ment férjhez, és miért rajong az Aranyélet Jankájáért.

– Nyáron leköltözött a Balatonra?
– Nem, ingáztam a forgatás és a Balaton között. Fele-fele arányban voltam Pesten és a Balcsin. Forgattuk a Korhatáros szerelem második évadát, kis szerepet játszom Orosz Dénes következő nagyjátékfilmjében, és van egy új sorozat a Bogaras szülők, amiben szerepelek. Nagyon más karaktert játszom, nagyon más műfajban. Úgy éreztem, az Aranyélet után csak ilyet szabad csinálni. Izgulok, hogy milyen lesz!

– Ibsen Nórájában megkapja: csak megszületnie volt nehéz. Ez igaz önre is?
– Teljesen normális családi hátterem van, anyukám statikus tervezőmérnök, apukám villamosmérnök, semmilyen művészi hátterem nincs. Magam is csodálkoztam, amikor kipattant, hogy színésznő leszek. Mutáns vagyok! Azért a Színművészeti előtt elvégeztem a bölcsészkar angol-magyar szakát.

– Mit keresett az ELTE-n?
– Leginkább időt, hogy kitalálhassam, mit akarok. Egy ideig a magyar-történelem szakon hezitáltam, de tizenhét évesen jártam ösztöndíjjal Amerikában másfél hónapot, akkor sikerült az angolt annyira megtanulnom, hogy végül így választottam.

– Sosem kacsingatott kül­földre?
– Nem, és nem is fogok. Amikor húsz éve elkezdtem a pályát, ez nem volt divatban. Gyorsan beágyazódtam a Katona József Színházba, elkezdtem nagy szerepeket játszani, filmezni, nem született meg a fejemben a gondolat. Amikor egyre több kollégámról hallottam, hogy kimegy, már családot alapítottam Budapesten. Lehetetlennek tűnt mindent felrúgni, hogy új életet kezdjek egy másik országban.

– Színházat főiskola óta nem váltott.
– Voltak megingásaim, kétszer úgy éreztem, nem vagyok teljesen elégedett, de mindig meg tudtak győzni, hogy máshol se lenne jobb, és a máshol az csak rosszabb lenne. Ha a legjobb helyen vagy, miért vágyódnál máshová?

– A magánéletben is ilyen hűséges?
– Együtt élek a párommal tizennyolc éve. Ez válasz a kér­désre.

– A párja, Keszég László rendező. Munka közben találkoztak?
– Főiskolán az első rendezésében szerepeltem, de akkor csak munkakapcsolat volt köztünk. 2000-ben kerültünk össze, akkor már színésznő voltam, ő rendező és színész is.

– Hogy szerettek egymásba?
– Mint bárki más. Sokszor találkoztunk véletlenszerűen, egyre többet dumáltunk, aztán egyszer csak már szándékosan találkoztunk. Így történt.

– Nem házasodtak össze?
– Nem. Van egy gyerekünk, az mindennél erősebb kapocs. Az elején beszéltünk erről, de mindig olyan sok dolgunk volt. Megszervezni egy esküvőt!? Az egésznek ez a macera része tartott vissza bennünket. Aztán sok-sok évet leéltünk így, mégis jól megvagyunk, hát elfelejtődött az esküvő. Ha így működik, minek? Sokat voltam menyasszony különböző szerepeimben, kipróbáltam, ez is megvolt. Nagy késztetést nem éreztem. Valahogy nem vagyunk „önünneplő” emberek. Nem hiányzott egy este, aminek mi vagyunk a főszereplői, mert sok este volt már. Nem gondoltuk, hogy ettől lenne teljes az életünk.

– Megértem. Elárulja, miért Dunakeszin forgott az Aranyélet 3?
– Vidéken kellett játszódnia. Sokáig a Balaton-felvidék volt a befutó, de leköltözni egy stábbal túl messze lett volna Budapesttől. Nem beszélve arról, hogy vastagon benne volt a színházi évadban. Onnan utazni előadásokra és vissza, fárasztóbb lett volna. Ezért választottak egy közelebbi dunai helyszínt, azon belül Dunakeszit. Látva az eredményt, fantasztikus döntés volt. Gyönyörű a helyszín, és találtak egy menő villát a családnak, ahonnan pazar a kilátás.

– Az Aranyélet Jankája a gyilkosságig elmegy, a Valami Amerika Esztere lehetne, hiszen van bölcsész diplomája, Korhatárosban fiatal anyuka. Fogadjunk, hogy Janka a kedvence!
– Persze! Jól látja. A másik kettő közel sem ennyire árnyalt, kidolgozott. Ez már a harmadik évad, az hatalmas út, hogy egy karakter kibontakozzon. 24 rész, az majdnem 1200 perc, ebben sok nagyjátékfilmnyi játékidő van. Nagyobb ívet tudok bejárni, és olyan jól van megírva ez a szerep! Mivel nem szerethető karakter, folyamatos színészi öröm játszani egy a személyiségemtől ennyire távol eső valakit. Ha a szívünkre tesszük a kezünk, Jankának sok olyan vonása van, ami mindenkiben megtalálható, ha nem is ennyire töményen.

– A koncertfelvételei között, igen vegyes a kínálat. Mi áll önhöz a legközelebb?
– A kereséses fázisában vagyok, váratlanul, úgy két éve csöppent az életembe a zene. Nincs kellő tapasztalatom, mindenfelé próbálkozom, tesztelem, miben érzem jól magam. Ha jó számokat énekelsz, azzal nem lehet mellé menni. Legyen Európa kiadó, Sziámi, Budapest Bár vagy David Bowie.

– Igaz, hogy David Bowie-nak köszönheti a zenés fellépé­seket?
– Abszolút. Két és fél éve, amikor meghalt, Salamon András filmrendező kitalálta, emlékezzünk David Bowie-ra egy-egy dallal, azokkal a színészekkel, zenészekkel, akikkel valaha András kapcsolatban volt. Először azt hittem, rossz számot hívott, mert semmilyen kötődésem nem volt a zenéhez. Borzasztóan izgultam, de a színpad elképesztő energiákat mozgósított bennem, fantasztikusan éreztem magam. Azóta jönnek a felkérések mindenféle műfajban. Nincs ebben koncepció. Tetszik, hogy a koncerten nem lehet kamuzni, a rock and roll az önazonos. Ott nincs szerep, ott zene van és te.

– Ennyi minden mellett, szokta látni a kisfiát, Zsigmondot?
– Persze! Már nagyobb, nem kell minden lépését figyelni, jól elvan egyedül. Élvezi is, néha ő maga kéri, nyugodtan menjek el futni, vásárolni. Természetesen, ha tehetem, megyek hozzá a Balatonra. Gyerekkoromban a szüleimet kevesebbet láttam, mint ő engem.

– Színész lesz?
– Tizenkét éves, és humorista akar lenni. Jól mesél vicceket, az tény, de ezeket az álmokat magamból kiindulva lájtosan kezelem. Én űrhajós akartam, és lám, lám. Pillanat, most pont ő hív telefonon… Azt mondja, óriási dugóba kerültek. (hatalmas nevetés) Itt van! Jaj, istenem! Hát ilyen csibész az én kisfiam! Megviccelt!

– Elégedett?
– Rengeteg szerepet nem játszottam el, amit eljátszhattam volna. A szerepálmokról letettem, mert ha folyamatosan kergetsz valamit, amit aztán ha megkapsz, esetleg nem úgy sikerül, akkor csalódás ér. Hamar megszoktam, hogy abból kell kihozni a maximumot, ami van. Ezzel elvagyok.

– Harmincnak látszik, de negyvenöt éves. Hogy ­viseli?
– Nyilván jobb lenne, ha huszonöt lennék, de megtanultam vele együtt élni. Visszafelé nem tudom forgatni az idő kerekét. Elvagyok ezzel is.

Címlapfotó: Katona József Színház